Virágvasárnap
„És történt, mikor közeledett Bethániához és Béthfágéhoz, a hegyhez, melyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt az ő tanítványai közül. Ezt mondta nekik: Menjetek el az átellenben levő faluba; és amikor bementek, találtok ott egy megkötött szamarat, melyen soha ember nem ült még: oldozzátok el azt és hozzátok ide.
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Elmentek tehát a küldöttek, és úgy történt minden, ahogy nékik előre megmondta.
Amikor a szamarat eloldották, kérdezték tőlük annak gazdái: Miért oldjátok el a szamarat?
Ők pedig ezt válaszolták: Az Úrnak van szüksége reá.
Elvitték tehát azt Jézushoz, az ő felsőruháikat a szamárra terítették, és Jézust reá helyezték.
És amerre Ő ment, az ő felsőruháikat az útra teríték elé.
Mikor pedig immár közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval, mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Mondván: Áldott a Király, Aki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból ezt mondták neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
És ő felelvén, ezt mondta nekik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."
Az üdvtörténet legfontosabb eseménysorozata, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásával kezdődött.
Sok prédikációt hallottunk már eddig a virágvasárnappal kapcsolatban ezért talán ismerősen cseng ez az epizód, Lukács Evangéliumából.
Ha Jézus küldetésének e végső szakaszát vizsgáljuk, akkor azt figyelhetjük meg, hogy itt rendkívüli módon felgyorsulnak az események.
Jézus harmadjára jelenti szenvedéseit, amit a tanítványai még most sem értenek meg teljesen.
Kicsit fura, hogy azok a tanítványok, akik nap, mint nap együtt jártak a Mesterrel, együtt étkeztek, együtt aludtak, együtt mentek a missziós utakra, minden nap hallgathatták a tanításait és mégsem ismerték meg Őt, úgy ahogyan Jézus megismertette magát velük.
Emlékezzetek vissza a tanítványok bizonytalanságára korábban is: amikor Jézus lecsendesítette a tengert, azt kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szelek is engedelmeskednek neki?”
Jézus megkérdezte őket arról is, hogy kinek mondják Őt az emberek, és kinek mondják a tanítványok: és egyedül Péter válasza bizonyult megfelelőnek, hiszen egyedül ő mondta azt: „Te Vagy a Krisztus az élő Isten Fia.” Jézus pedig meghagyta nekik, hogy ne beszéljenek erről senkinek.
Miután pedig a tanítványokban tisztázódott az, hogy az ő Mesterük, nem csupán egy akkori tanító, aki az Isten útját tanítja, hanem maga a Messiás, akkor már versengés is támadt közöttük, hogy ki üljön Jézus mellett az Istennek országában. Egy korábbi alkalommal, amikor másodszor jelentette ki szenvedésit a tanítványoknak és Kapernaumban voltak, ahol adót kellett fizetniük, Jézus azt kérdezte Pétertől: „Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Péter azt válaszolta: Az idegenektől. Jézus erre azt mondta néki: Tehát a fiak szabadok.
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert fogsz találni benne: azt vedd ki, és add oda nékik én érettem és te éretted.” Máté 17: 26 - 27
Ez is így történt meg, ahogy Jézus előre megmondta.
Innentől kezdve egyre bizonyosabb volt számukra, vagyis semmi kétségük nem lehetett afelől, hogy amit Jézus mond, az mind beteljesedik.
Ezt bizonyította Jézus utasítása is, amikor Bétfagéhoz, Bethániához és az olajfák hegyéhez, közeledtek és elküldte a két tanítványt a közeli faluba, hogy hozzák el azt a szamarat. A két tanítványban meg sem fordult a gondolat, hogy mi van akkor, ha példának okáért nem fogják oda adni nekik a szamarat, vagy netalán nem találják ott… Tehát vakon követték az utasítást és nem kezdtek el aggályoskodni, ahogyan azt a mai hívők tesszük sok esetben.
Miért viszitek el a szamarat? – kérdezték a gazdái a tanítványoktól. Mert az Úrnak szüksége van rá. –hangzott a válasz. Ez a válasz pedig többet jelentett, mindenféle magyarázkodásnál. Ugyanis nem a tanítványok találták ezt ki, és nem is Jézusnak jutott ez eszébe most, hanem azért kellett az a jószág, hogy beteljesedjen Zakariás próféciája, miszerint:
„Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön néked a te királyod igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” Zakariás 9:9
Miután minden úgy történt, ahogy Jézus előre megmondta a tanítványokban még nagyobb bizodalmat váltott ki ez. Odavitték a szamarat Jézushoz, levették felsőruháikat és ráterítették a szamárra, hogy arra ültethessék a Királyukat. Az Úrnak szüksége volt erre. Együtt vonultak Jeruzsálem felé, ahol az összegyűlt sokaság ünnepelte a Király érkezését.
Amikor a Virágvasárnapra gondolunk, általában ez a kép, tárul elénk:
Jézus ott ül a szamár hátán, a sokaság pedig pálmaágakat, felsőruhákat terít elé, és ezen ünneplés közepette kiáltják: Hozsánna! Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében!
És milyen meglepő, hogy ugyanaz a sokaság, amely ünnepelve zengi a hozsannát Jézusnak, néhány nappal később a halálát követeli, Pilátus előtt.
És miközben így királyhoz méltón vonul Jézus és fogadja az ünneplést a farizeusok dühösen, förmednek rá, hogy némítsa el a tömeget. Jézus tudta, hogy az ördögöt dühíti az Ő ünneplése.
De ez a dicsőség megilleti Őt most. És ezt nem lehet elhallgattatni. Mert ez az ünnepi pillanat a győztes Bárány földi életének utolsó utazása.
„Az Úrnak szüksége van rá”! Megilleti Őt! Mint ahogyan a te szívből jövő dicsőítésed is. Az Úrnak szüksége volt a tanítványaira, hogy a földi küldetését, a megváltást sikeresen elvégezze. De ez a küldetés nem itt ért véget, hiszen a halálával és feltámadásával, amelyet Húsvétkor ünneplünk új küldetés kezdődött el, amire Jézusnak ismét tanítványokra van szüksége. E a küldetés pedig a nagy Missziós parancs: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el azért, és tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Máté Evangéliuma 28: 18 - 20
Az Úrnak szüksége van rád kedves olvasó. Ne gondold azt, hogy a Virágvasárnap csupán egy szép egyházi ünnep, amit az eklézsia próbál a megfelelő helyre tenni a köztudatban. Sokkal több annál. A földi királyok megkövetelték a tiszteletet és az ünneplést. Jézus azonban sohasem követelt semmit. Csak kért, ahogyan ma is teszi. Légy az Ő követője, mert Neki szüksége van rád is, hogy az Ő munkáját rajtad keresztül elvégezhesse! Hogy a foglyok szabadulást nyerjenek, a betegek gyógyulást és reménytelenek reménységet, azért, hogy az Ő dicsősége az egész föld számára nyilvánvaló lehessen. Ámen!