„Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.” (Máté 15, 11)

Komoly figyelmet érdemel a részünkről egy olyan mondat melyet a Mester így kezd el: „Halljátok és értsétek meg”. Minden szóval, amit tudomásunkra hozott, célja volt, szeretetét fejezi ki, életünk jobbítását segíti elő, felszínre hozza az igazságot, s legfőképp dicsőíti Istent. Aki ismerte közelről – és mi, akik ismerjük lélekben mélyen – tudjuk, hogy minden egyes szava fontos, de itt mégis különös nyomatékot kapott a mondandója. Lássuk csak, hogy miről is van szó, mi az, amit Jézus szerint mindenképpen meg kell értenünk?
Erőnk nagy része arra megy el, hogy küzdünk valamilyen külső tényező ellen. Legyen az egy másik személy, az idő, a leterheltség, az aggodalom, hatalmasra duzzadt problémák, a bűn vagy maga a sátán. Ha körül kellene írni azokat a dolgokat, amikkel meggyűlik a bajunk, azt hiszem, az előbbi listából mindenki találna olyat, amit a magáénak érez jelenleg. Vég nélküli csatát vívunk a külvilággal ahelyett, hogy a problémák forrását keresnénk meg.
Csak gondoljuk tovább ezt az igét! Jézus arról beszél, hogy nem fertőz meg minket kívülről érkező dolog. Hogy a gondok gyökere egész máshol van, nem ott ahol mi keressük. Akkor mégis hol keressük? A farizeusok tisztának érezték magukat csupán azért, mert koszos kézzel nem ettek, az ige tükrében viszont ők igenis vétkesek voltak. Miért?
Ami kívülről érkezik felénk, nem válik egyből részünkké. Attól még nem leszünk tisztátalanok, önmagában csak egy kísértés marad, de ahogy egy másik helyről tudjuk: „a kívánság megfoganván, bűnt szűl” (Jakab 1.15). A megfoganni pedig azt jelenti, hogy helyet kap a szívünkben. Így folytatja kicsit lentebb az ige: „A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.”(Máté 15,18) Tehát a tisztaságunk egyetlen dologtól függ; a szívünk állapotától. Gondolkodjunk csak el néhány történeten! Amikor Jézus negyven napig a sivatagban volt, talán nem volt elég harca külső tényezőkkel? A sátán Hozzá intézett mondatait írja is a Biblia. Olyan dolgokat ajánlott fel Neki, amikre mi nem biztos, hogy nemet tudnánk mondani: hatalmat ígért azonnal, kérte, hogy ugorjon le Jézus, hogy Isten gondviselését ezzel próbára tegye. Hogyan lehetett ezekben így helyt állni? Úgy, hogy Jézusnak helyén volt a szíve. A kísértés jött kívülről, szorongatták a körülmények, de helyesen döntött, ezzel nagy dicsőséget szerezve Istennek. Pál jutott még az eszembe. Bele sem tudunk gondolni, hogy milyen lehet ütéseket és börtönt szenvedni az evangéliumért. Ha valaki panaszkodhatott volna a körülményeiért, az Pál volt. Nemhogy jobb lett volna az élete miután Isten mellett döntött, hanem megsokasodtak a problémái – mondhatnánk. Mit kezdett ezekkel a körülményekkel? Semmit! Nem kapkodott emberileg, nem próbált megszökni a börtönből vagy elrejtőzni az emberek elől, elhallgatva inkább az igazságot. Hogy bírhatta mégis ki mindezt? Úgy, hogy a szíve rendben volt, telve az Atya iránti szeretettel és tisztelettel. Hitt az örök életben, értette a kötelességét és cselekedte, amit Isten kért tőle. Nem félt és nem tekintett egyetlen akadályt sem megugorhatatlannak. Tisztán tartotta magát úgy, hogy a szívét nem engedte elcsüggedni, így nem foghatott rajta az ellenség.
Ahogy az előbbi példák tanítanak arra, hogyan is tartsuk a szívünket, úgy a másik oldalt is láttatja velünk az írás. Akinek nem sikerül tisztán tartania magát, ki lesz szolgáltatva mindezeknek: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert” (Máté 15, 19-20) Tehát nem a helyzet hozza csupán úgy, ha egy házasságban valaki félrelép, nem egy harmadik személytől függ, az a szívben dől el. Azzal, hogy engedjük e Jézust a trónon ülni vagy mindenféle szennyes dolgot engedünk be, kiszorítva Őt. Ugyanígy egy hamis megnyilatkozás sem történik a körülmények miatt, nem foghatjuk a gonoszra, az ember szíve az, ami nem volt féltőn őrizve, pedig az Úr erre kért mindannyiunkat.
Azt kellett megértenem, hogy a küzdelmeket, amiket külső dolgok ellen folytatok, magamban kell megvívnom. Bennem kell teljessé lennie a szeretetnek, hogy amikor ebben méretek meg, akkor helyt állhassak. Nem tiltakozhatom a hegy ellen, ami utamat állja, hanem kell, hogy legyen akkora hit, ami azt elmozdítja. Nem árthat az ördög egyetlen próbálkozása sem, ahogy Jézuson sem fogott a pusztában. Annyira csodálom abban a szituációban is Őt! A tanú arra, hogy amit mondott, az igaz. Itt volt, ember testben élt és ki volt téve mindannak, amiben mi magunk is élünk. De Ő BŰNTELEN volt. Mert a szívében érlelt dolgok tiszták voltak.