Beköszöntött a tavasz, kizöldültek a fák, az ibolya, jácint, aranyeső virágai megörvendeztetik a szívünket. Újra felébredt a természet, aminek látható jelei is vannak. A napsütés melege jólesik mindenkinek, hiszen olyan hosszú és hideg volt a tél. A természet kibontakozásával, az embereknek is vidámabb lesz a hangulata, vágynak ki a szabadba, nagyokat sétálnak, beszélgetnek, talán még egy-egy hegyi, erdei kirándulást is megengednek maguknak.
Az évszak ébredésével ünnepeljük a keresztyén ember legfontosabb ünnepét, a Nagypénteket, és a Húsvétot. A hívő ember számára mindkét ünnep értelmet ad a további hívő életének. Ha Jézus Krisztus Urunk nem halt volna meg a kereszten, nem töröltettek volna el a bűneink, és nem lenne üdvösségünk! Az üdvösség, ami az örök életet jelenti mindazok számára, akik tántoríthatatlanul kitartanak az Úr mellett.
Mint ahogy az egyik dalban is szoktuk énekelni: „Álljunk meg bátran, a hit próbái közt, ne sodorjon mindenféle szél…” Az igaz keresztyén mindig az igazságban áll meg, és az Úrra figyel, nem pedig mindenféle emberi dolgokra, amik befolyásolhatják. Mi valóban hisszük, hogy Urunk véráldozata örök életet hozott számunkra, a 3. napon való feltámadása pedig üzenetet küld felénk. Az üzenet pedig az, hogy ha Ő feltámadott, akkor mi is fel fogunk támadni, de nem mindegy mire, ki örök életre, ki pedig örök kárhozatra.
A keresztyének között is vannak, akik a keskeny úton haladnak, míg vannak, akik saját maguknak készített mércéket állítanak fel, amit ők teljesíteni tudnak. Pedig egy keresztyén ember számára az egyetlen mérce, csak és kimondottan a Biblia lehet. Vannak azonban, olyan felekezetek, akiknél a tömeg a fontos, és nem az, hogy hány ember üdvözül. Ilyen gyülekezetekben nincs a Szent Szellem, Aki felhozná az igazságot. Ezek az emberek jól érzik magukat egymás között, úgy gondolják, a bűneikről senki nem tud. Elfelejtkeznek arról, hogy az Úr elől semmit nem lehet eltagadni, mert Ő jelen van mindenütt. Az a bűn, ami nincs itt, a földön van megvallva, és mély megbánással nem visszük az Úr elé, az nincs is megbocsátva. Azt mondja Jézus: „De amikor eljő amaz az Igazságnak lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra”/János 16:13/
Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy Húsvét ünnepéről nemcsak a hitetlenek, hanem a magukat keresztyénnek mondott emberek is furcsa módon gondolkodnak. Ugyanis az ablakuk tele van rakva tojás, csibe, nyuszi, bárány, és hasonló papírból kivágott figurákkal.  Hogyan lehet ilyen módon ünnepelni, hirdetni a Húsvét üzenetét a világ felé?
Akkor nem lehet feltűnő az sem, ha a világi emberek evéssel-ivással, locsolással, pénzmanipulálással ünnepelnek, aminek semmi köze nincs a Húsvéthoz. De ki mondja meg nekik? Ma az emberek nemigen akarják megtudni az igazságot. Azt mondja az Úr:  „Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” /2 Tim.4:3-4/
Az igazságnak ott kell lenni minden igaz gyülekezetben! Az igazságnak teret kell adni! KI az igazság lelke? A Szentlélek! Ahol működik a Szent Szellem, ott nincsen bűn, mert ahol bűn van, az visszaszorítja a Szentlélek munkáját.
Nem Pünkösdről kívántam beszélni Nektek, hanem az 1 hét múlva ünnepelt Húsvétról.  Szentlélekre csupán azért tértem ki, mert egyedül Ő hozza fel az igazságot számunkra.
Ne utánozzuk a világot, ne hallgassuk az elferdített dolgokat, hanem álljunk meg az igazságban, mert az is ki fog mellettünk állni mindig! Ne bújjunk el a bűneink elől, merjük felvállalni, amit tettünk, mert ellenkező esetben tetteink következménye igen súlyos lehet.
Azt mondja az Ige: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak.” /Ésaiás:5.20/
Legalább mi keresztyének, akik eljutottunk az igazságra, mi adjunk teljes szívünkből hálát Urunknak, azért a felbecsülhetetlen kincsért, amit halálával szerzett nekünk. A Húsvét öröme, pedig járja át szívünket vággyal, a Vele való találkozás reményével.