„Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”Jakab 4: 17
Ilyenkor az újév kezdetén, számtalan ember elkezd fogadkozni, hogy mit fog megváltoztatni, miről fog lemondani a jövőben. Természetesen ezek a fogadalmak olyanok, amikkel az ember, az élet minőségét javítaná, ha lenne hozzá elegendő kitartása.
A leggyakoribb a dohányzás, az ital, a pénzrabló szenvedélyek abbahagyása, fogyás elkezdése, és lehetne sorolni napestig. Azonban a felelőtlen fogadkozások sokszor csak néhány napig tartanak, mert az ördögi kísértésnek sok ember nem tud ellenállni. És ezzel kezdődik minden elölről, jövőre megint újra megismétlődik.
Nos, ilyen az emberi kitartás, mert nem tud a csábításnak ellenállni, pedig nem akarja, de mégis megteszi. Erre mondja Pál apostol: „Mert mit cselekszem, nem ismerem, mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem már azt, hanem a bennem lakozó bűn”Róma 7: 15, 20,
Valószínű megtapasztaltátok már ti is, hogy vannak olyan emberek, akik sorozatban rosszat csinálnak, mert a bennük lévő bűn kényszeríti őket.
Azt mondja fenti Ige: „Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak.”Amint látjátok van, aki a bűn kényszere alatt van, de van olyan ember, ki tudna jót cselekedni, de nem teszi. Mind a kettő bűn!
Ha szabad egy-két példával élnem: Van egy család, ahol a szülők nem veszik komolyan a gyermeknevelést, és bizony a kisgyerek egyre bátrabb, és egyre nagyobb vizekre merészkedik ki evezni. Egyszer csak jött egy nagy forgószél, felborította a csónakot, és bárhogyan próbált a kis legény kapálózni, belefullad a vízbe. Mire gondol először a szülő? „De hát, nem is tudott úszni, miért kellett neki kimenni a nagy vízre?” És mit kellett volna csinálni a szülőnek, hogy ez elő ne forduljon? Hol van a szülői felelősség?
Ha a szülők gyermeket vállalnak, akkor felelősséget vállalnak egy gyermek felneveléséért. Minden tudásukkal, féltő szeretetükkel arra igyekeznek, hogy jó úton vezessék a gyermeket, hogy becsületes ember váljon belőle. De ez mikor lesz így? Akkor, ha már kicsi korban mindig a jóra nevelik, és ezzel ők maguk is jó cselekszenek, ami Isten tetszésére van.
A gyermek magába zárja a szülőtől kapott nevelést, s ez lesz az alap az életének! Ki milyen alapot kap otthonról, olyan felnőtté válik.
Egy másik példa: Egy ember kapott egy facsemetét a szomszédjától, és szépen elültette. Először ásott egy lyukat, vizet öntött bele, majd belehelyezte a facsemetét, és igyekezett egyenesbe megállítani, miközben a földet húzta rá. Jól megtaposta a tövén a földet, hogy a gyökér ki ne száradjon és időnként öntözte. Mikor a csemete növekedni kezdett, támaszt rakott köré, hogy egyenesen nőjön fölfele. Tehát elültette, gondozta, és vigyázott, hogy szép egyenes fa legyen belőle.
Ez az ember, tudott, és akart is jót cselekedni!
Újabb pl: Van egy tehetős ember, aki tudna segíteni szegényebb embertársán, de nem akar! Mert irigy, mert sajnálja tőle. Na az ilyen embernek bűne ez a cselekedet.
Összegezve: Láttuk a felelőtlen szülőket, akik nem nevelték a gyermeküket, és ebből lett a tragédia! Ez a szülők bűne volt!!
Láttuk az embert, aki minden igyekezettel azon volt, hogy szépen elültesse, gondozza a csemetét, hogy szép sudár fa legyen belőle. Ő jót cselekedett!
És végül láttuk azt a gazdag embert, aki nem segített a szegény felebarátján, ezért bűne volt annak.
Kedves Testvéreim! A példákkal élve, Ki gyermeket nevel, ki fát ültet, ki pedig gazdag! A fenti Ige fényében vizsgáljuk meg, az életünket, és mint egy út jelzőtábla, legyen a mi segítségünkre! Lássuk meg, hogy mi a jó, és mi a rossz a cselekedeteinkben! Ne engedjük, hogy leuraljon a bűn, és az vezessen, hisz ezeknek a tehetetlen állapotoknak mindig rossz a vége. Hisz, ha rosszat teszel, vagy tehetnél jót, de nem teszel, mind a kettő bűn!
Az Új év elején tegyünk mi is olyan fogadalmat: Uram, én mindent Te dicsőségedre akarok cselekedni! És ha így teszünk, akkor jót cselekedünk egész évben.