Tanítások

Két úrnak nem lehet szolgálni

„Mert két úrnak nem lehet szolgálni”

Gondolkodjatok el rajta!!!!!

Jézus, amikor tanította az embereket, gyakran használta ezt a kifejezést: ”Akinek van füle, hallja…”és tudjátok, hogy mit akart ezzel kifejezni? Azt, hogy az Ő tanítását, csak az fogja érteni, aki cselekedni is akarja azt.

Mindez pedig nem kor, és végzettség függvénye, hanem akarat kérdése! Ez nem az embertől független tulajdonság, hanem nagyon is a szabad akarattól függ. Ugyanis mindenki saját maga dönti el, hogy akarja e cselekedni Jézus akaratát, vagy nem?

Akinek az életében olyan szenvedélyek, szokások vannak, amiről eleve nem akar lemondani, hanem vallása gyakorlása, és hite mellett szeretné megtartani, az ilyen emberek a Bibliát sem fogják megérteni soha.

Talán volt olyan a Bibliában, amit egyszerűen csak átlapoztunk, mert kemény beszéd volt a számunkra, épp ezért nem tudtuk, vagy nem is akartuk értelmezni, mert az keresztülhúzta volna terveinket, számításainkat, kívánságainkat. A legtöbb ember olyan, amivel ütközik, azt vagy elkerüli, vagy félreteszi az útjából.

Azonban van egy jobb megoldás! Helyén hagyjuk őket, és engedjük, hogy összetörjön rajta az akaratunk, az egész régi életünk! Ez azonban szenvedéssel jár együtt! Jézus követésében éppen ez a döntő, hogy vállaljuk e ezeket a szenvedéseket, amelyek a régi életünket maradéktalanul összetörik, akaratunkkal, kívánságainkkal együtt, vagy pedig folytatni akarjuk a megszokott kényelmes keresztyén életünket??

Mikor Jézus példázatokban beszél a kősziklára és a homokra épített házról, akkor jól tudjuk, hogy a kőszikla, az magát Jézust példázza! Ezért, aki kősziklára építkezik, annak cselekedni kell, amit az Úr elvár tőle. És itt nem Teológiáról, hanem engedelmességről van szó.

Jézus azt tanítja, „Ha valaki én utánam akar jönni, vegye fel az ő Keresztyét”

A kegyelem (szuperkegyelem) evangéliumának félremagyarázása viszont azt tanítja, hogy csak igent kell mondanunk Jézusnak, és a többit Ő elvégzi helyettünk. Az ilyen keresztyén saját magát csapja be, mert azt gondolja, hogy krisztus építkezik, míg ő a saját akarata szerint élhet.

Sokan még a keresztyének között is nem tudják megmagyarázni, hogy mi a világ? Próbáljuk tehát mindenki számára érthetővé tenni: Az életterünk, a sátánnak adatott bizonyos ideig, és bizonyos mértékig. Ő rendezi be, saját maga céljai érdekében. Ha ezt megértjük, akkor azt is, hogy miért mondja az Ige: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete” 1 János 2:15

Sajnos, bizony ma a legtöbb keresztyén ember nem érti, mit jelent a világ, ezért jól érzi benne magát, és szívesen fogadja a világ által kínált lehetőségeket. Úgy gondolják, hogy a világ csak a diszkó, vagy egyéb szórakozó helyek, de nem is gondolják, hogy üzleti élet, a vállalkozások, a pénz, és azon megvásárolt áruk, a sport, a hobbik, mind a világot jelentik. És ennek tudatában, akkor a világ urát szolgáljuk mindannyian?- merülhet fel a kérdés sokakban. Ugyanis ez mind a világ fejedelméhez tartozik. Az Ige pedig egyértelműen kijelenti, hogy nem lehet két úrnak szolgálni! Mit lehet egy hívő embernek ezzel kezdeni? Mivel nekünk, hívőknek is kell élelmet magunkhoz venni, mert a testnek táplálékra van szüksége, ezért étkezni fogunk. Testünket be kell ruhaneművel fedni, ezért öltözködünk. Boltba kell járnunk, mert meg kell vásárolni a szükséges dolgainkat, ezért megvesszük azokat is. stb. de akkor ugyan úgy élünk mint a hitetlen emberek?- kérdezhetik sokan. Nem, nem úgy, mert a szívünkbe bele van kódolva a Jézus Krisztus neve, és Őt imádjuk, Őt szolgáljuk. A világból csak azokat a szükséges dolgokat vesszük magunkhoz, ami nélkül nem élnénk, és a mindennapjainkban feltétlen szükség van. De nem gyönyörködünk benne, nincsenek szenvedélyeink, és a szabadidőnket az Úr dolgaival töltjük el.

Az 5 Mózes 6:5-ben olvashatjuk: Szeressed azért az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből” Márpedig nem lehet azt mondani, hogy az Urat első helyre teszem, a világot pedig második helyre, hanem teljes szívből, elméből és lelkünkből kell szeretni az Urat!

Pál apostol azt mondta: „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítik indulataival, kívánságaival együtt” Galata 5:24 Tehát nem csak a cselekedeteket kell megfeszíteni, hanem a kívánságokat is. Az Úr elvárja tőlünk, hogy csak a mennyei dolgokkal foglalkozzunk. „ Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak, a lélek szerint valók pedig a lélek dolgaira.

Én úgy gondolom, mint ahogy egy jegyespár igyekszik minden idejét egymás közelében tölteni, mert szeretik egymást, ugyanígy kell a hívő embernek is nem csak reggel, meg este, hanem a nap különböző szakában is, az Úrral beszélgetni, ha lehetősége van rá. Azok az együtt töltött idők, nem mennek kárba, hanem még inkább elmélyítik az Úrral való kapcsolatot. Mint tudjuk, az életterünk itt a földön, a világban van, de bölcsen tudni kell megélni a hívő életünket! Legyünk felkészülve, mert az Úr nem tudjuk, mikor jön vissza az Övéiért?

Mit tegyél, ha szabadulni szeretnél a bűntől

Mit tegyél, ha szabadulni szeretnél a bűntől:

Bármikor el lehet határozni, hogy a bűntől szabadulni akarsz, de az nem is olyan egyszerű!
A bűnbe könnyen be lehet sétálni, de olyan, mint a hörcsögfogó, befelé lehet menni, de ott a hurok megfogja, és már kifele nem engedi!

Mik lehetnek ezek a bűnök? A bűnök a törvénnyel, Isten elvárásával szembeni cselekedetek, de Jézus azt mondta, hogy még a gondolati bűnök is idetartoznak.
pl: Szexuális bűnök, ilyen a paráznaság, házasságtörés, lopás, hazugság, trágár szavak, irigység, besúgás, alkohol, drogozás. stb.

