„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” János 10: 27
Mindannyiszor boldogság járja át a szívemet, amikor olvasom ezt az Igét, mert én is az Úr juhai közzé tartozom. Felemelő érzés  arra gondolni, hogy mindezt, maga az Úr Jézus mondta az övéinek. Nekem, Neked és Mindazoknak, akik szeretik és követik Őt.
Felettébb jó érzés egy olyan pásztorhoz tartozni, aki vigyáz ránk és gondoskodik rólunk minden tekintetben. A legdrágábbat, az életét adta oda értünk, hogy megmentsen minket a bűn átkától. Mert annyira szeret, hiszen fontosak vagyunk a számára!
Ismer bennünket egyenként, mi pedig ismerjük az Ő hangját, és követjük Őt. Az övéi bátran követik, hiszen tudják, hogy jó úton vezet mindannyiunkat a menny felé.
Most pedig engedjétek meg, hogy megosszam veletek az egyik bizonyságomat, amit az Úrtól talán azért is kaptam, hogy felhívja a figyelmemet erre az Igére, amit eszembe is juttatott a történések után.
Van néhány apró jószágunk az udvarunkban, pontosabban tyúkok és csirkéket tartunk. A csirkék már néhány hetesek, így lehetővé vált, hogy a kinti ólba kerüljenek. Az első éjszakát már ott töltötték, de reggel, amikor a férjem ki akarta engedni őket, hiába hívta kedves szóval, csak álltak az ajtóban értetlenül. Talán egy-két kiscsirke nézegetett kifele döbbenten, de csak álltak, és nem mozdultak, mert az ő hangját nem ismerték fel. Én távolabbról néztem mindezt majd hívni kezdtem őket az általuk megszokott hangon. Ekkor elindultak a kiscsirkék a hangom irányába, anélkül, hogy engem láttak volna, hogy hol vagyok, mégis bátran futottak hozzám. Mosolyogva néztem a kellemes látványt, és rögtön ez az Ige jutott az eszembe: Az én juhaim hallják az én szómat. És én ismerem őket, és követnek engem” Igaz most nem követtek, hanem boldogan röpültek a megszokott hang irányába vagyis hozzám. Bár nem láttak engem, de felismerték a hangomat. Mert én voltam az anyjuk, a pásztoruk, és minden megadtam nekik, hogy jól érezzék magukat.
Ezért röpültek hozzám, mert tudták, hogy tőlem csak jót kapnak. Lekuporodtam közéjük, és nagyon boldog voltam, megsimogattam őket,  megérintettem a kis tollukat. A férjem csodálattal nézte a jelenetet, majd annyit mondott: „Téged ismernek, mert Te gondoztad őket.”
Jól esett az elismerés, amivel a kiscsirkék bebizonyították, hogy jó pásztoruk vagyok.
Ennyi a bizonyságom, de bennem tovább folytatódott a gondolatsor.
Tovább folytatódott arról, hogy ha ezek a kis oktondi állatok, akik szinte ösztönösen cselekszenek, és engem meg tudtak örvendeztetni, akkor az ember, akit értelemmel áldott meg az Isten, miért másként cselekszik? Az ember miért olyan magabiztos, miért nem fut ahhoz, aki mellett biztonságban van, aki megad a számára mindent, ami az élet feltételéhez szükséges? Miért nem akarja minden ember megismerni a Teremtő Isten hangját, miért nem követi Őt?
Az Ige szövegkörnyezetében azt olvassuk, hogy Jeruzsálemben templomszentelés volt, és Jézust körül vették a zsidók majd azt kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?  Ha te vagy Krisztus, mond meg nekünk nyilván!” János 10:24
Erre Jézus azt felelte :”Megmondtam néktek és nem hiszitek, ………….”János 10: 25
„De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Amint megmondtam nektek” János 10:26
Majd így folytatta Jézus: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” János 10:27
Az Úr tehát saját maga mondja, amint olvassuk is, hogy azok az ő juhai, akik hisznek benne. Tehát azok, akik kétségtelenül elfogadják, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó Isten. Akik nem hisznek, azok nem fogadják el Jézust Isten Fiának, és nem is tartoznak ő hozzá. Ezek az utóbbiak a hitetlen emberek, vagyis az Isten nélküli emberek.
Nagyon világosan és érthetően kifejti az Úr, hogy ki tartozik hozzá, és annak milyen kiváltságai vannak.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy a bizonyságom által felhívta figyelmemet erre az Igére, ami nekem, és másoknak is szól. Összekapcsolta az Úr azzal a kis élménnyel, amit átéltem a hozzám futó csirkék által, hogy talán Ő is így örül, amikor mi futunk hozzá. Amikor kitárt karokkal futunk Őt keresni, hozzá megyünk hálát adni, kérni, vagy csak lábainál megpihenni.
Legyen áldott az Úr ezért az Igei üzenetért, amit nekem és általam mások felé is küldeni akar! Legyen számunkra talán egy figyelmeztetés, vagy egy biztatás, hogy az Úr vár ránk, szeret, és mi, aki ismerjük Őt, kövessük a keskeny úton. Legyen így ! Ámen