Szeretsz-é Engem?
„Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
Mikor aztán megebédeltek, ezt mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Péter így válaszolt: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Erre Jézus ezt mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat!
És mondta néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Péter pedig ezt mondta néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mire Jézus ezt mondta: Őrizd az én juhaimat!
Majd harmadszor is megkérdezte: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodott azért Péter, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-é engem? Erre ezt válaszolta néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta néki erre Jézus: Legeltesd az én juhaimat!"
Jézus feltámadását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a halála után üresen talált sírbolt ma is üres. Feltámadása után több ízben is megjelent a tanítványainak. Rögtön a hét első napján Máriának, majd a bezárkózott tanítványoknak, rá nyolc napra pedig Tamásnak is.
A zsidó főpapok hazug módon azt próbálták elterjeszteni, hogy a tanítványok elrabolták a mesterük testét, nehogy a nép tudomására jusson az igazság. Ez a hazugság azonban nem tudott magának teret hódítani ott Palesztinában. A feltámadás ténye tehát minden kétséget kizáró.
Ez a történés a Genezáret tavánál zajlott le, egy hasonló eset, amely korábban, a szolgálatának idején is történt.
Néhány tanítvány halászni ment, és mint ahogyan régen, most sem fogtak semmit.
Jézus pedig megszólította őket a partról: van – valami ennivalótok? Mire azok azt válaszolták: Nincsen!
Talán ez is rávilágít arra az igazságra, amit maga Jézus mondott, bár nem kimondottan erre értette: ”Nálam nélkül semmit sem tudtok cselekedni.” (Még halat fogni sem.) Az ember azt gondolná, hogy a magunk erejéből, két kezű fizikai munkánkból mégis csak jutunk valamire. De rá kell döbbennünk, hogy Jézus nélkül még az egyszerűnek tűnő dolgok sem igazán eredményesek.
A tanítványok tapasztalt, halászemberek voltak. Nem ez volt az első eset, hogy halásztak. De ennek ellenére mégsem fogtak semmit. Miért? Azért, hogy Jézus újra megdicsőítse magát. Azt tanácsolta, hogy vessék ki a hálót a csónak jobb oldalán át…. És újra megtörtént a csoda. A halakkal megtelt hálót alig bírták kihúzni. Ebből is rögtön visszaemlékeztek arra a bizonyos esetre. János pedig rögtön felismerte: Az Úr van ott.
Péter pedig, hogy minél hamarabb láthassa Jézust magára kapta felsőruháját, beugrott a vízbe és kiúszott a partra.
Kicsit elgondolkodtató magatartás ez Péter részéről: … magára vette a felsőruháját és úgy ugrott a vízbe.
Egyesek szerint ennek semmi jelentősége. De szerintem mégis van, hiszen az ember, ha a vízbe akar ugrani inkább leveszi a ruháját, hogy az ne legyen vizes. Péter azonban annyira szerette a Mestert, hogy nem akart előtte félmeztelenül mutatkozni. Ez a tisztelet jele is egyben. Nem törődött vele, hogy vizes lesz.
Minthogy a Bibliában azok a szentek sem törődtek ruhájukkal, akik Istennel, vagy Isten angyalával találkoztak. Például Ábrahám a földre borult az Úr angyalával való találkozás során, vagy Dávid a királyi öltözetében hasra feküdt az Úr templomában.
Péter tehát ekképpen is kifejezte szeretetét az Úr iránt.
Ezután kihúzták a hálót, és bár 153 halat fogtak ki vele, nem szakadt szét.
Miután ettek Jézus Péterhez fordult és a jó ismert kérdést tette fel neki: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-e engem ezeknél?
Mintha azt kérdezte volna: tudom, hogy a többiek is szeretnek engem, de Te Simon, náluk jobban szeretsz-e? Hiszen te voltál a legnagyobb próbának kitéve a szenvedéseim közepette. Tőled kérdezték meg: Te is közülük való vagy? És te azt válaszoltad: Nem, nem vagyok!
Jézus a neveden szólít és azt kérdezi ma tőled: Te, gyermekem, jobban szeretsz- e a többieknél?
Mit válaszolnál rá? Hát persze Uram… - vágnánk rá mindnyájan. Azonban Jézus belelát a szívünkbe, és azt kérdezné: jobban szeretsz engem még a családodnál is, a gyerekeidnél, a feleségednél, a férjednél, a barátaidnál, az unokáidnál is?
