„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit!” Zsoltárok 37: 4
Napok óta, a fenti Ige körül forognak gondolataim, és minél többször elolvasom, annál inkább vágyom újra olvasni. Számomra ez az Ige olyannyira megnyugtató és biztató, hogy nem tudok vele betelni.
Dávid, a Zsoltárok könyvének 37. részében az Istentelenek és a kegyesek jövőképét mutatja be, kinek - kinek a majdani igazságos ítélete szerint.
Érezhető az, hogy ő saját maga is megtapasztalta mind azt, amit nekünk tanácsol, hogy meg tudjunk maradni az igazak útján.
Óv bennünket attól, hogy a körülöttünk élő gonosz emberek miatt idegeskedjünk, irigykedjünk rájuk, vagy egyáltalán arra gondoljunk, ami eltereli figyelmünket az Istenről. Egyik helyen így írja: „Mert az elvetemültek kivágattatnak” Tehát nekünk nem kell azon gondolkodni, hogy ki milyen bűnös, vagy ki hogyan gazdagodik meg, mert az Élő Istennek gondja van mindenre. Mindez nem a mi dolgunk, nekünk az egyetlen, amit tennünk kell, hogy gyönyörködjünk az Úrban. Szoktuk énekelni: „Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat, egyedül Őt dicsérd! Zengj úgy, mint soha még, Őt dicsérd, lelkem csak Téged áld” Félretéve a gondokat, és minden egyebet, csak reá figyeljünk.
Isten a hűséges, Istenfélő embereket megsegíti: „Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jól laknak az éhség napjaiban”
Ha az Igevers szövegkörnyezetét megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy Dávid számtalan példát hoz fel arra, hogy az igaz hívő embert az Isten minden bajból kimenekíti, és áldását nem tartja vissza tőle.
Az egész 37. Zsoltár ezt a gondolatot hordozza magával: az Igazakat megsegíti az Úr, a gonoszokat pedig elveszíti.
Amikor ezt a mondatot olvasom: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit” – nálam hangsúlyt kap, hogy nincs a mondatban az „akkor” szó. Mert, nincs feltételhez kötve, hogy csak akkor teljesíti a kéréseinket, ha imádjuk Őt. Isten nem önző és nem követeli ki az ember szeretetét. Olyan egyértelmű és természetes, hogy szeressük a Teremtő Istenünket, akik ismerjük Őt, hiszen megtapasztaltuk az Ő jelenétét és segítségét az életünk minden területén. Még ha néha napján próbára is tesz vagy figyelmeztetett bennünket, de mégis szerető áldással hajol le hozzánk újra és újra.
Ismételten vizsgáljuk át ezt az Igeverset, mi az üzenete a mi számunkra?
Egyszerűen csak az, hogy éljük az Istenfélő életünket, végezzük a napi feladatainkat és közben gyönyörködjünk az Úrban, vagyis imádjuk, dicsőítsük Őt. Olvassunk rendszeresen a Bibliát, mondjuk el a bizonyságainkat, ami által építünk másokat is. Az Istenfélő, kegyes élet nem a betanult szokások, vallásos cselekedetek, vagy liturgikus tradíciók ismételgetése, hanem egy szívből jövő hálás érzés, amely az Isten még teljesebb megismerésére és követésére ösztönöz. Az Úrban való gyönyörködés kulcsgondolata, az az örök bizalom, melyet semmilyen körülmény nem tud befolyásolni. Amikor gyönyörködsz az Úrban, nem kell a gondjaid megoldásán töprengened, elég ha annyit tudsz, hogy mivel bízol Benne, ő munkálkodni fog. A következő versben ezt olvassuk is: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.”
Emiatt soha ne legyenek kétségeid! Csak gyönyörködjél az Úrban és a többit bízd Őreá és biztos lehetsz benne, hogy nem hagy magadra.
Ne aggódj semmi felől, hiszem „Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.”
Mert még ha háborúságot szenvedsz is és úgy érzed, hogy jogtalanul vádolnak, vagy hibáztatnak valamiért, nem kell aggódnod, hiszen Ő az Igazság Atyja, aki felhozza az igazságot és elnémít minden vádlót.
A példabeszédekben szintén Dávidtól olvassuk: „Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolataid végbe mennek” Példabeszédek 16:3
Emellett még számtalan biztatást és reménykeltő gondolatot találunk Dávid kijelentéseiben, hiszen ő a saját életében tapasztalta meg mindezt.
Ő Isten Zsoltárosa, Isten szíve szerinti férfi volt, aki tudott gyönyörködni az Úrban.
Legyünk mi is ilyenek! Gyönyörködjünk az Úrban és ne legyen kétségünk afelől, hogy az Úr megadja mindazt, amire a szívünk vágyik! Ámen!