Nézzük a szabadulás folyamatát: Ha az illető személy, felismeri magában a bűnt, megbánja, bocsánatot kér és elhagyja, akkor Isten azt megbocsátja! Hangsúlyt kell tenni az „elhagyja” szóra, ugyanis minden nap ugyan abban a bűnben nem lehet visszaesni, mert előbb utóbb "betelik a pohár".

Isten megbocsájtja a bűneinket, de miért van mégis, hogy nem tud megszabadulni tőle az illető? Mert a kötelékek nem engedik!

Mik ezek a kötelékek? A kísértés, a csábítás, a bűn általi öröm, vágy akár testi, akár pénzszerzés miatt. stb. Ezek azok a kötelékek, amik miatt visszaesik az illető személy, mert öröme van a bűnbe, és vágyik újra meg újra annak elkövetésére, de lehet, hogy csak a kötelékek erejével nem tud megbirkózni.

Valószínű filmekben már láttátok, hogy régen az embereket rabszolgává tették, és szigorú körülmények között dolgoztatták. Összekötözték kezüket, és lábukat is olyan szorosan, hogy tudjanak menni, és körbe-körbe járatták, ami által valami munkát végeztettek velük. Majd később ökröt használtak fel ilyen a munkára. (gabona őrlés)
Egyszer valaki ott ment el a kerítés mellett, meglátta a rabszolga helyzetét, és odaszólt neki: Te nem lennél muszáj ezt csinálni, miért nem élsz szabadon?
Erre a rabszolga elgondolkozott a hallottakon, kijött a helyéről, és ahogy engedte a lehetősége, elkezdett felmászni a kerítésre, hogy kiszökjön. Az őrök meglátták, és rögtön visszavitték oda, ahol újra kezdhette elölről azt a kínzó munkát.
Tehát, akart szabadulni, de nem tudott, mert a (kötelékek nem engedték) vagyis az őrök visszavitték a régi helyére.
Ilyenek ezek a kötelékek, hogy a szabadságában akadályozzák meg az embert!

Fontos, hogy ha ki akarsz szabadulni a bűnből, ezt csakis Isten segítségével tudod! Ő megbocsát, de neked is adni kell magadat a bűn elhagyásához!
Mikor jön a csábítás, a kísértés, az öröm utáni vágy, meg kell tagadni Jézus nevében!

pld. Egy alkoholista: A fizetését elissza, otthon a családja éhezik, ilyenkor megfogadja, hogy többet nem megy a kocsmába. Eltelik egy néhány nap, és kívánja a szeszt, ezért durva-goromba. Előbb utóbb nincs annyi kitartása, hogy ellenálljon a csábításnak, és a kötelékek visszavitték oda, ahonnan menekülni akart.

Összegezve: Tehát fontos, hogy a szabadulást, egy erős elhatározással Istennel vigyük véghez! Felismerjük, hogy bűnben élünk, akkor a bűnt megbánjuk, bocsánatot kérünk érte, és elhagyjuk! A mi bűnbánásunkra Isten bűnbocsánattal válaszol.

De mint látjuk, itt még nincsen vége, mert a kötelékek visszarántanak újra. Ekkor az Úr segítségét kell kérni, és imádkozni érte, hogy Isten szakítsa el a kötelékeket:(Kísértés, vágy, öröm, csábítás) de ugyanakkor nekünk is szerepünk van benne, mert Jézus nevében el kell utasítani magunktól a kísértést.
Csak ekkor teljes a szabadulás, ha mi is akarunk szabadulni a bűnből! Márpedig ez minden ember saját maga érdeke is !

Árral szemben úszni

- ezt a címet adtam mai buzdításomnak. Árral szemben úszni lehet akkor, hogy ha nem úgy élünk, mint a világiak. Nem olyan szokásokat gyakorlunk, nem olyan értékrendet vallunk, nem megyünk a többi után. De árral szemben úszni nem csak azt jelenti, hogy példát mutatunk, pl. tinédzserként nemet tudunk mondani a lerészegedésre vagy a parázna bűnökre, vagy az emberek előtt megvalljuk, hogy Istené vagyunk. Ezeknél sokkal, de sokkal többet jelent.

Ahhoz, hogy keresztény életet éljünk elég sok minden szükséges. Legyünk alázatosak, ismerjük fel, hogy nem magunk erejéből vannak a dolgok. Legyünk megelégedettek, ismerjük fel, hogy amink van, azt az Úrtól kaptuk, legyünk azért hálásak, és ne feledjük, hogy mindig van lejjebb, és muszáj meglátnunk a jót. Aztán legyünk boldogok, örömtelik! Ez sem egyszerű, hiába buzdít rá az Ige, sokszor nem érezzük ezt. És persze kell a Szent Lélek vezetése, mert akiket Ő vezérel, azok Isten fiai.

Ezzel szemben a mai világ keményen diktál, légy önző, büszke, csak te számítasz, az számít, hogy mit akarsz, mik a vágyaid, elégítsd ki, mindig többet akarj, taposs át másokon! Ma a keresztény értékek nem trendik.

Aztán a világ bizony elért minket, a keresztényeket is, jobban, mint valaha. A sátán célja, hogy teljesen elnyeljen mindenkit, akit tud, még a keresztyéneket is! Életünket egyre inkább testi és lelki síkon éljük, a szellemi dolgok fölött pedig elsiklunk, leegyszerűsítjük, nem tartjuk fontosnak. A sátán is tudja, hogy abban az órában élünk, amikor a haderőit sokkal intenzívebben kell kiküldenie ránk. Az a sok erkölcstelenség, hazugság, korrupció, gúnyolódás, gyűlölet, ami amortizálja a társadalmunkat, szemmel láthatóan mutatja, hogy Isten, az utolsó napokra kijelentett próféciái teljesednek be. Egyre több keresztény bukik el, és kezd bele testi dolgokba, amikből kimarad Isten. Egyházunk egyre inkább felejti el honnan indult, a szellemi dolgokról a hangsúly szépen lassan a testi-lelki oldal felé irányul.

Csináljunk színes, kiváló alkalmakat, jó programokat, színvonalas zenét, hívjunk ismert szolgálókat, süssünk, főzzünk a gyülekezetben és próbáljunk mindent úgy csinálni, hogy az az emberek kedvére, tetszésére legyen. Szabjunk időkeretet, ékesnek nevezett rendet, osszuk el a perceket, és aztán várjuk, hogy Isten ott legyen és megáldjon minket. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem így működik, vagyis nem működik! Van persze kegyelem, meg Isten letekint ránk, és sokszor így is megáld a lehetőségekhez mérten, de hát hol van ez ahhoz, amit adni szeretne nekünk.

