„Ment pedig ő vele nagy sokaság, és megfordulva mondta azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit, és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
És, ha valaki nem hordozza az ő keresztjét, nem lehet az én tanítványom.”  Lukács 14: 26-27
        A fenti Igeversek, talán sokak számára meghökkentőek, vagy legalábbis túl szigorúnak tűnhetnek, azonban, ha a Szent Szellem segítségével megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet és a szavak valódi jelentését, akkor világosabbá válik és jobban megértjük, hogy miért is mondta ezt Jézus. Az Úr Jézus szavai mindenkor Isten bölcsességét és igazságát hordozzák magukon.  
Jézus sok esetben hasonlatokat, metaforákat használt, legtöbbször pedig példabeszédekben szólt az emberekhez így az őt követő tömeg nem mindig értette meg az Isten országának titkait.
Ezt ki jelentette a Máté Evangéliumában: Máté 13: 11 -15
Ő pedig felelvén, mondta nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.
Azért szólok velük példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. És beteljesedik rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek a szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
        Egyedül csak a tanítványoknak magyarázta el, tette érthetővé a példázatok valódi jelentését.
A nagy tömegeknek, amelyek Őt követték, egy része azért ment hozzá, mert szerette hallgatni az Úr beszédét, még ha nem is értették minden szavát, a másik része pedig azért, mert kíváncsi volt, és látni akarta a csodákat, amelyeket Jézus tett.  
Az utóbbiak az ilyen beszédeket követően, mivelhogy nem értették az Úr szavainak mélyebb jelentését, egyszerűen elpártoltak mellőle és megbotránkozva mondogatták:
- …kemény beszéd ez, ki hallgathatja…
Jézus éppen ezekhez szólva fejtette ki, hogy kik is lehetnek az Ő valódi követői. Nem arról van tehát szó, hogy aki megtér, annak gyűlölnie kell a családtagjait, hanem arról, hogy a családtag nem lehet fontosabb az Úr Jézus követésénél.  Ha valaki megtér és Jézust akarja követni, a családja pedig kineveti, megveti ezért, akkor sok esetben döntésre kényszerül, és éppen ebben a döntésben kívánnak segíteni Jézus szavai. Csak kevés ember vállalja a összeütközést a családtagjaival a hite miatt, a legtöbben inkább a hitüket adják fel a családtagjaik kívánságára, így nem válnak Jézus követőjévé.
Vagyis mondhatni Jézus egyfajta feltételekhez kötötte az Ő követését, mivel azt akarta, hogy valódi odaszánt emberek járjanak vele, akik megtérve, idővel az Ő igazi tanítványaivá válhatnak. Jézusnak nem bámészkodó, kíváncsiskodó emberekre van szüksége, hanem olyan tanítványokra, akik mások tanítására is alkalmasakká lesznek.
        De lássuk be őszintén, ma is milyen sokan vannak olyan emberek, akik a tömeghez hasonlóan kíváncsiskodnak, és még a gyülekezetbe is eljönnek, és talán még el is járnak egy ideig, mindaddig, amíg nem kérnek tőlük semmi olyat, amit Jézus kér tőlük.
Talán meg is térnek az Úrhoz, de egy idő után megunják a kötöttséget, vagy előjönnek a  szokásos nehézségek az életükben, és lassan elmaradnak a gyülekezettől. Ők már nem válnak tanítványokká, mert nem voltak kitartóak.
Ezért mondta azt egy másik helyen Jézus, hogy „aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát…”- mondhatta volna röviden azt is, hogy csak engem kövessen és senki más ne legyen az életében!
Hiszen mi magunkról is tudjuk, hogy ha az Isten országának dolgai kerülnek a főhelyre az életünkben és a keresztyén dolgokkal foglalkozunk, hanyagoljuk a televíziózást, nem politizálunk, és nem dorbézolunk a nem megtért rokonokkal, vagyis az Úr dolgairól nem tereljük el a figyelmünket, akkor bő áldás kísér bennünket. Akkor már nem kell aggodalmaskodnunk sem.  Hiszen úgy olvassuk: Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6: 32 - 34
Amikor semmi nem vonja el a figyelmünket, hogy az Úr legyen az első helyen az életünkben, az Ő útján járjunk, az ő nyomdokait kövessük.
