Néhány napja tartottuk meg Hálaadó napunkat, ami szokatlan módon, Evangélizációval volt egybe kötve. Erre a különös alkalmunkra vendégszolgálónak Pintér Bélát, és feleségét hívtuk meg. Már hetekkel előtte, nagy izgalommal vártuk a nagy napot. Természetesen böjtöltünk, imádkoztunk az alkalomért, de a fizikai része sem maradt el. Átbeszéltük, mit kell beszerezni, ki milyen finomságot fog készíteni, hogy minden olyan legyen, hogy a vendégek elégedettek lehessenek. Aztán elérkezett a várva várt nap. A szépen berendezett terem majdnem megtelt testvérekkel, de a meghívottak közül, akiket vártunk, nem mindenki jött el. Áldás volt a szolgálatokon, és ezután a megvendégelés következett. A testvérek mosolyogtak, boldogok voltak, beszélgettek egymással. Még a bőséges vendéglátásból jutott az elmenő testvéreknek a kezébe adni egy kis csomagot is.
Eltelt néhány nap, és azon tűnődök, hogy milyen nagy esemény volt ez a nap mindannyiunk számára. Milyen nagy készülődés előzte meg!  Egyik legkedvesebb testvérünket és feleségét hívtuk meg, hogy szolgálatukkal még szebbé tegyék az alkalmat. Mennyi izgalom volt bennünk, hogy meg van -e minden, sikerül -e a süti, elég lesz -e az üdítő, kérnek -e este még kávét, milyen legyen a hálaadókosár tartalma, és sorolhatnám a sok- sok apró részletet, amire figyelni kellett.
És elmúlt ez a nap is, és ma már csak beszélünk róla, és arra gondolok, vajon miért nem készülünk ilyen nagy izgalommal az Úr visszajövetelére? Talán olyan nagyon biztosak vagyunk benne, hogy Jézus Krisztus mindenkiért meghalt és biztos a Mennybe jutás?
Sokszor hallottam ezt a tanítást valóban, hogy: „Jézus minden emberért meghalt, és ha hiszel, üdvözülsz!” De mikor? Én ilyenkor várom a mondat folytatását. Mert az biztos, hogy Jézus Krisztus hívőért és hitetlenért meghalt, de attól kezdve rajtunk áll, hogy tudunk -e újjászületni és úgy követni az Urunkat.
Tehát igaz, hogy az utolsó gyilkosért is meghalt Jézus Krisztus, de csak megtisztult élettel kerülhet be mindenki a Mennybe! Ha nem így lenne, akkor nem kellene megtérni, és újjászületni annak, aki a Mennybe akar jutni. Akkor nem lenne keskeny és széles út, hanem mindenki mehetne együtt. Tudjuk, hogy ez nem így van! A keskeny úton járó emberek jutnak csak be a Mennybe, a széles úton, ahol mindenki megy, az a Pokolba vezet.
Ugye nem is olyan egyszerű bekerülni a Mennybe?! Akkor, miért nem készülünk? Miért nem térképezzük fel az egész életünket újra és újra? Miért mondjuk azt, hogy ha a másik ember megteszi a bűnt, én miért ne tehetném? Miért nem engedjük el azt a kezet, aki szándékosan a pokolba vezet? Jobban hiszünk abban az emberben, akivel együtt élünk, mint az Úrban?  „Ha vak vezet világtalant, mind a ketten a gödörbe esnek.” Hisz mindent megmondott az Úr nekünk. Azt mondja az Ige: „Mert nem volt semmi sem eltitkolva, hanem, hogy nyilvánosságra jusson”( Márk 4:22)
Nem egymáshoz kell igazodni, hanem az Úrhoz! Legalább mi keresztyének ne mondjuk, hogy nem tudjuk, nem értjük!
Készülgessünk az Urunkkal való találkozásra! Te, aki fiatal vagy, és Te, aki idős! Nem tudjuk, hogy mikor kell megállnunk az Urunk előtt, és számot adni cselekedeteinkről!
Mindannyian készüljünk, hogy ne záruljon be előttünk a kegyelem ajtaja! Ne érjen váratlanul, ha mennünk kell! A hálaadó nap elmúlt, csak egy megemlékezés volt, de Jézus visszajövetelekor nagy a tét! Érdemes minden nap készülni rá!