„Ne legyetek nagyratörők!”(Róma 12:16)
A becsvágyó ember magas célokat tűz ki maga elé.
Mikor feléjük csörtet, gyakran megsérti mások érdekeit! Ugyanakkor keresi azok társaságát, akiktől reméli, hogy a velük való kapcsolat segíti a célja elérésében.
Isten azonban mást vár az Ő népétől. Mi mindannyian testvérek vagyunk egymás között. Aki a testvérek között nagy akar lenni, azt úgy érheti el, hogy mindenkinek a szolgája lesz. Azok közé tartozónak tekinti magát, akiket kevésre értékelnek a gyülekezetben.
Az alázatossághoz tartozónak vallani magunkat nem azt jelenti, hogy alacsonyabb nívóra ereszkedünk.
Emlékezzünk csak az Úr Jézus szavaira, amelyeket az ihletett szerző az Úrvacsora szereztetése alkalmával jegyzett fel. „ Erre Ő így felelt nékik: A királyok uralkodnak a népeken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet olyan legyen, mint aki szolgál.” (LK 22: 26-27)
Az Úr Jézus magát adta példaképül a tanítványoknak. Ezzel az érzülettel végezte a szolgálatát, kezdettől mindvégig itt a Földön.
Amikor először jelent nyilvánosan, bemeríttette magát, Keresztelő Jánossal. Ily módon eggyé tette magát Izráel gyönge maradékával.
Az Úr Jézus mély alázata, megfoghatatlan csoda. A dicső személy emberré lett, magához fogadott minket, és a legutolsó helyet foglalta el közöttünk.
„Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Lk.22: 27)