„Nem jó az embernek egyedül lenni, adok néki segítőtársat, Hozzá illőt”- mondta Isten, majd kivette Ádám oldalbordáját, és megformázta az asszonyt, és nevezte Évának.
Ez nem mese, hanem az Isten akarata szerint történt valóság. Ádám és Éva az Édenkertben éltek, ahol minden meg volt a számukra teremtve, amire szükségük volt. Isten segítőtársként adta Évát az ember mellé, hogy ne legyen egyedül. Istennek egy jó terve volt az emberrel, de az ember már ott az Édenben bűnbe esett. Együtt maradtak, de bűnben éltek.
Ezért mondja az Ige, hogy „..az ember bűnös, születésétől fogva”
Ez a bűn csak halmozódott ennyi éven keresztül, és újra Sodoma és Gomorai időszakot éljük, amikor a világ megért a pusztulásra.
Az Isten terve megváltozott. Ma a férfiak nagy része nem hiányolja a segítőtársát, a feleségét, hanem saját önző életét éli.
Ma azt lehet látni, hallani, hogy a férfiak nem versengenek a nőkért, mindegy, ha van gyermek avagy nincs, elválnak és saját életüket élik. Nem vágynak a feleség által létrejött kötöttségre.
Sajnálják a fizetésüket odaadni, inkább egyedül sütnek, főznek, mosnak, és nem takarítanak!
Ha nagyon felgyűlik a mosatlan és a takarítás, mindig kerül, aki elvégzi, de a visszaszerzett függetlenséget nem adják fel. Aki mégis házasságban él, az sóvárog az egyedüllét után, akik egyedül élnek, meg majdhogynem újjal mutogatnak a házasságban élő férfiakra.
Igen, Isten nem így tervezte az emberek életét a földön. Férfi + nő + gyerekek. Hisz azt mondta Isten. „…sokasodjatok!” Ma hogyan is lehet fél családban gyermeket nevelni, ahol a gyerek csak teher az egyedülálló anya számára. Amikor még két fizetésből sem lehet megélni, hogyan éljen meg egy nő a gyermekével?
Azonban a valóságban is van valóság, mert még elvétve találunk Isten terve szerint itt-ott férjeket, akik felelősséggel vállalják a családban lévő feladatukat. Segítenek, szeretnek, fizetést haza adják, nem szégyellik a feleségük kezét az utcán is megfogni, gyerekükkel játszanak, szülőire járnak, a családot elviszik kirándulni stb.
Tehát elvétve van ilyen is, és többnyire ezek a keresztyén férfiak. Mert ők ismerik Isten tervét, mert ők felismerték, hogy a nő csak segítőtárs, de a család mindenkor az apára támaszkodna, ő reá nézne fel.
A nők szeretnének felnézni a férjükre, mint erős, megbízható személyre. Szeretnének nyugodt családi életet élni, amit elsősorban a férfi biztosíthat, a hűségével, szeretetével. Egy nő mindig könnyebben válaszol a gyengédségre szeretettel, gondoskodással. Ugye, mi nők elfogadjuk, hogy a férfi a teremtés koronája! De ahhoz, úgy is kell élniük.
Tudnunk kell, hogy Isten tervében a család az egyenlő: férfi+ nő+ gyerekek. Nem egy elmélet, ami nem válik be a gyakorlatban, hanem pontos megtervezés alapján készült, és bárki kipróbálhatja, mert csalódást nem fog megtapasztalni. Ha Isten (jókedvéből) tehát szeretetből teremtette az embert, mindent úgy tervezett meg, hogy az embernek jó legyen. Ha társat is adott Ádámnak, akkor azt biztos azért tette, mert látta, hogy szükség van rá.
Kedves férfi keresztyén és nem keresztyén embertársaim, engedelmeskedjetek Isten akaratának, mert az Ő neve garancia arra, hogy minden jó, amit teremtett! Tegyétek az Ő akaratát, keressétek a társatokat, szeressétek és becsüljétek meg! Gondoskodjatok családotokról, hogy szerető gondoskodással ők is viszonozhassák a jóságot.
„Nem jó az embernek egyedül lenni, adok néki hozzáillő segítőtársat”