Máté 2: 1 -12
Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván:
Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki.
Heródes király pedig mikor ezt meghallotta, megháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
És összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, majd tudakozódott tőlük, hogy hol kell a Krisztusnak megszületnie?
Azok pedig ezt mondták néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta meg a próféta:
És te Betlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. (Mikeás 5:2-4)
Ekkor Heródes titkon hívatta a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét.
Elküldte őket Betlehembe, és ezt monda nékik: Elmenve, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
Ők pedig meghallgatták a király beszédét majd elindultak. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérvén, megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek.
Majd bementek a házba és ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulva, tisztességet tettek néki; és kincseiket kitárva, ajándékokat adtak néki: aranyat, tömjént és mirhát.
Ha megkérdezném, hogy mivel másabb ez a mai ünnep, mint az elmúlt évben, mindannyian tudnátok rá a választ. Azt hiszem ilyen esztendőt még sohasem élünk meg. De mindezeken túl, mit mond ma neked a Karácsony?
Azt hiszem, hogy jól gondolom és ti is úgy látjátok, hogy ez a mai nap az üdvtörténet egyik legfontosabb napja, hiszen a Megváltó ezen a napon született meg. A kegyelem ma adatott az embereknek. Ha nem születik meg a Krisztus, akkor nincs aki elvégezze a Megváltás Munkáját.
Ma már biztosan elhangzott az angyali szózat gondolata: Dicsőség a Magasságos Mennyekben az Istennek és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
Istené minden dicsőség a Mennyekben, hiszen ő adta ajándékba az emberiségnek a békességet, Jézus Krisztusban az ő jó akaratából.
Megszületett a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Isten felkentje jött el, emberként, hogy kegyelmet hozzon a földre. Isten tehát nem ítéletet, hanem kegyelmet hirdetett az emberiségnek. Ez egy csodálatos ígéret. Ez melengesse mindnyájunk szívét.
Jézus születési körülményeiről minden évben esik szó, tehát már benne él a tudatunkban. De Istennek az akarata, hogy ne csak a tudatunkban, az ismeretünkben éljen, hanem a szívünkben is.
Az Isten Fia, aki által és akire nézve teremetetett minden, eljött, hogy ember legyen, és átélje a földi nyomorúságunkat, szenvedéseinket, hogy mint egyetlen igaz, meghaljon a bűnösökért.
De elevenítsük fel röviden mi is történt ott Betlehemben:
Heródes volt Izrael királya. Talán tudjátok, hogy a királyság intézménye emberi akaratból jött létre. A nép akarta, hogy legyen királya, mint más nemzeteknek. Dávidot maga az Úr választotta, hogy legyen a népe vezetője.
Viszont Salamontól kezdve már nem Isten elhívását, hanem a vérszerinti öröklést tekintették jogosnak a trónt illetőleg. Az Ószövetség történeteiből viszont ismerjük, hogy milyen bűnöket és önző dolgokat követtek el ezek a királyok.
Abban az időben Heródes volt a nép királya, a római birodalom élén pedig Augusztus császár ült.
Ekkorra már elhangzott a népszámlálás rendelete, hogy József és Mária Betlehembe mentek a népszámlálásra, és hogy Máriának eljött a szülésének ideje és egy Betlehemi istállóban, hozta világra a világ Megváltóját.
Napkelet felől bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezzel a kérdéssel: Hol van a Zsidók királya, aki megszületett?
Napkelet: az Arábia vidéke, ahol arab, v. keleti népcsoportok éltek, akik túlnyomórészt Sém leszármazottai. Ők nomád sátorlakó népcsoportok voltak. Az arabok ismertek voltak gazdagságukról, nyájaikról, aranyukról, drágaköveikről. Az arab kultúra része, az ismeretlen Isten Allah imádata. Sokféle tudományt ismertek, az egyiptomi kultúra áthonosításából. Ismerték a matematikát, és az asztrológiát, vagyis a csillagok állásából tudtak következtetni sok mindenre.
Itt viszont azt látjuk, hogy ezek a tanult, bölcs emberek egy olyan jelenséget fedeztek fel az égen, amelyből másra nem tudtak következtetni, mint Isten tervére.
Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk hogy tisztességet tegyünk neki. Vagyis tiszteljük őt.
Ezt a csillagot nem egy egyszerű sarkcsillagnak, vagy valami üstökösnek nézték, hanem azt mondták: láttuk az Ő csillagát... Mint egy jelet, amely elvezette őket Jeruzsálembe.
De gondoljatok bele, onnan keletről még teveháton is több napot igénybe vehetett ez a túra. Vagyis ez a csillag már azelőtt feltűnt az égen, hogy József és Mária Betlehembe érkezett volna.
Mekkora hit, és bizonyosság kellett ahhoz, hogy kövessenek egy csillagot, amelyről nem volt kijelentésük. Talán az ő vallási nyelvükön vált kijelentéssé ez a csillag, de erről konkrétan nem ír a Biblia.
