Mikor egy kutya rosszat tesz, és a gazdája rászól, akkor összekuporodik, meghunnyászkodik, vagy éppen elsomfordál onnan. Persze nem azért, mert a lelkiismerete szólalt volna meg, hanem azért, mert fél a gazdájától. Az emberben azonban lelkiismeretet helyezett Isten, és akiben tud, ott működik is.
A következő történetben ekképpen szólalt meg a lekiismeret egy asszonyban, de az nem volt engedelmes, ezért más eszközöket is bevetett az Úr, hogy a bűntől megmentse.
Történt, hogy egy házaspár kiment az erdőre rőzsét szedni.
Be volt határolva, hogy meddig szabad nekik gyűjtögetni, de az asszony szeme megakadt egy néhány jó vastag száraz fán, ami már a másé volt.
Amint nézte, megszólalt a lelkiismerete, hogy nem szabad, mert az a másé. De lehet, hogy túl csendes volt ez a figyelmeztetés, mert észre sem vette. Ekkor a férje figyelmét is felhívta a lehetőségre. Az azonban szintén azt mondta neki, hogy nem szabad, mert az a másik emberé.
A lelkiismeret, majd emberi figyelmeztetés ellenére, az asszony nem engedett saját elképzeléséből, ezért gyorsan lehajolt, hogy felkapkodja a sátán által kínálkozott fákat. Azonban a derekában úgy belenyilallt, hogy le kellett ülnie a földre, mert nem bírt tovább menni.
Igen, ez az, mikor az Úr fizikai fájdalommal véd meg bennünket bűn elkövetésétől. De bármi áron megvéd, mert szeret bennünket!
Legyünk hát engedelmesek a lelkiismeretünknek, hogy az Úr gyönyörködni tudjon bennünk!