Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Róma 8:14-15

Néhány gondolatban a félelemről szeretnék beszélni, és arról, hogy mit tesz az életünkkel.
Természetünkből fakad, hogy félünk, aggódunk. Mindig van miért, erről az ördög vagy csak egyszerűen emberi korlátolt elménk gondoskodik. Félünk a betegségtől, félünk a haláltól, aggódunk a holnap miatt, félünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat, gyermekünket, hozzátartozóinkat.
Amikor félünk, távol kerülünk Istentől, a hittől azokon a területeken, és gyakorlatilag saját magunkat romboljuk. Pedig Isten akarata nem ez lenne. Ennek nyomatékot is ad: minden napra jut egy „Ne félj” a Bibliában. Tudja, hogy ez mindennapi probléma, és szükségünk van a megerősítésre.

A fenti ige mutatja a kiutat a félelemből: Tudd, hogy te Isten családjának vagy a része! "Akiket pedig az Isten Lelke vezérel azok Isten fiai".
Ha bármilyen félelem próbál erőt venni rajtad, valld meg, hogy: Én Isten gyermeke vagyok! Ott a te mennyei Atyád, és Ő mindennél nagyobb és hatalmasabb.

És ott a lehetőség, hogy felkiálts Hozzá, bizton meg fog hallgatni. "A Lélek ereje által kiáltjuk: Abbá Atyám!" (Róma 8:14-16) Elküldi Lelkét, hogy jöjjön és megnyugtasson. Tudd, hogy életed mindig Isten kezében van, Ő vigyáz rád, Ő vezet.

Ahhoz viszont, hogy ez működjön életünkben, tudnunk kell, hogy csak átutazóban vagyunk itt, tudnunk kell, hogy mi a fontossági sorrend, ne ragaszkodjunk itt semmihez (legyünk lelki szegények). Ahogy Pál mondja: „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”. Ő nem félt semmitől, tudta, hogy mit jelent az, hogy Ő Isten gyermeke, tudta azt is, hogy mi a legfontosabb az életében, tisztán látta a célt, és semmihez nem ragaszkodott, csak Istenhez. Igazán megtért és a Lélek vezérelte, így tudott szabad lenni a félelemtől. Ha nem vagyunk biztosak üdvünkben, ha kétségek gyötörnek afelől, hová jutunk halálunk után, akkor nem tud az Úr győzni ezen a területen az életünkben, a Sátán eléri célját és életünkben sikeresen tartja távol Isten jó tervétől. Arról nem is beszélve, hogy ebben a bizonytalanságban élni felemésztő, elkaphat a depresszió, szolgálatunk erőtlen lesz, megbocsátott vétkeinket nem tudjuk elengedni, és izgulhatunk az utolsó percig, hogy az ítélőszék előtt mit szól hozzánk Isten: fel vagy le. Ha nem tudod kimondani tiszta szívből a páli igét, akkor imádkozz és kérd Istent, hogy jelentse ki magát neked, kérd, hogy töltsön be Szellemével, és valld meg ezt az alábbi igét is.

„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Bizony elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.” Zsoltárok 27:1,5

Szóval üdvbizonyosságod tudatában csak emlékezned kell arra, hogy kinek a fia is vagy, és  arra, hogy segítségül hívhatod Őt a bármikor félelmeidben!