Nemrégiben egy ismerősömtől hallottam a következő történetet. Egyik este,- kezdte a történetét mesélni ismerősöm,- munkából hazafelé menet, betértem egy üzletbe. Miután megvásároltam néhány szükséges élelmet, a pénztárhoz mentem. A sorban előttem egy 10 év körüli roma kisfiú állt, és kosarában 3 db. kifli volt. Mikor rá került a sor, a pénztáros megfogta a kifliket, és azt mondta:- Ez a tegnapi kimaradt száraz kifli, ezért csak x Ft-ba kerül. A kisfiú rábólintott, és a kezében szorongatott apró pénzt letette a pultra. A pénztárosnő könnyed mozdulattal a fiókba söpörte. A kisfiú távozott, és az ajtón kilépve már ott várta másik 2 testvére, akikkel igazságosan elosztották a tegnapi száraz kifliket. Ennyi volt a történet, de ismerősömben, és bennem is megrázó gondolatokat ébresztett.
Ezek a kisgyerekek éhesek voltak. Este akár iskolából, akár máshonnan jövet, nem hazafelé siettek, hanem száraz kiflit vettek a boltból, mert valószínű tudták, hogy odahaza még ennyi ennivaló sincs. A kevéske pénzből, nem csokit vettek, hanem ennivalót….
Ugye milyen szomorú ez a kis történet? Most ne a bőr színére gondoljunk, mint általában az első kérdés mindig  az, hogy magyar, vagy cigány-e a személy? Miért? Talán a magyarokat jobban sajnálnák, de a cigányról ez természetes? Pedig Isten szemével nem az, mert Isten nem személyválogató! A magyar természetesnek veszi, ha szeretik, a cigánynak meg ez egy ajándék! Örülnek, ha embernek fogadják el őket. Igen, természetesen vannak közöttük is bűnözők, de a fehér bőrű emberek néha kegyetlenebb dolgokra képesek, és valljuk be őszintén, nagyon sok fehér bőrű ember áll meg sikkasztásért, csalásért a bíróság előtt, talán azok nem is megbotránkoztatók?
Lányom, aki az államvizsgához szükséges szakdolgozatát a cigányságról írja, e témával kapcsolatosan néhány könyvet olvasott el, amiből kiderül a következő. „A cigányok Indiából származnak, és nagyon szépen zenélnek táncolnak, hangszereket készítenek, és kitalálták, hogy átjönnek Európába, és itt majd biztosan megélnek belőle. Ám a fehér európai nép nem engedte őket betelepedni, csak a város széléig, és  ezért ők ott éltek. A számításaik nem jöttek be, mert nem igényelték a zene, tánc, hangszerkészítő tehetségeiket, hanem lustának tartották őket. Munkát nem kaptak, pénzhez nem jutottak, az éhezés miatt lopni kezdtek.  Ezek az emberek más vérmérséklettel, kultúrával rendelkeznek, mint az európai emberek, és az van bennük, hogy bármit is tesznek, ők a magyarok szemében mindig csak a kisebbséghez tartoznak, ők csak cigányok maradnak.
Testvérem, kedves olvasó, elgondolkodtál már azon, ha a te szüleid, vagy nagy szüleid cigányok lettek volna, és te most szép sötét bőrű ember vagy, mit tennél??  Hisz nem tudnád a bőröd színét magadról levakarni, bárhol megjelennél, mindenki tudná, hogy hova tartozol. Vagy éppen az egyetemen egy nagyon szimpatikus fiatalt megismersz, aki talán még a társad is lehetne, de a bőre színe miatt nagy döntés előtt állsz. Szereted, de a jövőt mégsem vállalod fel vele, mert…
A fent említett történetben a  3 kisfiú vacsorája 1-1 száraz kifli volt, de holnap vajon jut -e ennyi is? Milyen korán meg kellett nekik tapasztalni, hogy nem meleg vacsora mellé ülnek, mint nagyon sok magyar kisgyerek, hanem maguknak kell táplálékot szerezni, hogy leküzdjék az éhségüket.
Ez a történet nem csupán a cigányok védelmére szól, hanem az emberekről, akik bármilyen a bőrük színe, élni szeretnének, és bármilyen az életkörülményeik, meg kell bírózniuk vele.
Testvérek, ne nézzük megvetve, vagy szánakozva, ha éhező embereket látunk, hanem adjunk nekik anyagi helyzetünkhöz mérten!
Átnyújtottál-e már élelemmel megrakott nejlon szatyrot valakinek, aki nagyon éhes..? Próbáld ki, hidd el, Isten megjutalmaz téged száz annyival.
Jézus azt mondja: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Máté 25: 35-40