Mindenkor tudsz hálát adni az Úrnak?
(Jegyzet Nagy Róbert teológus szolgálatából)
Szolgáló Testvérünk a Hálaadó Istentiszteleten nehéz kérdést tett fel a gyülekezetnek: Te mindenkor tudsz hálát adni az Úrnak? Még akkor is mikor veszteség ér? Nagy csönd volt, mert senki nem akart vétkezni a válaszával.
„Igen, -kezdte a szolgáló testvérem- mikor jól megy sorunk, olyan boldogan tudunk hálát adni, és az hála valóban a szívünkből jön. Ez mindenki számára olyan természetes, hogy meg kell köszönni mindazt, amit kapunk.
-„Én elsősorban azért vagyok hálás, hogy az Úr elfogad, olyannak, amilyen vagyok. Szeret a hibáimmal együtt, és bízik benne, hogy igyekszek megváltozni Ő érte.
-De, amikor anyagi kár vagy lelki bánat ér bennünket, tudunk -e hálás lenni érte? Nagyon kevés ember szereti annyira az Urat, hogy ebben az esetben is hálás tud lenni. Pedig ez így lenne jó!
- Mert meg kell értenünk azt a nagyon fontos dolgot, hogy az Úr nem fájdalmat akar nekünk okozni, mikor elvesz valamit, hanem jobbat akar adni helyette.
Abban a szituációban kevés ember tud erre gondolni, nem úgy mint Jób, aki ezt mondta: „ Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.” Nem bánkódott mindazért, amit elveszített, hanem áldotta az Istent.
Az emberi természet olyan, hogy ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, és nehezen válik meg tőle. Minderről egy kis rajzfilm is tanúskodik: Jézus előtt áll egy kicsi lány, aki egy macit szorongat a kezében. Jézus egyik kezével kéri a kismacit a kislánytól, a másik kezében maga mögött elrejtve egy sokkal szebb és nagyobb macit tart. A kislány azonban, mivel nem látja a szebbet, nem adja oda a megszokott kismacit Jézusnak.
Nekünk, hívőknek hitben el kell jutni odáig, hogy bízzunk Jézusban, és mindig tudjuk, hogy Ő jobbat akar nekünk adni attól, mint amilyen a régi. Ha látjuk, ha nem, de a szívünkben éreznünk kell! Ekkor tudunk csak hálát adni azért is, ami nem a mi elképzelésünkkel egyezik meg.
Nagyon hálás vagyok Istennek én is ezért a bölcs tanításért, amit a Teológus Testvérünktől kaptunk. Hisz valóban fontos tudnunk, hogy Jézus így fogad el bennünket, ahogy vagyunk, és ne csak a jóért, hanem néha bekövetkezett nehéz napokért változásokért is adjunk hálát az Úrnak! Gyakoroljuk ezt Testvéreim!