„Köszönöm, hogy megszülethettem, és mikor karjaidba vettél, elsírtad magad. Köszönöm, hogy felneveltél, és hogy mindvégig nagyon szerettél.
Köszönöm azokat az esti csodás tündérmeséket, a jó éjt puszikat.
Köszönöm, hogy mikor rosszat tettem, megbüntettél, mert lehet, akkor sírtam, hogy miért… De örülök, hogy nem kényeztettél el! Köszönöm, hogy Édesanyámnak hívhatlak, és ha bármi van, akkor segítesz! Szeretlek édesanya!”
(Egy fiatal nő néhány soros levele az édesanyjához)
Ha ezt a szép kis levelet levetíteném arra, Aki igazán megérdemli, akkor semmisnek tűnik mindaz, amit én tettem egy életért! Jézus Krisztus minden embernek örök életet adott. Nem csak a földön való gyötrelmes életet, hanem igazi Mennyei boldogságot! Ez a kis asszonyka ezért a földi életért is köszönetet mondott az édesanyjának, akkor nekünk nem lenne -e kötelességünk örök hálát adni a mi Megváltónknak?