Amerikai nyugati őserdőben történt, ahol egy misszionárius megrázó módon mesélte el a köréje összesereglettek előtt, hogy Jézus milyen nagy áldozatot hozott az emberek megmentése érdekében, mikor a Golgotai kereszten meghalt. A beszéd elhangzása után fölemelkedett egy férfi, és azt kérdezte a misszionáriustól: - Érettem a szegény indiánért is meghalt Jézus?
- Persze, hogy érted is meghalt Jézus.- volt rá a határozott válasz.
- Ha így van, - szólalt meg az indián- akkor én Jézusnak ajándékozom a puskámat és a takarómat. Más vagyonom nincsen.
- De Jézusnak ilyen dolgokra nincsen szüksége, - válaszolta a misszionárius - Ő a szívedet akarja, azt add oda neki!
Az erdőrengetegek egyszerű fia megcsóválta erre a fejét, és szomorúan eltávozott. Másnap azonban újra jelentkezett, és így szólt a misszionáriushoz: - Látod, itt van a szegény indián. Elhoztam a szívemet is, mert Jézusnak akarom adni.
Miért nem tesznek ma is így az emberek, mint ez a szegény indián tette?
Kedves olvasók, ti legyetek kivétel, ne utánozzátok a külsőségeket kedvelő tömeget, hanem a kiválasztottak kevés számát és adjátok át szíveteket Jézusnak, szíveteket minden szeretetével, mert ha Őt magatokénak mondhatjátok, sohasem lesztek kétségben, hogy mivel viszonozhatjátok azt a végtelen sok jótéteményt, melyet számotokra az Atyától kiérdemelt és még ma is könyörög, mint Közbenjáró. Akié a szív, azé a kulcs is, mely a minden kincsnek tárházát kinyitja. Bármire legyen a te lelkednek szüksége, fordulj Hozzá bátran és bizalommal! Ő a világosság, út, élet, cél, vigasz, erő, hatalom. Ő a kegyelmek alkalmazója. Csak arra vigyázz, hogy hited és bizalmad meg ne inogjon sohase benne, s akkor, még ha a legnagyobb nyomor között tengődsz is, megelégedettnek, és boldognak fogod magadat érezni. Látásod soha el nem homályosul, értelmed soha meg nem rendül, és kétségbe még egy pillanatra sem esel. Jézussal minden maradandó üdv és boldogság a tied.