Egy pásztor feleségének meghalt a nagynénje, és mivel szerette, sokat sírdogált miatta. Egyik napon a feleség éppen azzal volt elfoglalva, hogy könnyeivel áztatta a zsebkendőjét mikor a pásztor megkérdezte: Miért sírdogálsz mostanában annyit? –A felesége azt válaszolta: Mert szegény nagynénim meghalt.- és még hangosabban elkezdett sírni, mint eddig. A pásztor próbált meggyőző lenni és így válaszolt: „Szegény nagynénid meghalt, és már nem láthatja ezt a gonosz világot, nem érte meg ezt a közelgő nagy járványt, nem tudhatja a kirobbanásra váró háborút, nem tapasztalhatja már meg az emberek rosszindulatát, szegény, szegény! Ő már ott van az Úr Jézusnál! Szegény, szegény! Ekkor a felesége ránézett a férjére, és azt kérdezte: Akkor miért szegény?- Na látod, ezt mondom, hogy szegény! A feleség bizonygatta neki, hogy akkor már nem szegény, ha az Úrnál van. A pásztor elmosolyodott és megsimította a felesége könnyes, de már mosolyra nyíló arcát.