Nemrégiben olvastunk egy napilapból, hogy Z. M. asszony az erdőben ment mogyorót szedni 2 éves kislányával.
Eközben a kislány elmaradt az édesanyjától, és hiába keresték az árkokban, kutakban, sehol sem találták meg.
A község 150 emberrel kereste a leánykát csütörtök reggeltől vasárnap reggelig. Mikor már senki sem hitte, hogy megtalálják, akkor bukkantak rá, egy tisztáson játszadozott. A kis apróság, aki 3 éjjel és 3 nap teljesen egyedül volt a nagy erdőben, egy szál ingben, és mezítláb, baja nem történt, mindössze az ajkát harapdálták meg a legyek. A kislány, ahogy szavaiból kivették, mogyoróval, és korhadó gallydarabokkal táplálkozott.
Íme, egy kislányért 150 ember kelt útra, hogy felkeresse és megtalálja. De a felkeresése megérdemelte volna 1000 ember munkáját is, mert drága minden lélek! Különösen drága a szülőknek.
Ezen történetből azonban jusson eszünkbe, a mi, vagyis az egész emberiség története. Az ember Ádám és Éva bűnbeesése következtében eltávozott az Atyai háztól. Isten köréből, és az eltévedt romlás erdejébe került.
Fel kellett őt keresni! Jézus Krisztus azért jött le, Istennek alkotó szava azért vett fel emberi testet, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Ő jár most is az Evangélium hirdetésével, hogy az embereket a bűnök és a gonoszságok erdejében keresse, és szívüket Istenhez terelje. A bűnből megszabadítsa és az Atyai házhoz visszavezesse. Boldog az, aki hallja Jézus hívó szavát, engedi magát megtaláltatni, hogy a lelki sötétségből, szellemi világossághoz jutva, az élő hit által, ismét Isten gyermekévé váljon.