A hét elején együtt ünnepeltük a gyülekezet születésnapját, nem volt egy rossz alkalom, de a gyülekezet születésnapján talán Istent kellene a középpontba állítani, és nem azt nézni, hogy most akkor 2 dal, aztán egy szolgálat, 1 dal, 1 ima, és így tovább. Ez egy szépnek nevezhető liturgia volt, másrészről viszont mennyi potenciál maradt benne…

Szükség lenne olyan emberekre, akik végre ráeszmélnek, arra hogy minden, ami a világban van, elmúlik, és nem a materiális dolgokat néznék. Szüksége lenne olyan emberekre, akik felismernék, hogy egyházaink a langymelegség posványában sínylődnek, és szinte képtelenek erőben mozdulni. Sok-sok keresztény járkál istentiszteletre, de mégsem tapasztalja meg például a Szent Szellemmel való betöltekezést. Miért? Mert már nem az Isten, nem a Szent Lélek van az istentiszteleteink középpontjában.

Fontos lenne, hogy a keresztények ráébredjenek a teljes igazságra. Igen is létezik a sötét oldal, amely ellen hadakozni kell! Fel kell ölteni Isten fegyverzetét. Az ördög olyan jól elhiteti velünk, hogy a bűneink a legnagyobb dolog, amivel hadakoznunk kell, el sem jut a legtöbb keresztény oda, hogy szellemben harcoljon valami ellen. A vallásosodás ellen, a szellemi megkötözöttségek ellen.

Mikor láttál utoljára szabadító szolgálatot? Be kell vallanunk, talán jelenleg nem is vagyunk rá képesek.

Mikor jutunk el oda, hogy egy alkalom után nem azt mondjuk, hogy de szépen szolgált a pap vagy a dicsőítő csoport, hanem arról beszélgetünk, hogy mit kaptam ma az Úrtól. Van egy olyan blog az interneten, hogy elegem van. Volt egy bejegyzés, ami nagyon megütött. Az volt a címe, hogy Elegem van a hit nélküli egyházból. Ha kívülállók ezt látják, akkor nagyon nagy a baj velünk testvérek. Ha már nem látják az emberek Jézust fényleni az egyházban, akkor elérte az ördög a célját, belesimultunk a világba, úgy működünk, mint a világ.
És ekkor én is azt mondtam, elegem van! Nem akarom, hogy a dicsőítésünk világi zenélgetés legyen, azt akarom, hogy Isten benne legyen, hogy amiről minden alkalommal beszélek, hogy a dicsőítés alatt tudunk gyógyulni és szabadulni, közel kerülni Istenhez azok ne üres szavak legyenek. A dicsőítés ne a testnek felgerjedésére szolgáljon, hanem arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe.
És még sorolhatnám, hogy miből van elegem, de nem teszem. Gondolkozz el, nyomatékosan kérlek, hogy hol rontottuk el. Még visszatalálhatunk a helyes útra, még vissza kell találnunk a helyes útra, még nagyon-nagyon sok az aratnivaló, és nagyon-nagyon kevés a munkás és egyre kevesebb az idő… Meg kell tagadnunk énünk, kívánságaink, és bizony fel kell végre vennünk azt a bizonyos keresztet.

A Szeretetről

A szeretetről

Valahol ezt olvastam: „Ne küzdj senki szeretetéért! Szeretetet ugyanis, nem lehet kérni. Azt nem lehet kikönyörögni, nem lehet elvárni, és nem lehet számon kérni. A szeretettel két dolgot lehet tenni: Szívből adni, és benne élni!”

Én még talán hozzáfűzném: MEGBECSÜLNI!

Kicsit merész kijelentések, tanácsok hangzanak el, erről a sokunk számára nélkülözhetetlen érzésről. Ha azonban megpróbáljuk a gyakorlatba átültetni, talán akkor még inkább rájövünk, hogy nem egyszerű.

„ Ne küzdj senki szeretetéért!” Ha egy férfi-nő párkapcsoltról van szó, ami már nem jól működik, mert egymás számára megszokottá, közömbössé váltak, ekkor a kölcsönös vonzalom hiánya miatt, valóban nem érdemes kísérletezni, szokták mondani. Egy férfi-nő kapcsolatban, vagy szeretik egymást a felek, vagy nem. A kívülállók így vélekednek. Ezt nem lehet „kérni”, ha a másik nem érez iránta semmit, akkor minek? - Mondja a világi ember. „Kikönyörögni”:

(megalázó) Csak nem teszem - mondják sokan. „Elvárni”:( Milyen alapon?) Számon kérni: (teljesen felesleges)

Azonban meg kell jegyeznem, hogy mindig vannak kivételes esetek! Mert ezek talán túl magabiztosak, gőgösek, büszkék!

Mi van akkor, ha ebben a közömbössé vált kapcsolatban még két kiskorú gyermek is az áldozat? Ilyenkor is jobb, ha az egyik fogja a kalapját, és távozik? Hogyan magyarázod meg nekik, hogy holnaptól apa már nem velünk él? A gyermekek szempontjából jobb vagy rosszabb a további együttlét? Nehéz döntés ez, még ha megalázással jár is néha!

Vannak párok, akik időközönként vitatkoznak, de egy idő után átgondolva a történteket, rájönnek, hogy mégis szeretik egymást és újból kezdik.Ilyenkor szokták mondani: „Lehet élni nélküled, de minek?”

Vannak élethelyzetek, pl. egy válás, vagy az egyik szülő elvesztése után, a másik fél, szeretné az életét kezdeni, de a gyermek nem fogadja a mostohát. Ilyenkor valóban meg kell harcolni a gyermek szeretetéért. Van, mikor a kitartás eredménnyel jár, de viszont van rá példa, hogy őket is elviszi egymástól.

Minthogy a fenti idézet is a világból merített, igy az élethelyzetek is ráillenek. Látjuk, hogy a másik fél nem érték, nem féltő kincs, könnyen át lehet rajta lépni. Szomorú ez!

Nézzük a keresztyéneknél miben más, miért könnyebb ennek az érzésnek a kielemzése, és miért könnyebb a megélése?

A keresztyén szóhoz eleve hozzá van rendelve a szeretet, e nélkül nem lehet elképzelni keresztyén embert. Ha egy keresztyén lányról beszélünk, akkor nem a discóban bulizó lányra gondolunk, hanem egy alázatos, hűséges, türelmes stb. fiatal kishölgyre, aki tekintetével tükrözi a tisztaságot.Na, már most, ha egy ilyen Fiú –lány kapcsolat kerül az ördög támadása alá, akkor nem a gőggel intézik el, hanem együtt imádkoznak azért, hogy az Úr hozzon közéjük békét. Nem érzik megalázóan azt sem, ha bocsánatot kell kérni egymástól. Vajon miért? Mert tudják, hogy az Úr adta őket egymásnak, és nem abból a célból, hogy elváljanak, hanem azért, hogy együtt éljenek. És az a tudat, hogy Isten választotta ki a párját, már egy felemelő érzés, és éppen olyat, aki neki való!

