„Te Vagy az oltalom, mindig Téged dicsér dalom,
Mert a félelemtől megszabadítottál! Benned bízom én!”
Valószínű, idősebb Testvérek ti ismeritek ezt a nagyon szép éneket, aminek csodálatos e néhány soros szövege, és a hangszerelése. Nem tudni, ki a szerzője, de egy biztos, hogy kenet van rajta.
Mikor megtértem, az egyik testvérnő azt mondta, hogy az énekeket nem szabad gyorsan énekelni, hanem lassan, mert minden szavát ízlelni kell. Érezni kell benne az Isten iránti, és felénk kiáramló szeretetet. Én megfogadtam ezt a tanácsot, és tudom, hogy a dicsőítésből több áldást veszek el, mint aki csak énekelget, mivel a szív talaját a dicsőítés készíti elő.
Nagyon szeretem ezt az éneket énekelni, és mindannyiszor feltöltődök általa.
Számtalanszor kibontottam az ének minden szavát, és a benne lévő üzenet által érzem, a szerző végtelen, odaadó szeretetét Isten felé. Lágy zenéje, mint valami vonzással visz egyre közelebb a hálaadás felé.
„Te Vagy az oltalom”Mivel minden embernek a saját élete a legfontosabb, ezért, mikor, énekeljük, azt érezhetjük, hogy Isten az egyetlen védelmezőnk, és hálánk jeléül, rögtön kinyújtjuk kezünket az ég felé. „Mindig Téged dicsér dalom”- szinte a kinyújtott karunkat még följebb emeljük, és megmozgatjuk, hogy még jobban megerősítsük az érzéseinket. „Mert a félelemtől megszabadítottál”- Egy megvallásként, definíciót vonunk belőle, ami még nagyobb bizalomra indít bennünket. És a végén kijelentjük: „Benned bízom én!” Ez a kijelentés egy hívő számára, fontos döntés!
Mert a barátok jönnek és mennek, mert számukra nem jelentünk semmit, mert a legtöbbjük szeretete érdekhez fűződik. Ha már nem kapják meg, amit elvárnak tőlünk, akkor már nem éri meg idejüket velünk tölteni, unalmasak leszünk számukra, és elhagynak bennünket. Ezt Isten, soha nem teszi meg!
Hiszem, hogy az énekíró, nem csak a maga nevében írta ezeket a sorokat, hanem számtalan testvérem és az én nevemben is, és boldogan valljuk meg. „Te vagy az oltalom, mindig Téged dicsér dalom, Mert a félelemtől megszabadítottál, Benned bízom én!”