Manapság olyannyira el van világiasodva szinte mindenki, hogy azok a hívők, akik nem születtek újjá, bizony behódolnak annak az elvárásnak, hogy magasztalják azt az embert, aki éppen a felettesük, vagy valami függő viszonyban van velük. Nem is lenne ezzel semmi baj, hisz jó dolog az alázatosság, de van egy kérdés bennem: Embereknek, vagy Istennek akarunk mi megfelelni??? Tudom itt élünk a materiális világban, ahol a pénz stb. motivál. De Isten ezt nem fogja nézni, hanem azt, amit elvár tőlünk.
Az egyik nagyon fontos dolog, az igazság! Hol van ma olyan ember, aki ki meri mondani az igazat, és nem haragszanak meg rá? Nem fogják -e azt az embert elítélni, aki feláll és azt mondja: „Testvérem, meg kell változtatni az életedet, mert így Istenre szégyent hozol!”
Hol van ma olyan gyülekezet, ahol egyik testvér a másiknak megköszönné, ha szeretettel figyelmezteti a bűnre? Lehetséges, hogy kevés ilyen van, de én tudok olyan pásztorról, aki a gyülekezettől bocsánatot kért egy rossz emberi döntése miatt. Talán így kisebb lett a gyülekezet szemében? Nem, ellenkezőleg, még nagyobb tiszteletet kapott, mert meg tudott alázkodni, a gyülekezet előtt. És vajon Isten hogyan ítélte meg a helyzetet? Azt mondja az Ige: „Aki magát megalázza, az felemeltetik…….”
Vannak helyzetek, mikor nem történik meg a bűnfelismerés, és még ha rádöbben is a hibáira, de már bűnmegvallást nem teszi meg a testvér. Nem vallja meg sem Isten, sem ember előtt, mert szégyelli kimondani, vagy éppen a büszkesége nem engedi. Pedig Isten előtt semmit sem lehet eltitkolni, még ha ember előtt elhallgatod, de Isten mindent tud. És ez épp elég!
Hitetlen emberek szokták mondani egymásnak: „Na, mi újság van?”- Mire a másik mondja: „Mit szeretnél hallani, hogy mi legyen?” Ugye milyen találó?
És ezt megtapasztalhatjuk manapság a világban. Az egyik azt mondja, amit a másik szeretne hallani, amitől nem viszket a füle. Ezekben a körökben is tisztességtelen ez a viselkedési forma, nem beszélve, ha hívő közösségben fordul elő ilyen, pedig ott is megeshet.
Kinek akarunk hát tetszeni? Embernek vagy az Istennek?
Azt mondja Jézus: „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet” Ha Jézus mindhárom, akkor Őt kell követnünk.
Az Út: Amin a Szent Szellem vezet, ha nyitottak vagyunk, meghallani, meglátni, megérezni az Ő jelenlétét, és főleg engedelmeskedni az Ő vezetésének.
Igazság: „ Az igaz ember pedig hitből él” –mondja az egyik Ige. Mindemellett az igaz ember, mindig tudja, hogy az ő útja jó irányba megy, mert neki van egy szellemi vezetője, aki egy belső tisztaságra ösztönözi mindig.
Az ilyen emberek minden körülmények között kiállnak az igazság mellett, igaz, hogy: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr őket”- mondja az Ige.
Ne az igazság mellett kell kiállni, hanem az igazságban! Benne az igazságban, és aki elveszi a dicsőséget, amit nem érdemel, azt majd az Úr, visszaveszi tőle.
Van, aki a homokba dugja a fejét, mint a strucc, és várja, hogy megoldódjon a helyzet, van aki kimondja az igazságot. Az utóbbi embereknél mindig tudod, hogy mire számíthatsz, és sokkal megbízhatóbbak, mint az, aki hallgat és egy váratlan pillanatban támad a másikra.
Élet: Az élet nagy kincs minden ember számára. Jézus Krisztus azt mondja, hogy Ő maga az Élet.
Mindent odaadnánk az életünkért, ha betegek vagyunk, de kevesen gondolnak arra a valóságra, hogy Jézus Krisztus az életét adta azért, hogy nekünk örök életünk lehessen.
Az élet, amit tudjuk, mindenki számára nagyon fontos, mégis van olyan, aki eldobja magától, nem gondol arra, hogy nagy árat fizetett érte az Úr Jézus!
Újra és újra megkérdezhetném: Embereknek, avagy Istennek akarunk -e megfelelni? Tudom, hogy azok, akik az Úr útján járnak, az igazságban vannak, akikben Élet van, ők tudják a választ. Azok viszont, akik két út között bolyonganak, minél előbb tegyenek ki maguk elé : „Igazodj!” –táblát, ami figyelmezteti őket a sürgős megváltozásra. Legyen így!
Vizsgáljuk felül az életünket! Te kinek akarsz tetszeni, az embernek, vagy az Istennek?