Heródes király pedig mikor ezt meghallotta megháborodott és vele együtt egész Jeruzsálem.
Mekkora féltékenység foghatta el Heródest, ezt hallva: hol van a zsidók királya, aki megszületett? "Hát nem látnak ezek a bölcsek? Nem világos nekik, hogy én Heródes vagyok a zsidók királya? Hogyhogy most született?"
Heródesben forrt a düh, és féltékenység. Felmerülhetett benne, hogy talán ő nem is jogos király? De hiszen övé a trón. Bármit megtehet.
Ekkor gyorsan hívatta a nép írástudóit, és választ várt: hol kell a Krisztusnak megszületnie?
Heródes érezhette, hogy itt komoly dologról van szó. "Megszületett egy gyermek, aki ha felnő, jogot formálhat az Izraeli trónra? Hát ez hallatlan."
A király valahonnan hallhatott róla, hogy jönni fog egy ember, akit az Úr ken fel, az Ő krisztusává, vagyis felkentévé.
Az írástudók pedig a Mikeás próféta szavaira hivatkozva adtak választ: hát Betlehemben: Mikeás 5: 2
De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.
Vagyis világossá vált számára: talán erről az ígéretről van szó?
Ekkor titokban hívatta az Arábiából érkezett bölcseket, hogy megtudja mikor is tűnt fel az a csillag az égen?
És ekkor összeállt a kép. Igen, róla beszélt a próféta.
Heródes egy tervet eszelt ki magában: igen, menjetek el Betlehembe, tudjátok meg hol van a gyermek, majd gyertek vissza hogy én is meglátogathassam.
A bölcsek számára azonban teljes világos volt Heródes szándéka. Nem hódolni akart ő Neki, hanem elpusztítani.
Viszont ha ennek a szellemi hátterére gondolunk, akkor világossá válik, hogy az ördög megérezte, hogy lassan véget érnek a portyázásai. Megszületett az ígéret gyermeke, aki a kígyó fejére fog taposni. De most még gyermek, így az elején könnyedén meg lehet állítani.
A bölcsek tehát elindultak Jeruzsálemből és követték a csillagot, amely teljesen, félreérthetetlenül vezette őket Betlehembe és megállt az istálló fölött, amelyben Mária, József és a gyermek Jézus volt.
Mikor végre meglátták a helyet, nagy öröm töltötte be a szívüket: itt van, rögtön megláthatjuk a Megváltót, a Krisztust.
Így a bölcsek bementek az istállóba és meglátták az örömszülőket és a gyermeket bepólyálva a jászolban. Ekkor leborultak előtte és imádták őt, majd az ajándékokkal kifejezték legmélyebb tiszteletüket.
Aranyat hoztak - a Királynak. Tömjént – a Főpapnak. Mirhát – az áldozatnak.
Vagyis teljesen egyértelművé vált ebben a cselekedetben, hogy erről gyermekről szóltak a próféciák:
Ő az, aki uralkodni fog Izrael népe felett- mint király. Ő közbenjár értünk, mint Főpap és áldozatot fog bemutatni engesztelésként. És Ő maga lesz az áldozati bárány is, aki magára veszi az egész világ bűneit.
Ez a jelenet, még azt is ábrázolja, hogy bár a pásztorok hallották először az angyal szavát: Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész népnek az öröme lesz…. mégis a kelet felől érkezett „pogány kultúrával” rendelkező bölcsek hódoltak neki először és mivel megtehették ajándékokat is vittek Neki. És ezeket az ajándékokat onnan keletről hozták magukkal, ami azt jelenti, hogy előre fel voltak készülve erre.
Ez az esemény valahogy még azt is kifejezi, hogy nem csak a zsidók számára adatott ez az ígéret:
János 1: 12
Akik pedig befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;
Ezek a bölcsek pedig miután elvégezték a küldetésüket, megkerülve Jeruzsálemet, és elkerülve Heródest, úgy tértek vissza hazájukba.
És még ebben a részben olvashatunk arról a szörnyű és kegyetlen mészárlásról is, amit Heródes indítványozott, hogy halálra keresse a gyermeket. Az Úr angyala azonban álomban figyelmeztette Józsefet és így Egyiptomba menekültek. És így vált tejessé az a prófécia is, amit Hóseás 11: 1 – ben olvashatunk:… Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.
Adja az Úr, hogy mindannyian, amikor a Karácsonyra gondolunk, akkor Jézus nem csupán, mint kisgyermek, hanem mint Király, aki a Királyok Királya, mint Főpap, aki meg tud indulni a mi gyarlóságainkon, és mint áldozati Bárány tűnjön fel a szíveink előtt.
Végezetük kívánok minden kedves olvasónak Áldott, békés, boldog Karácsonyi ünnepeket!
Kiss Attila