Minden hónap végén bediktáljuk a vízfogyasztásunkat a Vízműnél, és egy ilyen alkalomkor vettük észre, hogy ömlött a víz az aknában. Valószínű, nem napokkal előtte történt, mert akkor kiöntött volna már, és látszott volna vízáradat kívül is, de elég jól jött a víz. Rögtön szóltunk a Vízműnek, aki egy idő múlva küldte a dolgozóját. Ez idő alatt a férjem lement, és a sok vízben csak annyit látott, hogy a mi oldalunk felől jön a víz. Rettenetes volt még gondolni is rá, hogy összegben mennyit mér így az óra? Nagyon meg voltam szomorodva, mivel a tüzelési idény előtt nem hiányzott ez a felesleges kiadás. Ebben a lehetetlen helyzetben bementem a szobába és imádkoztam. Elmondtam az Úrnak, hogy ez a költség bennünket, mennyire meg fog terhelni, és Ő ezt meg tudja változtatni, hogy ne így legyen…
Aztán jött a vízmű dolgozója, elkezdte szívatni a vizet, és egy idő után meglátta, hogy hol van a repedés. Örömmel szólt a férjem, hogy nem a mi terhünk lesz a vízelfolyás, mert az órán kívül van.
Nem is azt figyeltem, hogy hol van a repedés, hanem azt tudtam, hogy Úr meghallgatta az imádkozásomat, és úgy alakította a helyzetet, hogy megmenekített az anyagi kártól bennünket. Dicsőség Néki érte!
Olyan sokszor bizonyít az Úr, mégis milyen hitetlenek az emberek!