Szokták mondani: „A hármaskötél nem szakad el” Megnyúlhat, összegubancolódhat, de nem szakad el! Tudatában van a fiatal, hogy Isten választott neki egy társat, akkor az áldását ki is árassza rájuk. Ki lenne az a buta, aki a büszkeségéből eredően elrugdossa magától azt a hívő lányt, vagy fiút, aki pont hozzá illik! És talán választana az ördög gyermekei közül ő magának?Mint utaltam rá, fontos, hogy Isten válassza a társunkat! És Ő időben pontosan, leteszi elénk, de ezt nem szabad nekünk sürgetni!

Volt rá példa, hogy a fiatalok nem győzték kivárni, hogy a társukat Isten kirendelje, ezért ők maguk keresgéltek. Boldogan bejelentették, hogy az Úr megadta a társukat, sőt Igét is kaptak egymásra, csak, hogy ez a hármaskötél gyengének bizonyult, mert elszakadt. Mint később kiderült a lány nem volt hívő, az Igét pedig csak hozzá gondolták.

Isten mindenben jól tud időzíteni. Tudja, hogy te mikor vagy érett biológiailag arra, hogy egy házasságra lépj. Ő jól tudja hány éved van még a tanulmányod befejezéséig, ami után összeházasodhattok. Sem előbb, se később nem fogja adni, akit neked szánt. Ugyanis meg van a veszélye, ha túl hamar van párod, veszélyezteti a tisztaságotokat. Ha viszont együtt jártok a tisztaságban, előbb utóbb belefáradtok, és türelmeteket veszítitek a várakozásban.

A legjobb tehát, amig vannak célok előtted, addig csak vedd egyformán minden lányt vagy fiút, úgy, hogy az nem a tied! És az előbb említett veszélyek nem fognak támadni téged. Mert Istennél minden tökéletes!

Látjuk tehát, a keresztyén fiataloknál a szerelem párjukkal együtt érkezik. Nem kell harcolni érte, könyörögni, stb. mert Isten adja örömmel őket egymásnak. Ők pedig örömmel veszik, és megbecsülik, féltik, óvják azt, akit az Úr melléjük rendelt segítő társuknak.

A HÁRMASKÖTÉL NEM SZAKAD EL! kívánom, hogy legyen ez igy a ti életetekben is!

Legyen másként az újévben!

Bátorságomat összeszedve eldöntöttem, hogy így az ó-év utolsó napjaiban beszélek a következő témáról, hisz szükséges lenne megosztani egymással a szellemvilággal megtapasztalt átéléseket. Sajnos a gyülekezetekben, nagy csend van e téma körül, pedig a Szent Szellemmel való betöltekezés nagyon fontos, ami általában a nyelveken szólással jár együtt. A Szent Szellem jelenléte az életünkben egy érettségi fokozatot mutat.
Vannak keresztyének, akik nem tapasztalnak meg átéléseket, vagy nem ismerik fel, de lehetséges az is, hogy nem merik elmondani, mivel az Ap.csel. 16:16-ban olvasott jövendőmondó szolgáló leányra hivatkozva, belefojtják az átélés szépségeit.
Persze ilyenkor nagy hallgatás van, hogy valaki nehogy démonizáltnak gondolja az átélések miatt.
Szomorú, hogy pl. egy keresztyén vezetőnek eszébe jut a jövendőmondó kislány története, de nem jut eszébe Pál a Damaszkuszi úton történt átélése.
Vagy Anániás, aki látásba kapta, hogy az Úr azt mondta neki: „Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába…” Ap.csel. 9:11-.
De olvashatjuk a Komornyik történetét, ahol az angyal indítja Filepet, hogy menjen a „Jeruzsálemi útra, járatlan út..” Ap. csel. 8:26-27
-Másik helyen: a Lélek szólt Filepnek, hogy üljön fel a szekérre a komornyik mellé: Ap. csel.8:29 „Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez”
-Vagy József álmodik a kévékkel, és megfejti a jelentését.
És a Bibliában számtalan szellemi átélést olvashatunk, persze könnyű egy-két szóval elintézni, hogy az ma már nem vonatkozik ránk.
De igen, hiszen Jézus ma a Szent Szellem által itt van velünk, és fontos, hogy az Ő munkáját felismerjük! Akkor miért nem beszélünk róla?
Fontos lenne tudatosítani a keresztyénekben, hogy mit is jelent a Szent Lélek káromlás? Ugyanis a Bibliában azt olvassuk, hogy minden bűn megbocsáttatik, csak egyedül a Szent Lélek káromlás nem bocsáttatik meg.
Tehát mit is jelent a Szent Lélek káromlás? Nem csupán szidásra kell gondolni, hanem arra, ha valaki nem hisz a Szent Lélek Istenben, és az Ő munkájában!
Testvéreim, akkor ma mit csinálunk, ha elhisszük a jövendőmondó kislány démonizáltságát, de már nem figyelünk oda Anániásra, Filepre, vagy Pálra, és a többi megtörtént szellemi megtapasztalásokra? Talán ezzel nem kimerítettük a Szent Lélek káromlást?
Nem hiszünk benne, hogy a Szent Szellem itt van a földön, Akit Jézus Krisztus küldött a mi segítségünkre? (Ő a mi pártfogónk, Segítőnk…)
Nem bűn az, ha valakinek nincs meg a nyelveken szólás ajándéka, de lehet ő más formában tapasztalja meg a Szent Lélek munkáját az életében. A fontos az, hogy tapasztalja meg!

Van azonban olyan keresztyén ember, akinek ha van is szellemi megtapasztalása, de nem képes észrevenni. Az ilyen emberben nem tud működni a Szent Szellem, a bűn miatt nem tudott lakozást venni benne. Az ilyen ember általában nem hiszi az élő szellemi kapcsolatot, és a jövendőmondó kislánnyal ijesztget. Nem csoda hát, hogy sok keresztyén nem meri elmondani, vagy egyáltalán elhinni, ami vele történik.
Előfordul tehát, hogy az Istenfélelem nélküli emberek, nem hisznek, kitalálnak, vagy éppen letagadnak szellemi megtapasztalásokat, ami megbocsáthatatlan bűn!
Tudjuk, Jézus Krisztus Pünkösdkor elküldte a Szent Szellemet, Ő most is a földön van, és munkálkodik abban, aki behívja a szívébe.
Ezt olvassuk a Lelki ajándékokról: „De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.”2 Kor.12:11
Éppen így, a Lélek gyümölcseit is a Szent Szellem által kapjuk. Galáta 5:22 „De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Ezért felül kell vizsgálni az életünket, hogy megkaptuk, (megteremtük -e) ezeket a gyümölcsöket?
Látjuk a példák által, hogy a Szent Szellem ma is a földön van, és ajándékoz, amivel szolgálhatunk, gyümölcsöt termünk, amivel életünket bemutathatjuk a világnak. A Szent Szellem elindít, megállít, kijelent álomban, Ige által, vagy csak úgy a szívedbe hoz fel valamit. Látomást láthatsz, nem csak Pál, hanem te is, de ezt meg kell osztani másokkal, mert mindig üzenete lehet az ők számukra is!
A felsorolt példák is azt bizonyítják, hogy szükségünk van megélni a Szent Szellemmel való közösséget. Jézus maga ígérte: „Elküldöm hozzátok a Szent Lelket, aki megtanít majd minden igazságra.”

