„Vizsgálj meg engem, oh Istenem és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, ismerd meg gondolataimat!
És lásd meg, hogy van é nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezérelj engem, az örökvalóság útján”  Zsoltárok 139: 23-24
 
Miközben írom a gondolataimat, még mindig mosoly van az arcomon, amit Isten gondoskodó jósága csalt elő.
Az Ó-év utolsó napjaiban, azon tűnődtem, hogy mi legyen az a téma, ami ilyenkor foglalkoztatja az emberket. És miután az Úr felhozta bennem a gondolatot, megadta a hozzáillő Igét is, amit egyetlen pillanat alatt megtaláltam. Ugyanis, mikor kezembe vettem a Bibliám, éppen ott nyílt ki, és már olvastam is az Igét. Így teljesen megbizonyosodhattam arról, hogy az Úr ezt az Igét akarja minden kedves gyermekének a szívében felhozni, és szeretne üzenni az Ige által. Nagy öröm ez nekem, hogy Isten munkatársaként dolgozhatok, és ezért van a boldog mosoly az arcomon.
Nos, ilyenkor minden embert az foglalkoztat, hogy az új évben, milyen változást hozzon be saját életébe. Az emberek el akarnak hagyni káros szenvedélyeket, fogyni akarnak, és sok más dolgot szeretnének kiiktatni az életükből. Ez azonban egy idő után vagy sikerül, vagy nem.
Természetesen keresztyén embereknél is így van ez, csak náluk már más irányú a fogadalmi lista. Addig, míg egy Isten nélküli ember azt mondja, hogy : Január elsejétől nem iszom több alkoholt, nem dohányzom, nem lopok, nem hazudok, stb. addig már a hívő emberek remélhetőleg nem küzdenek ilyen, vagy hasonló szenvedélyekkel. Azonban, ahhoz, hogy jó úton járjunk, mindenkor meg kell vizsgálni, ki az, akit követünk.
Dávid nagyon bölcsen döntött, mikor teljesen átadta magát az Úrnak, hogy Ő vizsgálja meg a szívét, gondolatait, és a teljes lényét.
Kérte, hogy tegye őt az Úr próbára, hogy esetleg valami gonoszság nincs e benne, és utána vezesse az örökkévalóság útján. Milyen tökéletes döntés ez egy ember részéről, hogy mindent akképpen akar, amint az ő Ura jónak lát. Mi is kell ehhez?
Egy döntés, és bizalommal az Úr felé fordulni, és feltétel nélkül, ráhagyatkozni mindenben.
Gondolataiban a következő hasonlat röpköd: Mikor elviszünk egy elromlott készüléket a szerelőhöz, és teljesen rábízzuk a javítást, és azt reméljük, hogy egy teljesen jól működő gépet fogunk visszakapni.
Természetesen a mi életünk nem egy elektromos készülék, amit, ha mégis nem sikerül megjavítani, akkor veszünk helyette másikat.
Dávid ezt jól tudta, és méltó komolysággal helyezte az Úr kezébe az életének jövőjét. Milyen jó is volt ez a bizalom, és mennyre kell ez a mi életünkben is!
Ehhez azonban az Úrral egy mélységes kapcsolatra van szükség, amelyikben még az árnyéka sem vetődhet fel, hogy tévedés történhet, vagy éppen nem tudná a mi elromlott életünket megjavítani.
Ehhez nekünk is akarni kell, márpedig Dávid ezt akarta.
Ki lehetne még egy olyan személy, kire rá lehetne bízni azt, ami a legdrágább nekünk. Senki nincs olyan, mint Isten, aki ezt mondja: „…nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” Zsidók 13:5b
És mi azt mondhatjuk, hogy igen:” mert nem ember az Isten, hogy hazudjék”
4 Mózes 23:19
Sorolhatnám még a Bibliában található Igéket, melyek Isten szeretetéről tanúskodnak, hisz magát az üdvösségünket is kegyelem által kaptuk.
 
Kedves Testvéreim és Ismerőseim! Egy nappal az Új év kezdete előtt, akképpen, mint Dávid, kérjük meg az Urat, hogy életünket alaposan vizsgálja meg! Tegyen bennünket próbára, hogy akkor is kitartóan szeretjük e, mikor nem a legjobban megy a dolgunk. Bizalommal tegyük le életünket az Ő kezébe, hiszen az Ő szeretete végtelen.
Boldogan és biztonságban kell éreznünk magunkat mellette, hisz Ő a mi Megváltó Istenünk.
Jézus már nekünk bizonyított, most rajtunk a sor, hogy bizonyítsuk szeretetünket felé.
Az Úr által feleslegesnek megítélt terheket tegyük le, ne cipeljük át a következő évre magunkkal. Legyünk tiszták és szabadok, mint amit az Úr elvár tőlünk!
Legyünk boldogok az Új-évben, mindenkor az Ő közelségében! Ámen
 

Dózsa Lajosné