Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alatt összevesztek és az egyik barát a másikat megverte. A megbántott anélkül, hogy szólt volna bármit is, beírta a homokba: „Ma a legjobb barátom lekevert egyet.”
Mentek tovább a sivatagban és egy oázishoz érve eltervezték, hogy megfürödnek. Az, aki nemrégen kikapott, fuldokolni kezdett a vízben és a barátja kimentette. Magához térve kőbe véste a következőket:
„Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.”
Az a barát, aki nemrég megverte, majd megmentette az életét, megkérdezte a másikat:
- Mikor megütöttelek homokba írtad, most meg kőbe vésted, miért?
A másik azt válaszolta rá:
- Mikor valaki megbánt csak a homokba szabad beírni, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki ki ne törölhesse!
Tanuld meg, sérelmeidet homokba írni, az áldást pedig kőbe vésni!