Nékem adatott minden hatalom, mennyen és a földön.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és ímé én ti vetek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28:19-20
Ez a nagy missziós parancsa, amit Jézus Krisztus a feltámadása után adott a tanítványainak.
Mint ahogy a nevében is benne van, ez nem egy kérés csupán, hanem egy fontos küldetés, amit mint keresztények kötelesek vagyunk végre hajtani.
Jézus ezt nem kéri, és nem is önző módon megköveteli tőlünk, hanem mint egy utasítást adta a tanítványainak, akik készek voltak megtenni, mind azt amit a Mesterük kért tőlük. A legnagyobb kérdés ma is az engedelmességben rejlik. Megtesszük -e azt, amit a Mester tőlünk kér? Természetesen nem csak szavakkal. Pedig hányszor kimondjuk imádságban: „Igen, Uram, én megteszem, amit kérsz…”
De vajon akkor miért nem veszik mégis komolyabban ezt a küldetést a mai gyülekezetek? Mert ha úgy lenne, mára az emberiség nagyobbik fele Krisztust követője lenne. Sokan talán nem is tudják, hogy Jézusnak mi az elvárása feléjük. Kereszténynek lenni nem csupán a vasárnapi Istentiszteleten való részvételt, egy kis bibliaolvasást a héten, egy kis imádkozgatást esténként – jelent. Kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy az életemmel bemutatom Krisztust, beszélek róla a környezetemben és kívánatossá teszem ezt az utat mások számára is.  Azonban ha az én életemben nem teljesedett ki a Krisztus öröme, és a Keresztény életvitelem nem válik elismerendővé, akkor hiába is beszélnék bárkinek a hitemről, nem hiteles.  Ma talán éppen ebben kell keresni a gyülekezetek hiányosságát: a gyülekezet tagjainak a hiányosságaiban.
Azt nem mondanám, hogy a hívők szándékosan, nem tesznek bizonyságot a hitükről, lehetséges, hogy csupán kényelemből nem teszik. Könnyebb a gyülekezetben vasárnaponként meghallgatni az Istentiszteletet, és ezzel egy hétre le is van tudva a kegyesség, mint áldozatot vállalni a kifelé való szolgálatban. Mert ma az áldozat vállalás nagyon ritka kincs.
Nagyon rosszul értelmezi a Bibliát az, aki azt gondolja, hogy ez mai tanítványokra már nem vonatkozik. Jézus ma is küld bennünket, mint a bárányokat a farkasok közé. Viszont az is kérdés, hogy az Üzenet, ami elhangzik a gyülekezetekben megérinti a szíveket és tettre indítja az embereket, vagy csak úgy hangzik valami vagy egyáltalán süket fülekre talál. Ez a gyülekezetek vezetőinek a felelőssége is.
Ismertem egy 80 év körüli lelkipásztort, aki minden vasárnap a délelőtti Istentisztelet után, délután a misszióba ment. Délelőtt feltöltődött a szolgálatok által, délután pedig ő maga szolgált ahol szükség volt rá. Ő egy áldozat vállaló ember volt.
Mindegy, hogy 40 -oC meleg volt, vagy éppen hóvihar érte az útjában, ő ment, mert a Jézus parancsát teljesítenie kellett. kellett, mert a szíve ezt diktálta. Ő komolyan vette a parancsot, mert jobban szerette az Urat, minthogy ne hajtotta volna végre.  Ha az emberek nem is, de az Úr biztosan, megjutalmazza érte.
Jézus Krisztus minden hatalommal rendelkezik amely fellehető, mert az Atya neki adta át. Nála nagyobb hatalma senkinek nincs! Tőle függ az életünk, egészségünk, családunk, anyagi javaink, egyszóval: MINDEN! Mindenünk, Ő általa van és általa el is vettethetik!
Jézus azt mondta: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Mit is jelent ez a mondat? Azt, hogy ha kell áldozatvállalással is, de vigyünk embereket az Úr családjába! A Szent Szellem segítségével, bölcsességgel keressük meg azokat az embereket, akiknek az Úr elkészítette a szívét, és tanítsuk meg őket arra, amit Jézus parancsolt nekünk.
Természetesen nem a vasárnapi Istentiszteleten fogják megtanulni a vágyakozók, a keresztyén életszabályokat, a kegyes életvitelhez szükséges teendőket, hanem velük lelkimunkások kell, hogy foglalkozzanak, akik felkészítik és segítik őket az Isten útján járni.
Eltűnődőm azon, hogy Jézus milyen gondoskodó volt! Még arra is odafigyelt, hogy a tanítványokat úgy hagyja itt, hogy mindenről felvilágosítsa. Tudatta velük, hogy övé minden hatalom a mennyben és a földön. Elküldte őket az emberek közzé, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. Nem csupán téríteni küldte őket, hanem azért, hogy a megtérteket tanítványokká neveljék, akik majd a szolgálatuk által másokat is tanítványokká fognak tenni.
És végül „ Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”- mondta Jézus.
Milyen jó ezt nekünk tudni, hiszen számunkra egy megerősítés, hogy nem vagyunk egyedül, velünk van az Úr! És minél jobban elvégezzük a feladatot, amit ránk bízott, annál inkább közelebb vagyunk Őhozzá. Ígéret ez, hiszen naponta megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét! Induljunk hát, hiszen vár a Küldetés! Ámen!