KÖZELEDIK AZ ÉV UTOLSÓ NAPJA, TERVEZGETJÜK, MIT AKARUNK MEGVÁLTOZTATNI AZ ÉLETÜNKBEN, CSALÁDUNKBAN, GYÜLEKEZETÜNKBEN?
MI, PÜNKÖSDI HÍVŐK, MÉG NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT IS SZELLEMIBB EMBEREK VOLTUNK, MINT AZ UTÓBBI IDŐBEN!
VAN TEHÁT MIN VÁLTOZTATNI, ELSŐSORBAN SAJÁT MAGUNK MIATT IS!
JÖJJÖN A SZÍVÜNKBE A VÁGY, HOGY HAGYJUK SZABADON MŰKÖDNI A SZENT SZELLEMET OTTHON, A MUNKAHELYEN, A GYÜLEKEZETÜNKBEN, ÉS MINDENÜTT, AHOL JÁRUNK!
HADD TÖRTÉNJENEK CSODÁK, GYÓGYULÁSOK, HADD LEGYEN AZ IMÁINKTÓL HANGOS A TEMPLOM! DICSŐÍTÉS ALATT NE KI-BE JÁRKÁLÁSOK, HÁTRAFORGOLÓDÁSOK, HANEM MÉLYEN SZÍVŰNK MÉLYÉRŐL FAKADÓ ÉNEKEK SZÓLJANAK!
AZ ÉRDEKTELENSÉGEK HELYETT, LEGYEN TUDATOS HÍVŐ ÉLETÜNK!

LEGYEN ISTENFÉLELEM BENNÜNK ÚJRA, MERT ENÉLKÜL NEM LEHET ODASZÁNT HÍVŐ ÉLETET ÉLNI!
LEGYÜNK, SZELLEMI EMBEREK, AKIK AKARNAK TETSZENI AZ ÚRNAK, AKKÉPPEN, HOGY ENGEDELMESEN, ALÁZATBAN, A SZELLEM VEZETÉSE ÁLTAL ÉLIK MEG A MINDENNAPJAIKAT! VÁGYJUNK ERRE!

NE RAGADJUNK LE „A JÖVENDŐMONDÓ KISLÁNY” MELLETT, HANEM OLVASSUK EL A BIBLIÁBAN AZOKAT A VALÓS TÖRTÉNETEKET IS, AMIK A SZELLEMI ÁTÉLÉSEKET BIZONYÍTJÁK! MINDEZ NEM CSAK AKKOR, HANEM MA IS LEHETSÉGES, HA AKARJUK.
NE DÉMONIZÁLTNAK TARTSUK, HA A TESTVÉRÜNK KIJELENTÉSEKET KAP, VAGY LÁTOMÁSA VAN, ESETLEG ÁLMOKAT LÁT. VELE EGYÜTT ÖRÜLJÜNK, HISZ ISTENFÉLEMEMMEL OSZTJA MEG VELETEK.

ENGEDJÜK MŰKÖDNI A SZENT SZELLEMET AZ ÉLETÜNKBEN, PÜNKÖSDI TESTVÉREK!

LEGYEN CÉLKITŰZÉSÜNK A 2018-AS ÉVBEN: AZ ELVILÁGIASODÁS HELYETT, A SZENT SZELLEMMEL VALÓ EGYÜTT JÁRÁS! ÁMEN!

Mi jár a fejedben?

Miután valaki megtér, az nemsokára egy harcban találja magát. Ez egy belső harc, ugyanis a lélek, amit kapott, harcol a testtel. Ugyanis soha nem azt akarjuk cselekedni, amit a lélek akar. Ezek a területek, ahol a harc folyik. A lelke az embernek azt akarja, hogy Istennel bűntelen éljünk, a test viszont a kívánságokat hajszolja. A régi az újat meg akarja ölni, de aki megismerte az újat, az továbbra is ragaszkodik hozzá.

Mi az, amit beengedünk a fejünkbe? Van egy példaképünk, ez pedig Jézus! Olyan akarunk lenni, mint Ő! A gondolataink formálnak bennünket, amit beengedünk a fejünkbe, azok formálnak minket. Mindenkit formál az, amit hall, és amit lát.
De nekünk olyanná kell válni, mint Jézus. Ami a fejünkben van, az látszani fog kifelé, mert a gondolataink átformálnak minket.

A világ azt mondja, hogy szabadok azt gondolni, amit akarnak, mi keresztyének pedig szabadok vagyunk azt gondolni, amit Isten! Sokszor azt mondjuk: Áldjál meg Istenem, és közben tele vagyunk keserűséggel, haraggal, gyűlölködéssel.
Máté 22:37 „Nagy parancsolat. Jézus pedig monda: Szeresd az Ura1 ,a te Istenedet teljes szívedből, és teljes elmédből. „ Tehát dicsőítem az Urat, gondolatomban is.
Vigyázz, mit raksz a fejedbe! Pál tanít erről: Fillipi 4:8 „Továbbá Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, ……
Miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is, éntőlem, azokat cselekedjétek és a békesség Istene veletek lesz.”

Mi lesz a leltárban? Igazság: A sátán hazugságokat akar belénk pumpálni, felbontani az egységet, hogy mennél nagyobb baj legyen.
Mi az ő igazsága? Azt mondja: „Nem vagyok elég jó.”
És mi az igazság? „ I Péter 2:9 „ Ti pedig választott nemzetség , királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak a hatalmas dolgait, aki a sötétségből, az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ez lesz a leltárban!

Az üzleti életben tisztességtelen dolgok folynak, ha valaki beszél a másikkal, az első 3 percben felméri, hogy számára alkalmas -e az az ember, ha nem, akkor elküldi.
Ne engedjük, hogy az életünkbe tisztességtelen dolgok kerüljenek be!

Pletyka: Mi a pletyka? Ha valakiről negatív dolgokat beszélnek, mialatt az illető személy nincs ott. Mondd azt: Nem akarom hallani! És ami igazságos, csak az marad a fejünkben.
Az ördögnek viszont azzal van a feje mindig tele, hogyan verjen át valakit. A világi emberek is így élnek.
I Korintus 6: 9 „ Avagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem örökölhetik az Isten országát. Ne tévelyegjetek, se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, se lopók, se részegek, se szidalmazók, se ragadozók, nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok némelyek, de megmosattatok , megszenteltettetek, de megigazítottatok, az Úr Jézusnak nevében, a mi Istenünk Lelke által.”
Régen tehát ilyenek voltunk, ne legyünk olyanok, mint akik a pokolra mennek!

