Ha egy keresztyén életében valami negatív dolog történik, rögtön megkérdezik az emberek, hogy miért engedte meg az Isten? Hitetlen emberként valószínű én is megkérdezném, de mivel hívő vagyok, már nagyon sok mindent tisztán látok.
-Isten gyakran a mi javunkra enged bele olyan dolgokba, amelyek pillanatnyilag fájnak, de később belátjuk, hogy az mind közelebb visznek Hozzá. Ha nem vesszük figyelembe a korlátokat, és belegázolunk tiltott területekbe, igenis kell, hogy jelezze Isten az Ő nem tetszését. Kell, hogy fedjen bennünket, hogy emlékezzünk vissza a magunk döntésének következményeire.
-Aztán vannak olyan titkos bűnök is, amit a hívő senkinek nem mond el, csak az Isten és ő tudja. Ilyenkor többször figyelmezteti Isten a bűnök elhagyására, de egy idő után betelik a pohár, és a kegyelem elvész.

Pl. Volt egy hívő asszony sok évvel ezelőtt, akiről mindenki azt tudta, hogy nagyon szereti Istent, ám a rejtegetett okkult tevékenységét nem hozta a felszínre. Isten azonban egy napon, elvette az életét.
pl. Volt egy hívő ember, aki eltitkolta, hogy a párjával nem kötött házasságot, és ennek ellenére bemerítkezett, így rendszeresen Úrvacsorai közösségben részesült, míg egy napon Isten agyvérzést engedett az életébe, ami által lebénult. Ekképpen vette el Isten tőle az érdemtelenül felvett Jegyek lehetőségét.
pl. Volt egy család, aki hívőként meglopta az Urat, Isten úgy büntette őket, hogy földönfutóvá váltak.
És sorolhatnánk a számtalan példát, amikor Isten válaszolt az emberi gonoszságra.

Éppen ezért, nem illik sem hívőnek sem hitetlennek azt mondani, hogy „Miért engedte meg Isten?”mert Isten igazságánál nincs bölcsebb. Isten azt is tudja, amit a mi szemük nem lát, és az értelmünkkel nem fogunk fel.
Próbáljunk meg mindig az Úr elvárásainak megfelelni, és ne akarjuk a bűneinket elrejteni, hisz az Isten előtt úgysem lehet!
Isten a szíveket vizsgálja, és a szív tisztaságát csak Ő tudja igazságosan megítélni. Mindenkor ezt tartsuk a szemeink előtt!