Jó néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy távoli rokonom megbetegedett, és nővérem kérte, hogy ha még élve látni szeretném, látogassam meg. Azonban a mindennapi tennivaló, késleltette az ígéretemet. Eltelt 2 hét és ez idő alatt minden nap eszembe jutott az ígéretem, de egy nap újra szólt a nővérem, hogy már ne tervezzem a látogatást, mert meghalt a beteg. Mélységes fájdalom tört rám hanyagságom miatt, és vádoltam magam. Hetek teltek el, míg megnyugodott a szívem. Elkéstem! Elkéstem arról a találkozásról, amikor még megsimíthattam volna az arcát, vagy egy néhány vigasztaló szót mondhattam volna neki. Mint megtéretlen ember, még csak ezt láttam. Megtért hivő emberként már másként látok, és más céllal mennék egy ilyen beteget meglátogatni.
A másik történet: A fiam volt munkatársa súlyos beteg lett, és az orvosok teljesen lemondtak róla. Mivel vidéki viszonylatban gyorsan röpült a hír, én azért mégsem hittem el. A feleségével való találkozás azonban megerősítette sajnos a hírt, és ez nagyon elszomorított. Rövid időn belül értesítettem fiamat és megkértem, hogy látogassa meg a beteg volt munkatársát, és tegyen bizonyságot a megtéréséről. Gondoltam, ha még azonnal nem is fogadja el az Urat, de elméjében forgatja, és talán belátja, hogy nem veszteség lesz számára, ha felajánlja a szívét az Úrnak.
Fiam megígérte, hogy meglátogatja, csak az volt benne a kérdés, hogy mivel indokolja a látogatását, mivel nem találkoztak már 15 éve. Eltelt 2 hét és a fiam még nem ment a volt munkatársát meglátogatni. Egyik nap én arra gondoltam, hogy ez a súlyos beteg ember, valószínű az ima hatására még vár valakit.
És az egyik nap jött a hír, hogy a beteg férfi meghalt. Meghalt anélkül, hogy valaki elment volna hozzá, hogy elmondja: Te érted is meghalt Jézus! Fogadd el az Ő kegyelmét most! A fiam elkésett erről a rábízott munkáról, pedig lehet, hogy csak beszélnie kellett volna a megtéréséről. Jézusról, aki szeretne bennünket ott látni maga mellett.
Míg a hitetlen ember a testi gyógyulásról beszél, addig a hívő a lelki gyógyulást is fontosnak tartja.
Testvérek! Mikor eljön az életetekben az a pillanat, mikor egy halálos beteget kell meglátogatni, ne magatokat nézzétek, hogy hogyan is fogjátok ott érezni magatokat, ne odázzátok el! Ragadjátok meg ezt az utolsó percet is, hogy az Úrról tegyetek neki bizonyságot! Imádkozzatok érte testi, lelki gyógyulásáért! Mert ami az orvosok előtt lehetetlen, Isten előtt könnyedén megy. Legyen meg az Úr akarata mindenkor, de a ránk bízott feladatot végezzük el, mielőtt még késő lenne!!