Kedves testvérem, aki az ország másik felében lakik szomorúan közölte, hogy a lelkipásztoruk hazaköltözött az Úrhoz. A nyáj magára maradt, és nem tudják mi lesz a tovább? Ahogy ilyenkor szokott lenni, míg új pásztor nem jön, kialakulhatnak a szolgálat utáni harcok, vagy az a veszély is fent áll, hogy a kiszakadt gyülekezetek magukhoz csalogatják a testvéreket. Bárhogyan is van, de veszély leselkedik a pásztor nélküli nyájra.
Csodálkozva mesélte el, hogy ő nem is tudja, hogyan lehet az, hogy még élt a pásztor és már akkor a vendégszolgáló a „Miben Hiszünk” az Egyházunk hitvallásáról tanított, sőt következő héten úgy szintén, néhányszor felolvastatta velük, és utána Úrvacsorát vettek. Talán a múltkor sem és most sem készült a szolgálatra? –kérdezte testvérem.
De igen! – válaszoltam. Sőt nagyon is a Szent Lélek által szolgált, mert érezte, hogy milyen nagy veszély fenyegeti a nyájat! Hisz néhány éve kiszakadt egy tévtanítást követő csoport a gyülekezetből, akik szívesen csábítanák a meglévő gyülekezeti tagokat is magukhoz.
Mosolyogva megnyugtattam a testvéremet, és közben a Komornyik történetére gondoltam: „Vajon érted -é amit olvasol?”- kérdezte Filep. „Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nekem.”
Nos így lettem én Filep, aki elmagyaráztam, hogy nem felkészületlenség volt a pásztor részéről, a „Pünkösdi Hitvallás”-ról való szolgálat. Az Úr gondoskodása volt ez, a még egyben lévő nyáj védelméért történt!