Gyülekezetünk az ősz folyamán egy evangélizációt rendezett, és a meghívott vendégeket illő volt megkínálni egy kis harapnivalóval, és itallal. A bevásárlási nagy feladat rám várt, mert én nem dolgozok, és rengeteg időm van. - mondják a testvérek. Nos, pontosan elterveztem, mit mikor, hogyan és hol bonyolítom le.
Egyik délelőtt el is indultam a boltba, és a szükséges dolgok egy részét megvásároltam, kifizettem, de az italokat, és nagyobb dolgokat du.-ra hagytam, mivel azokat majd kocsival könnyebb hazaszállítani. Megbeszéltük, hogy számlát majd a másik vásárlás után írunk. Délután a hiányzó dolgokat valóban megvásároltam, kifizettem, és a számlát meg is kaptam. Mivel a saját pénzem is benne volt a pénztárcámban (mert magamnak is vásároltam), így miután hazamentem, rögtön számolni kezdtem. A gyülekezet pénzét számla alapján pontosan visszaszámoltam, de az én pénzem nem volt meg sehogyan sem. Kicsit elszomorodtam, mert a mai világban minden forint számít. Újra és újra átszámítva, arra jöttem rá, hogy annyi híja van a pénzemnek, amit de. fizettem.
Hisz azért tanultunk matematikát, hogy kiigazodjunk benne, gondoltam. Végülis megállapítottam, hogy a számlán a két vásárlás összege volt, amit ki is fizettetek velem, mert nekem sem jutott ott eszembe, hogy már az első részt kifizettem.
Másnap reggel felkeltem, újra számolni kezdtem, és szépen tisztán lepergett előttem minden. Most már csak az volt a kérdés, hogy hogyan mondom meg az eladónak, hogy ne sértsem meg, de a pénzemet visszakaphassam? Tudtam, hogy nagyon kellemetlen az egész, de 4065 Ft. volt kockáztatva. Ha nem szólok, esetleg butának gondolnak, ha szólok, meg megsértődnek. Hirtelen meg volt a megoldás, ami nagyon megnyugtatott. Elkezdtem imádkozni, és kértem az Urat, hogy Ő készítse el a szívét az eladónak, hogy mikor felhozom ezt a dolgot, ne utasítson el, és emlékezni tudjon a történtekre. Így mentem el, azzal a hittel, hogy az Úr elrendezi, a legbonyultabb dolgot is. Aztán beléptem a bolt ajtaján, és éppen szembe találkoztam az eladóval. Köszönés után elmondtam, hogy én olyan kellemetlen helyzetben vagyok, mert nem akarom őket megbántani, de nem tudok elszámolni a pénzemmel. Mosolygott, és azt mondta: „Igen, tévedésből kétszer számoltuk bele a délelőtti vásárlást, ami a számlán volt. „Tessék jönni visszaadjuk a pénzt.” – mondta. Odamentem vele a pénztárhoz, és ideadta a 4065 Ft.-ot Többször elnézést kért a figyelmetlenségükért. Tudtam, hogy az Úr elvégezte mindazt a munkát az eladó szívében, amit én nem tudtam volna. Lehetséges, hogy az eladó hölgy nem is hisz Istenben, de Isten az ő szívét, elméjét is tudta formálni.
Igen. Hányszor küldtük magunk helyett Jézust előre, mikor mi lehetetlennek láttuk a helyzetet?! Hányszor csillapította le a kedélyeket, és törte össze a kemény szíveket, mire mi odaértünk…? Hit-kérdés csupán, hogy mennyire bízunk Benne, Rá merjük -e bízni a legfontosabb dolgainkat, a féltett kincsünket? Mint látjuk, Jézus előtt nem számít, hogy hívő vagy hitetlen az az ember, Ő az igazságot képviseli, és mindig kiáll az igaz mellett.