„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és ők követnek engem.” János 10:27

Nagyon szeretem János evangéliumát, éppen ezért nem volt véletlen, hogy ebből választottam Igét. A 10. részben Jézus a zsidóknak a jó Pásztorról és az ő juhairól beszél. Példázatban szól hozzájuk, melyben Őt magát az akol ajtajának nevezi, a benne hívőket pedig juhoknak. Azt mondja, hogy mindaz, aki nem az ajtón megy be az akolba, vagyis nem Őáltala, az mind tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón tér be, az az Úr akaratát teszi alázattal és szelídséggel. Mindazok, akik az ajtón mennek be, megtartatnak, találnak legelőt maguknak.

Ezt a példázatot a zsidók nem értik, sőt azt kérdezik Jézustól, hogy meddig tartja bizonytalanságban őket? Jézus pedig azt feleli, hogy már megmondta nekik a választ, de ők nem hiszik. És itt kapcsolódik be a fenti Igevers. Többször elolvastam ezt az összetett mondatot, ami egy belső megnyugvást, biztonságot, örömet jelent számomra. Van-e annál jobb, mint Jézus juhai közé tartozni? Az Ő „tulajdona” lenni? Jézus juhoknak nevez bennünket, akik hallják az Ő hangját.

Valószínű, láttatok már kiskutyákat, akiknek még nincs nyitva a szemük, de ha az anyjuk hangját meghallják, ösztönösen indulnak felé, mert ennivalót, védelmet, biztonságot remélnek tőle. Akkor mennyivel inkább így van az ember, aki értelemmel bír, aki rábízta magát Jézus Krisztusra, és imáiban sokszor beszélget Vele, bizony hallja az Ő szavát. Biztosan átéltétek ti is, mikor az Úr Szent Szelleme által szólt hozzátok. Akár belső hang által indított valamire, vagy éppen megállított egy cselekedet elvégzésétől. Az övéi hallják az Ő hangját.

Így folytatódik tovább az Ige: „…és én ismerem őket”  Két ember is igyekszik megismerni egymást, Jézus pedig, mint Isteni személy, nagyon jól ismer bennünket. Ha valaki megvásárol valamit, saját tulajdona lesz, és nagyon vigyáz rá, hiszen kifizette érte az árát. Jézus Krisztus nagy árat fizetett a juhaiért. Ismeri minden lépésünket, szívünk belső titkait is. Emlékszem, volt a szívemben egy titkos vágy, amit az Úr megadott nekem. Ő nagyon szeret bennünket, és örömöt akar szerezni nekünk. És hogy még jobban megismerjem Jézus akaratát én is az életemre vonatkozóan, igyekszek imában kapcsolatban lenni mindig Vele. Élő kapcsolatban, ami által valóban meghalljuk a hangját, várjuk az Ő utasításait.

És végül: „…követnek engem”: Ha valakit feltétel nélkül követünk, azt jelenti, hogy nem aggódunk, hogy mi lesz, ha elindít az Úr valamilyen úton, nem vonjuk kérdőre, hogy most miért nem kaptam meg a kért dolgot, hanem teljesen Rá hagyatkozunk, mert egyedül Jézus tudja, hogy mi a jó a mi számunkra. Ha szívem teljes mélységéig elhiszem, hogy Ő az egyetlen, Aki a legjobbat akarja nekem, akkor az egész életemet valóban teljesen Rá bízom.

Ha nem érzelmi vonatkozásban vizsgáltam volna ezt az összetett mondatot, nem néztem volna az üzenetét, csupán a szavakat, akkor is egy összetartozást, összeölelkezést tapasztaltam volna. Jézus, és az Ő juhai, akik elválaszthatatlanul összetartoznak… ezt a gyönyörű képet mutatja be nekünk ez a példázat.