Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3:20).
A festő kisfia megszólalt:
Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr Jézus nem is tud bemenni!
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót, és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset. Hiszen olvashatjuk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”
Valóban így van, Jézus ott áll, szívünk ajtaja előtt, és arra vár, hogy megnyissuk ezt az ajtót és beengedjük Őt az életünkbe. Tegyük meg ezt még ma, hogyha eddig talán nem tettük, vagy kívül rekesztettük az életünkből. Minél több teret engedünk az Úrnak, annál jobban érződik a változás, amit Ő visz végbe az életünkbe. Meg fog áldani, meg fogja áldani az életed…áldott leszel a munkahelyeden, az iskolában és a családodban is. És a legnagyobb vihar közepette sem feledkezik meg rólad, megerősít és győzelmes jobbjával támogat. Nyisd meg most a szíved ajtaját!