Okostelefon
A napokban azon gondolkodtam, hogy Isten az embernek értelmet adott és ez nagyon is megkülönbözteti az állattól.
Természetesen már Pál Apostol is azt mondta, amit a következő Ige jól tükröz: „Mindent szabad nekem, de nem minden használ, mindent szabad nekem, de nem minden épít” 1 Kor. 10:23
Igen, de vajon az ember milyen szempontból vizsgálja meg, válogathatja ki, hogy mi a neki való, hasznos dolog? Természetesen Isten adott bölcsességet is némelyeknek, és ezek az emberek figyeljétek meg, hogy valóban tudnak úgy élni, ami mások szemében is dicséretes.
Vannak azonban nemtől, kortól, nemzetiségtől, vallástól függetlenül olyan emberek, akik viselkedéseikkel megbotránkoztatják még a legtürelmesebb embert is.
Saját, és meghallgatva mások véleményét is azt állapíthatom meg, hogy a sok technikai rossz között, az okostelefon az, ami a legjobban rongálja a kapcsolatokat. Rosszabb, mint a tv, mert abban nem mindig van olyan film, ami leköt valakit, rosszabb a disconál, és sorolhatnám, ezeket a kínálatokat, amik elszórakoztatják az embereket.
Sajnos ez a fránya készülék nem válogat keresztyén és nem keresztyén ember között, mert akit lehet megfertőz. Természetesen ehhez az emberi döntésre van szükség, hisz mindenki maga dönti el, hogy megvásárolja a készüléket vagy sem. Maga dönti el, hogy van-e társra szüksége, akivel elbeszélget, megbeszélgeti a fontos dolgokat stb. vagy nem. Az egyik szülő mikor megtudta, hogy a kisfiú sorozatosan nem készült az iskolába, mert a délutánokat az okostelefonnal töltötte, az apa nem volt felháborodva, hanem tudomásul vette, sőt védő beszédjébe elmondta, hogy más gyereknek is van rossz jegye. A legtöbb szülő az évzárón vesz tudomást róla, ha a gyereke megbukik.
Miután a személy megvásárolta az okos telefont attól kezdve rajta lesz, éjjel és nappal. Nem lehet akadály, ha az utcán megy, ha a suliban van, láttam úgy vezetni az autót, hogy az illetőnek az ölében volt a telefon. Láttam Istentisztelet alatt, hogy a fiatalok a telefonjukkal voltak elfoglalva, Isten üzenete helyett.
Tudom az írás elolvasása után többen megítélnek a véleményem kimondása végett, de azt gondolom, hogy mindennek van határa!
Ezek a határok nincsenek betartva, és ennek következtében, ha a gyerek 2-3 jeggyel ront az iskolában, az utcán sétáló fiatalember neki megy a szembe jövő idős embernek, este kimerülésig csüngnek rajta, vele alusznak, és másnap kezdődik elölről, kinek mikor van ébresztő, mert az, aki éjfélig telefonon szórakozott, az másnap csak dél körül ébred fel. Minek dolgozni, vagy minek tanulni - mondta egy kisfiú- mikor 3 diplomával nem lehet elhelyezkedni.
Ha az idős szülőkhöz nagy ritkán látogatás céljából elmennek a gyerekeik, mindenki a telefont nyomja a fűnyíró helyett.
Hogyan öltük ki a kapcsolatokat? Senkinek nincs szüksége a másikra? Hol vannak a kedves ismerősök, akikkel milyen jó is volt néhány mondatot váltani! A családi összejövetelek, amik telefon nélkül zajlottak le! A férj és feleség hétvégi sétája, és hol van a gyermekkel való beszélgetés??
Nincs! Nem kellenek az emberi kapcsolatok, mert helyette ott van a sátán eszköze, amit még a keresztyének is használnak!
És most megkérdezem, ha a közvetlen embertársainkra - családtagjainkra nincs idő, akkor hogyan lenne Istenre? Ha nem vesz a szülő annyi fáradságot, hogy megnézze az ellenőrzőt, mert nincs ideje, de ott van a telefon a kezében, akkor miről beszélünk?
Keresztyén Testvéreim! ismeritek azt az Igét: Ne szeressétek a világot, se azokat amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” Ugye megértitek, hogy az Úr nem telefont akar a kezedben látni, hanem azt akarja, hogy tegyél bizonyságot az életeddel másoknak, és dicsérd az ő nevét!
A másik Ige azt mondja: „ Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól”János 17:15
De hogyan lehet így megmaradni a világban hívőként, ha a sátán eszközét nyomjuk éjjel és nappal, félre téve minden mást. Pedig amit Isten elé teszünk, bálvány az!
Nézzük meg az életünket, milyen sátán eszköze veszi el tőlünk az időt, amit Isten bűnnek tart! Legyen hát időtök Keresztyén testvéreim a másikra, családra, és főleg Istenre!