Pici hazugsággal is bűnbe lehet kerülni. pl. Volt egy szolgáló testvér, aki Bp.-re szeretett volna költözni családjával együtt. A régi házukat már ki is akarták adni albérletbe, vagy el is tudták volna adni, és Pesten ki is néztek egy szép lakást. Azonban volt egy akadály. Hitel volt a lakáson, és így nem lehetett kiadni albérlőnek.
A sátán megpróbálta meggyőzni, hogy más is így teszi, és senki nem veszi észre, stb. de ő egy döntést hozott, és a fejében leállította ezt a fajta negatív gondolatokat, így tiszta maradt.
Ha pici dolgokban nem tudunk tiszták maradni, akkor hogyan lehetne nagy dolgokat ránk bízni? Mindenkor a Szent Lélek vezet bennünket, ő határozza meg a mi utunkat.

Van, aki iszik és nem érdekli, hogy keresztyénként megteszi, de van olyan, aki egy kicsi italt elfogyaszt, és megszólal benne a lelkiismeret.
Amivel átitatódsz, olyanná válsz!

A 2 Korintus 11:3 2 Félek azonban, hogy miképpen a kígyó megcsalta Évát, a ti gondolataitok is megrontatnak, és eltávolodnak Krisztus iránt való egyenességtől.”
MERT, HA ROSSZAT TÖLTÖK BELE, ABBÓL JÓ NEM LEHET!

A bűnbe nem lehet beleesni, abba bele lehet sétálni. Ez pedig egy folyamat. Mi jár a fejedben? Soha ne töltsük meg rossz, gonosz töltelékkel!

Ef.4:24 „ És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”
Ha szeretnéd a fejed kimosni minden szennytől, akkor Isten Igéje az, ami kimossa! Isten azt akarja, hogy csak jó dolgok legyenek a fejünkben.

ISTEN AZT AKARJA, HOGY JÓ DOLGOKAT CSELEKEDJÜNK, ÉS NE TÖMKÖDJÜK TELE A FEJÜNKET TISZTESSÉGTELENSÉGGEL! ISTEN AZT AKARJA, HOGY MEGVÁLTOZZUNK, ÉS A JÓ DOLGOK LEGYENEK A FEJÜNKBEN!
Az erősebb formál minket. Van egy példaképünk, Ő egy erős egyéniség! Ha ezt töltöm a fejembe, az át fog formálni minket! Ő Jézus!

Az Irgalmasság

Az Irgalmasság: Máté 5:7

Izráel, amikor megismerte Istent, olyannak ismerte meg, Aki szigorú, könnyen büntet, ezért féltek tőle.
Aztán Isten törvényt adott nékik, a ( Mózesi törvényt) akkor még inkább félelmetes lett a számukra.
Mikor Isten azt mondta, hogy gyertek a hegyhez és ott beszélek veletek, a nép nemet mondott, mert nem akart találkozni Istennel. Azt mondták menjen Mózes, aki már úgyis találkozott Istennel, és ő majd elmondja nekünk.
- Isten látta a nép félelmét, irgalmasságot gyakorolt feléjük, pedig valójában a törvények is az ő érdeküket szolgálták.

Ha megvizsgáljuk a törvények funkcióját, azt látjuk, hogy valójában az emberek érdekeit szolgálják, mert bűntől való távoltartás a céljuk. Ha nem lenne törvény, nem lenne bűn, mert nem lehetne mihez mérni. Akkor gátlás nélkül mindenki azt tenne, ami neki tetszik, lopna, ölne, csalna stb.
Az Istentől jövő, és a polgári törvényeket, ha összehasonlítjuk, bizony különbség van közöttük. A Polgári törvények enyhébbnek látszanak, de szárazak, mert vagy megfelelnek a törvényben előírtaknak, vagy sem.
Az Istentől jövő törvény viszont néha az emberek előtt úgy tűnik, hogy nem igazságos, pedig sokkal élethűebben megáll a valóságban, mint a Polgári törv.
Nézzünk rá 1-2 példát: Mikor Mózes felment a hegyre imádkozni, a lent maradottak túl soknak tartották Mózes távolmaradását, elfogyott a türelmük, és arra kényszerítették Áront, hogy készítsen nekik szobrot, amihez imádkozhatnak. Áron engedett a lázongó tömegnek, és aranyborjút öntött, amihez imádkozott az Izráeli nép.
Azonban Isten mégsem Áront büntette, hanem azokat az embereket, akik őt rákényszerítették a bűnre.
Mert Isten a körülményeket vizsgálta, tudta, hogy Áronnak nem volt más lehetősége, csak, hogy engedelmeskedjen az embereknek. Isten irgalmas még a törvényei által is!
Vagy nézzük a másik példát: Amikor Dávid bujdosott és nagyon megéhezett, a főpaptól kért szentelt kenyeret, ami tiltott volt, de csak így menthette meg az életét az éhenhalástól.
Az akkori törvény kimondta, hogy Isten törvényét minden helyzetben be kell tartani, egyedül csak akkor nem, ha az az életét veszélyezteti.
Mind a két történetben láthatjuk, hogy Isten nem azt bűntette, aki a bűnt elkövette, hanem megvizsgálta a körülményeit, hogy miért követte el azt a bűnt. Mint látjuk a példák alapján, Isten könyörületes és irgalmas a törvényei által is!

Mi emberek pedig egymást megítéljük, pedig Isten irgalmasan ítél meg bennünket.

Ahhoz, hogy valaki irgalmasan tudjon cselekedni az ő embertársával, 3 tulajdonsággal kell rendelkeznie: Gondolkozás, érzelem, tettrekészség
Gondolkozás: Bele kell tudni gondolni a másik helyzetébe, át kell élni gondolatban azt a szituációt, el kell rajta gondolkozni, hogy vajon ő a másik helyében, mit cselekedett volna?
Tehát, bele kell élni magunkat a mások helyzetébe, csak akkor értjük meg az ő gondjait. Mikor az első teremett lények az angyalok elbuktak, Isten nem adott nekik lehetőséget az újrabizonyításhoz. Ugyanis az angyalokat senki nem befolyásolta, hanem saját magukban lévő gonoszság miatt buktak el.
Az ember viszont mikor elbukott, Isten tudta, hogy a sátán ravaszsága tévesztette meg Ádámot és Évát, ezért adott egy új kezdést számukra.

Jézus Krisztus maga is emberré lett, hogy megértse a földi élet nehézségeit, belelátott az emberek körülményeibe.
Velünk az a baj, hogy nem tudunk, vagy nem akarunk belegondolni az embertársunk helyzetébe. Elítéljük őt, kegyetlenek, irgalmatlanok vagyunk vele szemben. Nem meghallgatjuk, hanem lerohanjuk, véleményezünk róla.

