Sokféle választ adhatunk, és sok énekíró tollában fogalmazódott meg rá a válasz. Mégis az igazi szeretet az, ha engedelmes vagy Jézus nagy parancsának: Szeresd az Urat………….”és felebarátodat, mint magadat.”
Ha valaki őszintén szereti az Urat, akkor már nem nehéz a felebarátját is szeretni. Mégis van idő, mikor mi felnőttek nem, vagy csak részben tudjuk megvalósítani ezt.
Gyülekezetünkbe 3 éve jár egy kislány a kisöccsével, akik a betegséget kivéve, minden alkalomkor jelen vannak. Nem hívta őket senki, maguk jöttek. A kislányban nagyon sok szeretet van, amit egyrészt azzal fejez ki, hogy néha odajön hozzánk és átölel. Olykor színes papírból készített ajándékot hoz és ajándékozza a testvéreknek, és mindig ír rá valamit. Míg kisebb volt, csak azt írta: „Isten szeret” most, hogy nagyobb lett, már Igéket is ír a kis színes készítményekre.
Ma is kaptam tőle egy kis ajándékot: egy levelezőlapot, amit nagyon szépen, gondosan készített el. Az első oldalán az volt írva: Kati néninek Ildikótól! Isten szeret! A hátoldalán ez állt: Készítette ezt a képet: Bulyáki Ildikó 6. a
Isten szeret! Légy mindig boldog és vidám!
„Boldog az, akinek segítsége a Jákób Istene és reménysége van az Úrban, az ő Istenében. Aki teremtette az eget, és a földet, a tengert és mindent, ami benne van  Aki megtartja hűségét örökké.”Zsolt 146: 5-6
És az Ige alá ez van írva: Légy mindig boldog, boldogtalan soha!
Sokáig néztem a kis ajándékot, ami tele volt szeretettel, jókívánsággal, gondoskodással, és azon tűnődtem, hogy ebben a kislányban hogyan van ennyi szeretet? Ezt a szeretetet nem csak felém árasztja ki, hanem a többi testvérem felé is. Őket is meg szokta ajándékozni saját készítésű képeslappal, amin gazdag áldások, és Igeszakaszok sorakoznak. Ám mindegyiken rajta áll: „Isten szeret téged!” Milyen jó amúgy is ez a tudat, és még ő is megerősít benne.Egyik alkalom elején a dicsőítő csoport éppen egy kis pihenőt tartott, mikor a kislány egy szál virágot átnyújtott az énekes testvérnőnek. Az meglepődve megkérdezte: Ezt milyen alkalomból kapom?- Csak úgy, szeretetből.- válaszolt a kislány. Csak úgy szeretetből vittél már a testvérednek, egy szál virágot? Eszedbe jutott -e már, hogy csak úgy szeretetből készítesz valamit, és neki ajándékozod a testvérednek? - „Csak úgy szeretetből.” Mi nagyok mikor megyünk oda a testvérünkhöz, csak úgy szeretetből, és azt mondanánk, - szeretlek testvérem! Ugye, hogy szinte sohasem? Mi miért nem tesszük ezt? Meg vagyunk lepődve rajta, pedig őszinte gyermeki ragaszkodás ez, a benne lévő nagy szeretet által. Hisz egy családba tartozunk, Isten családjába. Ez a Krisztusi szeretet, ami önzetlenül szeret. Nem nézi, hogy őt szeretik, vagy megbántják, vagy éppen figyelembe sem veszik, ő szeret. Ezt a gyümölcsöt ő már megteremte, amit nagyon sok hívő ember, sőt szolgáló sem. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” (I.Kor.13:1)
A kislány odafigyelése, gondoskodó szeretete nem merül ki a testvérek felé nyújtott szeretetben, hét közben felment a gyülekezetbe, és a virágos kertből kiszedte a gyomot, és leszedte az elszáradt rózsaszirmokat. Maga, egyedül, anélkül, hogy bárki mondta volna neki. Meglátta és tudta, hogy azt valakinek el kell végezni, és ő ezt elvégezte. Részt vett felnőttek között a gyülekezeti ház nagy takarításában is.
Ha szeretetvendégség van a gyülekezetben, ő is kiveszi a részét, testvérével együtt viszik és kínálják a süteményeket, de ők majd csak akkor esznek, mikor már elvégezték, amit kell.
Ők rajta maradtak a szőlőtőkén! Őket tudja a Szentlélek vezetni, mert engedelmesek. Ahogy Jézus mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyerek, semmiképpen nem mehettek be Isten országába.”
Néha arra gondoltam, hogy Isten küldte közénk, hogy példával járjon előttünk a szeretetével, odafigyelésével, önzetlenségével, és sorolhatnám mindazt, amit Isten már kiformált benne.
Ők hitetlen szülők gyermekei, de dicsőség az Úrnak, most már mind a 3 testvér jár szorgalmasan a gyülekezetbe. Isten ideplántálta közénk, hogy néha a felnőtteket megszégyenítő kis szorgalmukkal, hitükkel, kedvességükkel, példamutató viselkedésükkel, örömet okozzanak nekünk. Dicsőség az Úrnak ezekért a gyermekekért. A szeretet nem az ha csak kimondjuk, hanem, ha teszünk! Ő már megteremte az első gyümölcsöt, ami a SZERETET!