Ezért, elképzelhető, hogy riasztó lehet Jézustól ez a kérés, hogy aki követni akarja Őt, az adott esetben még arra is rákényszerülhet, hogy meggyűlölje az Ő rokonait az Úrért.  Ha azonban eltöprengünk egy kicsit rajta, belátjuk, hogy igaza van Jézusnak, mert igazi tanítványává csak úgy válhat valaki, ha a döntéseiben akár még erre is hajlandó az Úrért! 
A teljes elkötelezettség az sok esetben igazi áldozatokkal is jár.
Ha tovább olvassuk ezt az Igeszakaszt, még azt is mondja az Úr: Ha valaki nem hordozza az ő keresztjét, nem lehet az én tanítványom.
Olyan könnyű feladni a nehézségeket, felbontani egy házasságot, nem járni, dolgozni mert fárasztó, nem bocsátani meg, mert az megalázkodással jár stb. tehát hordoznia kell mindenkinek azt a keresztet, amit az Úr helyezett rá.
            Aztán vannak még további példázatok is, amelyek az elköteleződés döntésére adnak megerősítést vagy elrettentést:  - Ha valaki tornyot akar építeni, előbb leül és számot vet magával, hogy lesz e hozzá fedezete? Nehogy , amikor a fundamentum elkészül, akkor jön rá, hogy nincs fedezete további építkezéshez. Akkor szégyenbe marad mások előtt.
   - Vagy ha egy király háborúba megy egy másik király ellen, nemde előbb tanácskozik, hogy megütközhet e fele annyi sereggel, mint ami a másik oldalon van? Mert, ha mégsem tudna győztesen kijönni a harcból, akkor inkább békét kötne a másik féllel.
     - És, ha valaki búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom…- mondja Jézus.
Mindezek után itt a nagy kérdés: vállalod van sem? Akarsz az Ő igazi tanítványa lenni? –kérdezi ma Jézus mindnyájunktól. A bölcs ember ilyenkor önmagába néz, számot vet és csak azután dönt. Sajnos sokan meggondolatlanul ugranak bele a dolgokba és olyanná lesznek mint az útfélre, a köves földbe, és kövek közé esett mag.
Ha döntünk, és Őt válasszuk akkor az Ő segítségével képesek leszünk elhagyni mindent ahogy azt az Ő tanítványai is tették hajdanán.
Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Máté 16: 25 - 26
Végül burkoltan ugyan de összegezi az Úr, hogy miért köti ilyen szigorú feltételekhez a tanítványságot.
Így olvassuk: „Jó a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?” Másik helyen, azt mondja: Ti vagytok a föld sói”
Tehát az igazi tanítvány, só tud lenni ebben a világban mások számára, aki megízesíti sokaknak az életét. Szebbé, tudja tenni, mások kilátástalan, szomorú helyzetét azzal, hogy viszi az örömhírt, viszi a Krisztus váltságáldozatának hírét, a feltámadásának örömét, és a Megváltás igazi kincsét minden ember számára!
De ha nem vagyunk igazi sók, hanem ízetlenek vagyunk, akkor hogyan tudnánk másoknak elvinni az örömhírt? Hogyan tudnánk másokba hitet önteni, ha mi magunk tele vagyunk kételyekkel, vagy megfáradtak, gyengék vagyunk, mert a körülményeink megszomorítottak bennünket. Akkor semmire sem vagyunk jók – „ Se a földre, sem a trágyára nem jó, kivetik azt” –mondja Jézus. 
„ Akinek van füle a hallásra, az hallja” És jó, ha van fülünk a hallásra, mert akkor megértjük, hogy végülis megalapozott annak a nagy szigornak az oka, ami a tanítványságot illeti.
Ha igazi tanítványok vagyunk, tudunk igazi sók lenni a mások számára, aki megízesíti a mások életét. Az, aki tudja vinni az örömhírt, a Megváltás örömét!
Ezért fontos a tanítvánnyá válás szigora!