Érzelem: Ha valaki eljut odáig, hogy bele tudott gondolni, azonosulni tudott az embertársának bajával, akkor be tud indulni az érzelem iránta. Mert nem csak tudja, de meg is tud indulni rajta. Sajnálni tudja, a bűnöst, de megpróbál azon gondolkodni, hogy ő hogyan csinálta volna, és hogyan lehet helyrehozni? Mert azt mondja a Biblia: Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst.
Akkor, bennünk, emberekben, ki kell alakulni az empátiának, a vele való együttérzésnek.
Krisztus Testében ki kell alakulni az empátiának, hogy együtt tudjanak sírni, és örülni a testvérek, ha kell. Így nem megítélik a bajba jutót, hanem segítenek kijönni a bajból.

Tettrekészség: És végül, ha megszületett bennünk az empátia, akkor fontos, hogy a tettrekészség is létre jöjjön. Ne csak lássuk, hogy segíteni kell valakin, hanem tegyük is!
Legyünk könyörületesek, irgalmasak mások felé, mert az Úr ilyen hozzánk.

Jézus miért gyógyította betegeket? Mert megesett rajta a szíve, sajnálta a szerencsétlen helyzetben lévőket. Szánakozott a sokaságon.
Nekünk embereknek gyakorolni kell egymás felé az irgalmasságot, mert példát mutatott az Úr Jézus ebben is nekünk.

De ha valaki az evangéliumot nem irgalmasságból cselekszi, nincs abban élet! Az Evangéliumnak más mozgatórugója nincs, mit az irgalmasság.
Legyünk hát irgalmasak egymáshoz, követve az Úr példáját! Ámen

Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!

Máté Evangéliuma 7: 1- 5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van?
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
Jézus az Isten országának legtöbb alapigazságát a hegyi beszédben mondta el. Mint tudjuk a hegyi beszéd, míg némelyeket felbátorított, másokat megítélt, és megint másokat megbotránkoztatott.
De azt is tudjuk jól, hogy csak azok botránkoznak meg, akiket érint az Ige, és mivel kemény a szívük, nem akarnak megváltozni, megtérni, hanem inkább megbotránkoznak.
Amikor Jézus az Igén keresztül megítél bennünket, akkor nem az a célja, hogy kárhoztasson, vagy vádoljon, hanem hogy elgondolkoztasson, és megtérésre indítson.
A Zsidókhoz írt levélben háromszor is megjelenik ez az üzenet:
„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
Ma az Ő szava hangzik, mint Isten Igéje, amely olyan, mint a kétélű kard.”Zsidókhoz 3: 7 – 8

Mert jól tudjuk Isten Igéjének a célját: 2 Timótheus 3: 16 -17
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra,
az igazságban való nevelésre,
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Az üzenetnek tehát ez a célja: Hogy tökéletesítse Isten embereit, akik mi vagyunk.
Isten Igéje, ma egy tükröt tár elénk és rajtunk áll, hogy belenézünk –e és megigazítsuk magunkat, vagy felháborodva elrohanunk a tükör elől.
Az Úr annyira szeret minket, hogy szeretettel int és figyelmeztet, amíg nem késő.
De tudjátok, sokkal jobb, ha itt a földön ítél meg az Úr Igéje, minthogy ott az ítélőszék előtt hangzik el az Úr szájából az ítélet, amely nem lesz kellemes a számunkra.
Itt a földön még van esélyünk rendbe tenni magunkat és dolgainkat, de ott a Krisztus ítélőszéke előtt ez már nem áll módunkban.
A bűnre hajlamos emberi természetünk miatt, valljuk be, szeretünk véleményt alkotni, kinyilvánítani másokról. Vagyis ez által ítéletet mondunk az emberekre.
Jézus egy fontos alapigazságra hívja fel a figyelmünket:
„…ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.”
Ez azt jelenti, ha mi véleményt mondunk valakiről, akkor rólunk is véleménye lesz valakinek. Továbbá ami ezt még tetőzi is, az ítéletkor a mi ítélkezésünk fog vádat emelni felettünk.
„Mert amilyen ítélettel ítéltek olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek olyannal mérnek néktek.”
Pál apostol a Rómaiaknak írja: Róma 2: 1 -2
„Annakokáért menthetetlen, vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te is, aki ítélsz.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.”
Tehát veszélyes dolog másokat ítélni, hiszen magunkat ítéljük el ez által.
Az úrvacsorai igéknél szoktuk olvasni: 1 Korinthus 11: 31 - 32
„Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”
Mert mi magunkat nem szoktuk elítélni. Általában a tükröt mindig a másiknak tartjuk, hogy nézzen bele és lássa meg a saját hibáit. Mi viszont nem szeretünk belenézni, mert akkor rájövünk, hogy a mi hibáink nagyobbak is lehetnek, mint a másiké.
Jakab azt mondja a levelében: Jakab 1: 22 - 25
„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Nekünk pedig nem feledékeny hallgatóknak kell lennünk, hanem olyanoknak, akik megértik, és úgy cselekszik, ahogy azt tanulták.
Ha akarsz boldog ember lenni, aki szabad, akkor ne ítélj másokat.
Jézus azzal folytatja: Máté 7: 3 - ban
„Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?”
Mi sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy ha észrevesszük a másik hibáit, gyengeségeit, emiatt elítéljük, hibáztatjuk, vádoljuk, vagyis ezáltal kitüntetjük az ördögöt, hogy milyen jó munkát végzett abban a másikban, közben pedig becsapjuk magunkat, hiszen az ő hibái, bűnei eltörpülnek a miénk mellett, mivel mi ítélkezünk, nem ő.
És azzal, hogy elítéljük, egyáltalán nem könnyítjük meg a helyzetét, hiszen elég tudnia a bűnét, hát, még ha a szemére is vetik.
Gyermekkoromban édesanyámnak volt egy jó módszere arra az esetre, ha rossz jegyet szereztem az iskolában. Nem megvert, megbüntetett, hiszen én is jól tudtam, hogy a rossz jegy az elég nagy büntetés, hanem mivel tudta ezt, csak annyit mondott: magadnak tanulsz nem nekem… így tudtam, hogy a rossz eredmények nem most számítanak igazán, hanem a jövőt fogják befolyásolni.
Ma szintén egy motiváló erőnek számíthat, ha azt mondom: az üdvösséged a te felelősséged és nem a másiké. A te üdvösségedért te felelsz nem a másik. Vagyis a te kezedben van és nem a másikéban.
De valljuk be, hogy a szálkát hamarabb észrevesszük a másik szemében, mint a miénkben a gerendát.
Jézus azt mondja: „avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd, vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van.”
Egy régi magyar mondás ezt mondja: mindenki a maga portája előtt söpörjön először.
Vagyis ne ítéljem meg a másikat mindaddig, amíg nekem is van rejtegetni valóm.
Mert legalább olyan rosszul fog esni nekem a más ítélete irányomban, mint amennyire az én ítéletem mások irányában.
Mivel egyikőnk sem mondhatja el magáról, hogy elérte a tökéletességet, így az ítéletet bízzuk mindig az egyetlen tökéletesre, Aki nem más, mint Jézus Krisztus.
Ha tehát észreveszed a szálkát a másik szemében, inkább imádkozz azért, hogy ő is észrevegye, és kivesse a szeméből, hiszen szúrja az eléggé, hidd el. De ne ítéld el, mert nagyobb lesz a te bűnöd, ha ítélsz, mint az övé, akit érint.
Jézus még azt is mondja: képmutató, vagy- ha ítélkezel más felett. Hiszen ha te ítélkezel, téged még az ítélkezésed miatt is ítélni fognak.
Vagyis „vesd ki a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből.”
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy előbb mindig vegyük észre a saját hibáinkat és a saját bűneinket és rendezzük azokat Istennel, mielőtt a másik megjobbítására törekednénk. Aztán pedig rájövünk, hogy ha a saját hibáinkkal komolyan foglalkozunk, akkor az annyi energiát vesz igénybe, hogy már a másik hibáira nem is lesz erőnk figyelni.
Hogyan várhatom el másoktól azt, amit én sem teszek?
Ki tett bíróvá engem, hogy a másik felett törvénykezzem?
Mivel Isten szemében egyformák vagyunk, nincs jogunk arra, hogy egymást elítéljük.
Ha jót akarsz a másiknak, imádkozz érte. Ha nem vagy megelégedve valakivel imádkozz érte.
Kérd Istent, hogy formálja. Nagyon süketnek, és értetlennek kell, ahhoz lennie valakinek, hogy ne lássa meg, az Isten formáló munkáját az életén. Aki viszont nincs kapcsolatban az Úrral, az akkor sem fogja megérteni, ha folyton szólítgatod, figyelmezteted, vagy ítélgeted.
Ne szerezzünk hát magunknak bűnt az ítélkezésünk által, hiszen van épp elég az életünkben a nélkül is.
Ne ítéljünk, tehát és mi sem leszünk elítélve az ítélkezésünk miatt.

