Modern világunkban sajnos nem csak a nem hívők, de még a keresztények sem igazán szeretnek beszélni a bűnök felismeréséről, megvallásáról. Talán sokszor megnyugtatjuk a lelkünket, hogy sem emberölésben, sem lopásban, sem paráznaságban nem vagyunk bűnösek... azonban tudnunk kell azt, hogy - akár több évtizedes keresztényként - a gonosz már nem ehhez hasonló nyilvánvaló bűnökkel kísért meg bennünket, hanem olyan alattomos módon közelít meg, hogy amíg a Szent Szellem rá nem világít, talán észre sem vesszük.
Az ellenség ugyanis sokszor próbálja elhitetni velünk, hogy 1-2 testi vágyainkhoz kötődő rossz szokás, „egy kis” engedetlenség, 1-2 el nem engedett sérelem még „beleférhet” a keresztény életünkbe. Gyakran előfőrdul, hogy próbál meggyőzni bennünket arról, hogy nálunk vannak még bűnösebb emberek is, valószínű, nekik kellene a bűnök rendezésével törődniük.
Azonban a tény az tény: „minden ember bűnös és híjával van Isten dicsőségének…”
A gonosz célja pedig az, hogy naponként megkeresse életünk leggyengébb pontját, és különböző élethelyzetek által felkínálja azt a „poharat”, amit leginkább nem tudunk visszautasítani:
- a harag poharát
- a sértettség poharát
- a hazugság poharát
- a pletykaság poharát stb
És az ember természeténél fogva gyenge… és kiissza az ellenség által kínált „poharat. Jön a másnap, és talán ismét kiisssza, és ez így folytatódhat túlontúl hosszú ideig. A becsapott ember gyakran észre sem veszi, hogy beengedte a bűnt az életébe, az ellenség pedig jól szórakozik ezen.
Nem felejthetjük el, hogy minden jelentéktelennek tűnő érzés, vagy cselekedet, amely nem kedves Isten előtt, az bizony BŰN. Fontos, hogy nevén nevezzük és ne kendőzzük el, hiszen a bűnnek következménye van:
- Rövid távú, első látható következménye: falat épít Isten és ember között. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem vágyik már az Isten közelségébe, a bűn magas falától pedig nem is látja már az arcát. Először lankad, majd eltűnik a buzgalma az imaélet, és a gyülekezetbe járás iránt. Egész egyszerűen nem lesz védelem alatt, és egy nyájból elkóborolt bárány egyedül még sebezhetőbb.
- Hosszú távon pedig a bűn valóságosan elpusztítja az embert. Az ige azt mondja: „Az bűn zsoldja a halál...” (Róma 6:23) Igaz, az Ige tovább folytatódik: „... de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet.” Azonban ezt a csodálatos kegyelmi ajándékot csakis az igaz bűnbánó szívvel ragadhatjuk meg, és ekkor fogja valóságosan megváltoztatni az életünket.
- Ha megtűrt bűn van az életünkben:
- elveszi az első szeretet tüzét a szívből
- elveszi az örömöt a mindennapjainkból
- elveszi a lelki erőt
Hogyan képes erre? – Mert mindezek FORRÁSA JÉZUS, és Tőle távolít el, Tőle szakít el bennünket, a minden jó Forrásától...
A legcsodálatosabb hír viszont az, hogy Jézus nem nyugodott bele abba, hogy bűnös természetünkből fakadóan távol kelljen maradnunk tőle. Az irántunk érzett szeretete nem engedte, hogy a bűnből ne legyen kiút. Ő nap mint nap el akar árasztani bennünket az Ő áldásaival, örömével és szeretetével, melyet tovább adhatunk embertársainknak. Olyan közel szeretne lenni hozzánk, hogy amikor életünk legnehezebb döntései, vagy legnagyobb csalódásaink közepette vagyunk, meghallhassuk az Ő hangját, mely tanácsol és vigasztal.
Emiatt vállalta fel a kereszthalált, vitte véghez a megváltás munkáját, hogy Neked és nekem ne kelljen távol maradunk Tőle.
Így hát bátorítalak benneteket, hogy gondoljunk másként a bűnmegvallásra! Amikor Jézus bűnbánatra hív bennünket, ne úgy tekintsünk rá, mint egy parancsra egy távoli Királytól… hanem gondoljunk rá úgy, mint egy szerető Édesapa kérésére, aki vágyik arra, hogy újra megölelhessen.
A bűnmegvallás elsősorban A MI ÉRDEKÜNK. Ez több mint egy egyszerű keresztény szokás, melyet teszünk imáink alkalmával, vagy a gyülekezetben, ez EGY LEHETŐSÉG…. egy lehetőség arra, hogy ne kelljen távol maradunk minden jó Forrásától.
Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi ér annyit, melyik bűnömhöz éri meg ragaszkodni annyira, hogy azért elveszítsem a Krisztus adta örömöt, áldást, jelenlétének biztonságát???
Hiányzik a felszabadulás öröme az éltünkből? Dávid megosztja velünk saját megtapasztalását, a Zsoltárok 32:3-5-ben ekként beszél a bűneiről: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkeimet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és Te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. ….7: körülveszel a szabadulás örömével.”
Van tehát lehetőségünk megtapasztalni a szabadulás örömét.
Van lehetőség egy távoli, vallásos, megszokásokra épülő kapcsolat helyett egy élő, bensőséges kapcsolatra az Úrral, melyben elhalmoz az Ő ajándékaival, és választ ad minden kérdésünkre, csak élnünk kell a bűnmegvallás, bűnbánat lehetőségével, mert Ő „hű és igaz, és megbocsájtja a mi bűneinket”.
Nincs nagyobb örömhír számunkra annál, mint hogy A BŰN OKOZTA TÁVOLSÁG LEKÜZDHETŐ! Hála a mi drága Jézusunknak!