Szeretsz annyira, hogy amikor hívlak, akkor ott vagy ahol kereslek? Hogy én mindennél fontosabb vagyok a számodra? A legfontosabb ünnepeken kellőképpen megemlékezel rólam?
Péter is egyszerűen rávágta: Igen Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Mintha ez csak egy kíváncsiskodó kérdésre lett volna egy egyszerű válasz. Jézus pedig azt válaszolta erre:
Legeltesd az én bárányaimat. Vagyis kifejezte vele, hogy: rendben Péter hiszek neked, ezért te legeltesd, tápláld az én bárányaimat. A bárány ugye a kicsi juhot is jelenti. És itt talán azt is kifejezi ez, hogy Péterre van bízva, hogy táplálja a hitben újszülötteket hittel. Legeltesse őket.
Péter úgy érezte, végre megnyugodhat: Jézus már nem haragszik rá, azért a tagadásért ott a főpap udvarában, hiszen újabb feladatot bíz rá. Jézus azt mondta neki éppen a fogadkozása előtt: Lukács evangéliuma 22: 31 - 32
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérsz és, a te atyádfiait erősítsed.”
Ez tehát nagy felelősség, hogy a hitet erősítse.
Azonban Jézus következő kérdése mégis zavarba hozta Pétert: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
Talán felmerülhetett Péterben: miért kérdezi, újra hiszen már válaszoltam rá.
Ez a kérdés már bizonytalanságot tükröz? Jézus nem hiszi el nekem, hogy szeretem? Most töprengj el kicsit rajta, Jézus másodjára is megkérdezi tőled: Szereted – e őt? Az első, nagy parancsolat így fogalmaz: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”
Máté 22:37
Szereted – e az Urat úgy, ahogy a parancsolat előírja?
Péter válasza újra ugyanaz: Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged.
Mondta azért néki: Őrizd az én juhaimat! Ez egy újabb felelősség. Vagyis nemcsak a legeltetés, a hit táplálása, hanem az őrzés a következő feladat. Megőrizni a juhokat a farkastól.
Az idegen tanításoktól, az ördög buktatóitól, csapdáitól. Hiszen Jézus azt mondta egy alkalommal neki: „Te pedig Péter vagy és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, amelyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat.”
Ezt követően azonban Péter elszomorodott, hiszen a következő kérdés is így hangzott: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
Ez pedig már biztosan azt jelenti, hogy Jézus nem fogadta el az eddigi válaszait.
Pedig én őszintén mondtam. – gondolhatta Péter.
És erre a válasz még őszintébb volt: lehet, hogy el is sírta magát Péter: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.
Úgy gondolom kellett ez a próbatétel, hiszen háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust.
Jézus pedig teljes nyugalommal bízta rá: Legeltesd az én juhaimat!
Ez jelentette a teljes bizalmat. Most már nincs fenntartás. Valójában nem Jézusnak volt szüksége arra, hogy háromszor is elhangozzon a kérdés, hanem Péternek.
Kedves olvasó! Te mit gondolsz? Hányszor tagadjuk meg Mesterünket nap, mint nap a beszédünkkel, a viselkedésünkkel, tetteinkkel. Néha még azt sem tükrözi az életünk, hogy ismerjük Őt, nemhogy szeretjük és követjük. Ma Jézus tőled és tőlem is megkérdezi: Szeretsz – e engemet? Neked és nekem mi a válaszunk? Valójában bármit is mondhatunk, Jézus a szívünkbe lát és nem igazán érdeklik a szavaink a fogadkozásaink, vagy éppen védekezéseink, kifogásaink, amiket mi szoktunk felhozni mentségünkként. Jézust nem hatják meg a külső kegyességeink, vagy a vasárnapi gyülekezeti viselkedésünk, Ő a mindennapokban lát minket. A vasárnapi ebéd után, de a keddi reggelinél is. Nem számít, milyen szép ruhába öltözködünk előtte vasárnap, ha még letérdepelni sem vagyunk hajlandóak szerdán a hétköznapi ruhánkban. Be tudsz ugrani a tengerbe az egyetlen felsőruháddal, nem törődve vele, hogy vizes leszel, hogy kifejezd szereteted a Mester iránt?
Legyenek ezek a napok őszinték a mi megvallásaink, és bizonyságaink fellegei között is. Ha Jézus megkérdezi tőlünk : Szeretsz – e engem? Akkor könnyedén válaszolhassuk: Uram, Te mindent tudsz, és így azt is tudod, hogy én szeretlek! Ámen!