Ebben a civilizált világban olyan messze vannak az emberek egymástól. Régen mikor még a TV nem zárta el a szomszédokat, rokonokat egymástól, összejártak az emberek, nagyokat beszélgettek, nevetgéltek, ették a tököt, főtt kukoricát, befőttet, tökmagot, stb. és sokkal boldogabbak voltak, mint ma. Nem volt gond, ha éjszaka segíteni kellett a szomszédon, mert az ablakot csak megkopogtatta, és rögtön jött a segítség.
Ma ez nincs. Felváltotta a technika az emberi kapcsolatokat, a telefonbeszélgetés, sms, az internet, és még sorolhatnám. Sokszor megtapasztaltam, hogy a gyermekeim milyen közel vannak, és gyakorlatban milyen távol. Könnyebb Istenhez bejutni, mint hozzájuk. Este, ha hazamennek, a telefont vagy lent, vagy fent, vagy éppen a táska alján felejtik. Lehetetlen lenne felvenni velük a kapcsolatot, vagy éppen segítséget kérni tőlük.
Mindezek ismeretében tudatosult bennem, hogy ne emberekhez szaladjak, ha bajom van, hanem: Ha van két kezem, tiszta szívem, és imára megnyíló szám, Istenhez kopogjak be, mert Ő biztosan felveszi a telefontját (Zsolt. 50:15), kinyitja az ajtaját, és orvosolja a bajomat. Azóta számtalanszor hívtam fel ezt a számot, és Ő mindig „felvette”. Nem maradt a telefon a táska alján, lent, vagy fent az emeleten, hanem az én jó Uram mindig ügyeletben volt. Ma is várja az imákat, kéréseket, várja a hálánkat.
Igen, gondold át te is, hogy ki az, aki leghamarabb beenged, aki bátorít, Aki veled van a bajban? Fordulj hát Hozzá mindig bizalommal, hidd el, soha nem fog elutasítani!
Hívd fel csak nyugodtan ezt a számot, Ő mindig ügyeletben van: Zsolt 50:15.