Szomorú családi történetet osztok meg veletek, hogy lássátok, mennyire igaz az Ige: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak. (Ámos 3:7. ) Ha élő kapcsolatban vagy Istennel, Ő tudatja veled, mi fog történni.
2006. febr.18-án, egy keddi napon reggel, miután felébredtem ezt a kijelentést kaptam az Úrtól: „Ez nem mindenkinek adatik meg.” Nem tudtam mire vélni a kijelentést, bár már voltak megtapasztalásaim Istennel. /kijelentés, indíttatás, álom, látomás/ Foglalkoztatott, ami történt, de emberileg nem tudtam a választ megtalálni.
Csütörtökön este imaóra volt nálunk, és amint néhány dicsőítő ének után elkezdtünk imádkozni, újból kaptam egy kijelentést az Úrtól  ami után rögtön sírva fakadtam. A kijelentés így szólt: „Sokkal nagyobb a baj, mint amit ti tudnátok.” Könnyeim hulltak és én imádkoztam nyelveken, hosszan a többiekkel. Az alkalom végén elmondtam testvéreimnek, és ők is csak döbbenten hallgatták.
Pénteken kisebbik lányom személygépkocsiból vizsgázott, és mivel rettenetes vihar volt, mi vittük be a vizsga helyszínére. A vizsga nem sikerült és rögtön rábólintottunk, hogy a kijelentés erről szólt.
Már túl voltunk a kíváncsiságon és kissé megnyugodtunk. A vizsga sikertelensége nem bántott bennünket. Másnap telefonon jött a hír, hogy fiatal testvérnőnk, aki 3. gyermekét szülte, megcsászározták és az altatásból nem ébredt fel, mert miután kezdett ébredezni, ráaltattak. Kómába került, és többet nem tért magához. Másnap az intenzív osztályra bementünk hozzá, és végtelen fájdalommal láttuk, hogy lélegeztető gépen volt. Világi családtagjai rögtön elmondták, hogy agyhallott és nincs vele mit kezdeni. Én éreztem, hogy Jézus csodákat volt képes tenni, mert „Jézus tegnap ma és mindörökké ugyanaz” tehát ebben az állapotában is fel tudja ébreszteni, csak hinni kell benne! Sajnos rajtam kívül nem hitt benne senki sem. Estefele, mikor senki nem volt az ágyánál, én fölé hajoltam és azt mondtam neki: „Kérlek nyisd ki a szemed, ébredj föl, az Úr hadd dicsőítse meg magát benned!” És amint könyörögtem annak a testnek, amit már csak a gép lélegeztetett, és hittem a csodában, a villanyfényben a bal szemében megcsillant a könny. Néztem, láttam a könnyet a szemében, láttam a barna szeme színét és hirtelen felkiáltottam: „Kinyitotta a szemét!”Aztán jött az ápolónő hozott két vizes géz darabot, és rátette a szemére. Abban a pillanatban éreztem, hibát követtem el. Nem szabad lett volna szólnom. Jézus csodájában nem hisz egy hitetlen ember, és ez megakadályozta, hogy a kezdet, aminek én tanúja voltam be is fejeződjön. Másnap az országos imacsoport imádkozott érte, és mint a nővérek elmondták, soha nem érzett erőt tapasztaltak meg az ágyánál. Harmadik nap levették a gépről, és meghalt.
Azon az éjjelen telihold volt, a sötétítő függöny félre csúszott, és ahogy feküdtem az ágyban, láttam a holdat, amiben egy kereszt volt. A kereszt tövében ott térdepelt egy fehér-feketében öltözött kistermetű nő, és felismertem, ez ő volt!
És azon a február 14-én, mikor a kijelentést megkaptam még nem tudtam, de akkor rögtön rájöttem, erről szólt: „Ez nem mindenkinek adatik meg…”