„ Aki az ekeszarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”

        Jézus követése, címszó alatt találjuk meg a Bibliánkban azokat a nagyon tanulságos és fontos történeteket, melyre Jézus a fenti Igével válaszolt.
        Az egyik történetben azt olvassuk, hogy egy ember Jézusnak azt mondta: „Követlek téged Uram, ahová mégy”
Csak úgy légből kapva jelentette ki, hogy vele megy, Jézus viszont ráébreszti, hogy neki még az sincs, ahová a fejét lehajtsa.
Ezek az emberek,  átgondolás nélkül döntenek, és amilyen könnyen bemennek a gyülekezetbe, olyan hamar el is hagyják azt.
        A másik embernek Jézus maga mondta, hogy kövesse őt, de az azt kérte, hogy előbb hadd temesse el az atyját, aki meghalt.  Az Úr azonban megmagyarázta neki, hogy "temessék el a halottak a halottaikat……, te pedig hirdesd az Isten Igéjét!”
        Ehhez hasonló volt az az ember is, aki el akart előbb búcsúzni az otthoniaktól, és majd utána követni Jézust.
És erre mit is válaszolt az Úr? „Valaki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”

        Mint láttuk a három történetben, az első ember hirtelen meggondolatlanul döntött, és nem lehet tudni, hogy a döntése mennyire volt komoly, hogy megmaradt volna -e a keskeny úton?
Ma is vannak ilyen emberek, akik hirtelen elhatározzák, hogy követik Jézust, de egy idő után a világi élet csábítása erősebb lesz, és újból visszatérnek azokhoz a helytelen szokásokhoz, cselekedetekhez, amiket csak lassan kezdtek elhagyni. Döntésük ideiglenes volt, hiszen valójában nem akarták magukat lekötni, nem is akarták, hogy teljesen más irányítsa az életüket, így hirtelen egy újabb döntés született meg bennük, hasonlóan meggondolatlanul:  vissza oda ahonnan eljöttek. 2 Péter 2: 22
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az [Péld. 28,11.] eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
A másik két történetben, azt látjuk, hogy mind a két embernek volt fontosabb elintéznivalója, mint az Urat követni. Ők a számukra fontosabbat akarták előbb elvégezni, és ha jut elegendő idő, majd akkor követik az Urat.
Nagy számmal vannak ilyen emberek is, akik a saját dolgaikat fontosabbnak tartják, mint Jézus követését. Pedig mit mondott Jézus? "Hadd temessék el a halottak a halottiakat, te pedig elmenve hirdesd az Isten országát!”
Mind a három történetnek csak a kezdő lépését érzékelhettük az Igében.
A valóságban viszont látjuk, sajnos vannak hívők, akik évek, évtizedek óta gyülekezetbe jártak, alámeritkeztek, majd végül mégis elhagyták az Úr útját.
Nem igazán lehet tudni, mivel magyarázzák meg, hogy a keskeny út helyett, miért a saját útjukat választották?
Hogyan is mondja Jézus? „…. nem alkalmas az Isten országára” Az ilyen ember bár megtapasztalta az Úr szeretetét, kegyelmét, és ennek ellenére mégis elfordult Istentől! Számtalan ilyen hirtelen döntött és Isten népe közül kimaradt embert ismerhetünk. Vajon mit gondolhatnak az ilyen emberek? Annyi tanítást hallhattak az évek alatt, hogy már rég tudhatják, hogy mindenkinek meg kell majd állnia Isten ítélőszéke előtt, és számot kell majd adni a földön elkövetett cselekedetekről.
Ők mit fognak akkor majd mondani? Vajon másokra fognak mutogatni? Talán, hogy mások miatt maradtam ki a gyülekezetből? Vagy talán, mert kényelmesebb volt egy filmet otthon megnézni, mint elmenni a gyülekezetbe? Vagy éppen mert az Isten Igéje megítélte, és mint egy éles kétélű kard szíven szúrta, és túl fájdalmas a megalázkodás és a gyógyulás? Vagy talán már az sem érdekli, és csak mosolyogva mondja a kifogásokat? Nem tudom, de semmiképpen nem szeretnék annak az embernek a helyében lenni, aki egyszer igent mondott az Úr hívására, majd valamilyen kifogásokat keresve elmaradozott majd végül elfordult az Úrtól. Hiszen, amikor a szánkkal kimondtuk, hogy Isten útját akarjuk követni, az Úr ezt el is hitte nekünk, komolyan is vette és nem Ő, hanem mi fordultunk el Tőle. Mi vagyunk, akik elfogadtuk az áldásait, az anyagi javakat, a gyógyulást, a sok jót, és talán azt gondoljuk, hogy ez így is lesz ezután is. Azt gondoljuk, hogy soha nem leszünk többet szükségben, vagy akkor újra visszafordulunk az Úrhoz?

        Testvéreim! Gondoljuk át újra, hogy mit ígértünk Istennek, és ha nem jó úton haladunk, ne szégyelljünk egy „igazodj”-ot parancsolni magunknak. Isten mindig megbocsát, és szerető karjával újra átölel bennünket, és erre van nekünk szükségünk igazán!