Cecilia Petersen diakonissza élete példamutató volt környezete számára. Járt a börtönökben, és ott sok fogva tartottat megnyert, hogy a Krisztus követője legyen. Felvette a szegények terhét, és gyakran imádkozott a betegekért. E sorok írója maga is megtapasztalta a hitben való ima erejét.
„ Egyik gyermekem súlyosan megbetegedett, az orvos minden reményt feladott. Azonban Cecilia érte mondott imádságának áttörő ereje volt. A gyermek teljesen meggyógyult. De amikor a második gyermekem is ugyanabba a betegségbe esett, nem történt újabb csoda. A gyermek meghalt át kellett adni őt Isten szent akaratának. A hit Isten dicsőségét mind a két esetben felismeri: Akár ad Isten, akár elvesz. Akár felel, akár hallgat. Akár haza hív bennünket, akár újabb feladatokat ad nekünk. Az Övéi mindezekben Őt dicsőítik gyermeki bizalommal.”