A világon különböző vallások vannak, de már most az elején le kell szögezni, hogy nem a vallás üdvözít bennünket. Bármi legyen is a neve, ha nem a Bibliára épül, akkor rossz az irány. Gyakran tévedésben vannak az emberek, azt gondolják, ha tornya van az imaháznak, akkor biztos jó helyre mennek. Nem a toronytól függ, hanem a hitvallásuktól. Ha hiszik: az Atya, Fiú, Szentlelket, ha elfogadják Jézus Krisztust, Aki meghalt a világ bűneiért, harmadnapon feltámadt, és visszajön az övéiért. Ha hiszik, hogy a Szentlélek itt van a földön, és szívükbe hívják, ha hisznek a csodáiban, és még sorolhatnék jó néhány olyan jelet, ami által igaz az a vallás.
Némely ember eljár éveken keresztül a templomba, vagy gyülekezetbe, de nem akar ettől többet. Az egyik nénike azt mondta a testvérnőnkre: „XY úgy belemerül abba a vallásba……..!” Tehát nem szabad belemerülni? Hogy mit is ért a nénike ezen a szón, már nem fontos. Egy igaz hívő embernek pedig nemcsak bele kell merülni, hanem át is kell itatódni a Szent Szellemmel! Ha komolyan gondoljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor meg kell a szívünkben lenni annak a vágynak, hogy minél többet ismerjünk meg a mi Teremtőnkről, a mi Megváltónkról, és arról a személyről, Aki itt van velünk a földön, Ő a mi Pártfogónk, Segítőnk, Vigasztalónk. Ha valóban vágyunk elmenni abba az örök honba, ahová mehetünk az ígéretek szerint, akkor tudakolódnunk kell a Bibliából, a Szent Szellemtől, hogy mi is vár majd ott reánk? Ha igazán hálásak vagyunk a mi Urunknak a megváltásért, ha csak van egy kis időnk, legyünk mellette. Szerintem ez így természetes.
A legnagyobb probléma ott van, hogy az előbb említett nénikéhez nagyon sok magát keresztyénnek valló ember hasonlít. Nincs azon a szellemi síkon, hogy vágyjon többet megismerni az Urunkról, éppen ezért nem akar előbbre haladni, és megáll az első lépcsőfoknál.
A megtérés után pedig következik az újjászületés, ami nagyon fontos és döntő része a hívő életünknek. Az újjászületés: „Gondolkodásmód váltás”- ami azt jelenti, hogy ami eddig az életedben fontos volt, most már kárhozatnak veszed. Ha eddig beengedted a bűnöket az életedbe, az újjászületés után már megváltozik. Más értékrend alakul ki nálad. Az üdvösségünk függvénye tehát az újjászületés!
Az ember és Isten szövetség pecsétje a kereszténység. Az Isten részéről a segítő szándék, az ember részéről a teljes odaadás, meghalni a bűn számára.
A lelki élet folyamatos pecsétje, ha valaki új életben jár!
Láthatjuk tehát, ha valaki nem születik újjá, nem felel meg a szövetségnek! Isten részéről hiába van meg a segítő szándék, ha nincs az ember részéről odaszánás, és a bűnt nem tartja rossznak az életében. Ezért fontos az újjászületés, hogy megfeleljünk a szövetség feltételének. Így tanítványként tudunk másokat is az Úrhoz vezetni.
A Máté 4:19-ben olvashatjuk: „Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.”
Mindezt mikor tudjuk tenni? - Ha újjászületünk. Legyen hát gondolkodásmód váltás az életünkben!