Akadályok Krisztus követésében

 Engedjétek meg, hogy a könyvből idézzek néhány fontos részt:

„ Mert tudom, hogy énbennem, vagyis testemben nem lakik jó” Róma 7:18

Önző, irigy, rosszindulatú ember vagyok. Sokan másként ismernek, de ez csak abból fakad, hogy ezen kivűl még a képmutatás bűnébe is beleesek, szeretem magam jobb színben feltüntetni, mint ami a valóság.

Egyesek gondolhatják, hogy csupán figyelemkeltés miatt írok ilyeneket magamról, pedig garantálhatom, hogy ez színtiszta igazság.

Leginkább az fájdalmas ezzel kapcsolatban, hogy elég sok idő telt el addig, amíg világos lett előttem. Miután kezdtem ráébredni a valóságra, próbáltam ezen javítani. Úgy viselkedtem, mintha nem lennék ilyen, mert hát szerettem volna igazi hívő benyomását kelteni. Szeretteljes, segítőkész pózban tetszelegtem, és örültem, ha ezt meglátták rajtam, és meg is dicsértek érte.

Kezdtem elhinni, hogy sikerült teljesen átalakulnom, de aztán az álarc – főleg magam, - de néha mások előtt is lehullt.

Ezután végképp eldőlt magam előtt az, hogy javíthatatlan vagyok. Ez a felismerés már segített valamit. Ha ezt beláttam magamról, nem kellett elvárnom másoktól sem, hogy engem jónak, igaznak tartsanak. Bátran idézhetem ettől kezdve kedvenc íróm, (Watchman Nee mellett, Rejtő Jenő mondását, hogy ha valaki rosszat mond, vagy gondol rólam, az csak helyes emberismeretre utal. Ez megszabadított attól, hogy haragudni kelljen valakire, aki megbántott, rosszat mondott rólam, vagy nem kedvelt.

Idézem most másik kedvelt írómat, (Watcman Nee bár ő inkább igehirdetőnek nevezhető) aki azt mondta, hogy hívők legfőbb baja, hogy végtelenül szerelmesek önmagukba. 

AKADÁLYOK KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN: Nemrég egy előadótól hallottam, hogy az emberek valójában nem szeretik az igazságot, - hiába hangoztatják, ezt magukról - csak a maguk igazát keresik, ami teljesen más, és semmi köze nincs a valósághoz. Főleg nem szeretik azt az igazságot, ami őket kellemetlenül érinti vagy megítéli. Hadd kérdezzek valamit:  Az igazságtalanság mindig fáj, és küzdesz ellene - vagy csak akkor, ha téged, vagy közeli hozzátartozóidat érinti?

Nemrég beszéltem egy gyülekezet elöljárójával, aki teljesen felháborodott egy minimális sérelmen, mert családtagját érintette a dolog. Pedig az a körülmény már régen fennállt, és tudott róla, de addig, amíg nem lett személyesen érintett, nem zavarta.

A magunk igazsága, és személyes szeretete a legfőbb akadálya, hogy Krisztus igazi követői legyünk.

Az egyik helyen azt mondja Jézus, hogy amíg nem gyűlöljük a saját lelkünket is, addig nem tudjuk követni Őt. (LK.14:26) Nem mondom, hogy ezt már elértem, de kezdem érezni, hogy miért fogalmaz igy Urunk.

Egész egyszerűen alkalmatlanok vagyunk, amíg összekeverjük az emberi természetünkkel Isten tiszta Igéjét, Szentlelkének munkáját. Amíg szét nem válik bennünk az emberi és az „Isteni” addig csak kevert magot tudunk vetni, nem pedig Isten magvetői vagyunk.”