Kövess Engem!

Máté Evangéliuma 4. - rész 18 – 20 versek.
„Mikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak.
És ezt mondta nékik: Kövessetek engem, és azt teszem, hogy embereket halásszatok.
Azok pedig azonnal ott hagyták a hálókat, és követék őt.”

Látnunk kell, hogy az igazi megtérés egyik ismérve, hogy azon túl, hogy megváltozik az életünk, egy hihetetlen vágyat érzünk arra, hogy másokat is Krisztushoz vezessünk. Ez az első szeretet tüze által működik bennünk. Emlékezzetek csak, mentünk és hirdettük akkor is, ha esetleg nem fogadták, vagy csukott fülekre talált. Azonban az idő múlásával ez a tűz kissé elernyedt, alábbhagyott. Ez pedig annak a jele, hogy bár hitben és Isten tudományában nagyobbakká, okosabbakká, tapasztaltabbakká váltunk, de a Krisztussal való szoros kapcsolatban már nem vagyunk olyan hatásosak, mint kezdetben.
Azonban igazán akkor követjük Őt, ha emberhalásszá válunk. Krisztus ezt kéri tőlünk: „Kövess engem, és én emberhalásszá teszlek…”
Vannak, dolgok, amiket nekünk kell megtennünk: „kövess engem!” –mondja a Mester.
Jézus szelíden mondja minden gyermekének: kövess engem! Vagyis követnünk nekünk kell a Mestert. Példát kell vennünk Róla, hiszen ő is embereket halászott Isten országának, bár ennél sokkal több volt a küldetése. Ahol csak módja nyílt rá, az Atya országáról tett tanúbizonyságot majd jelekkel és csodákkal erősítette meg a beszédét. Nem csak a gyülekezetben, nem csak a kegyes életben, hanem mindenhová, ahová Ő hív, követnünk kell.
Oda kell szánnunk magunkat Őneki, hogy az Ő céljait valóra válthassuk.
Csak egy Urunk lehet. „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” Máté 6: 24
El kell jussunk arra a szintre, amikor azt mondjuk, amit Pál is mondott: „Nekem az élet Krisztus, a meghalás pedig nyereség.” Filippi levél 1:21
Csak Ő az én Uram és neki szolgálok.
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Róma 12: 1
Ez mind beletartozik az Ő követésébe, ezt nekünk kell véghezvinnünk, de erre önmagunktól képtelenek vagyunk.
Vele kell lennünk, hogy Szelleméből adhasson nekünk.
A tanítványok Jézussal jártak. Mindenhová elmentek vele, ahová Jézus ment, vagy ahová küldte őket. pl. Menjetek át a túlsó partra…
Vele voltak, így tudtak tanulni és kapták meg azt a hatalmat a Szent Szellem által, ami által készek voltak az ördögöt kiűzni, gyógyítani stb.
Jézus csak azoknak tud adni, akik vele vannak. Akik jelen vannak, amikor Ő a felhatalmazást, megbízást adja.
Azt is tanítja a Mester: „Aki velem nincsen, ellenem, van; és aki velem nem gyűjt, az tékozol.
Máté 12: 30.
Aztán engedelmeskednünk kell neki, hogy elsajátíthassuk az Ő módszerét.
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” Máté 11: 29
„Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen!” Máté 28: 20
Sokat kell még tőle tanulnunk, hiszen a tanuló temérdek ismeretet kell, hogy elsajátítson, míg tudásában olyanná válik, mint a Mestere. Ez feltétlen engedelmességet követel. meg. A tanuló fegyelmezetten, figyelmesen, csendben tanul, amíg a mestere azt nem mondja neki:
„Itt az idő most már sokat tudsz, hát alkalmazd a tudásod!” Jézus módszere rendkívül egyszerű volt. Nem kellett hozzá dogmatikus előírás, egyszerűen ment, és cselekedett.
Benne kell hinnünk, hogy az igazságban higgyünk.
Hiszen tudjuk Róla: hogy Ő az Út az Igaság és az Élet… János 14:6
Hinnünk kell abban, amit tett, hinnünk kell abban, amit tesz, és hinnünk kell abban, amit tenni fog.
Ő ellenben velünk, soha nem mond olyat, amit ne tenne meg. Ő maga az igazság. Sohasem vezetne félre, hiszen az ő szeretete nem engedné meg, hogy mi azért gyötrődjünk, mert rászedett bennünket. Ha becsapottnak érzi magát az ember, az egyedül a saját hibájából lehet. Jézus azt ígérte: „A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, mert én legyőztem a világot.” János 16:33
Az Ő életét kell lemásolnunk, hogy Istentől megkapjuk áldását.
Hasonlókká kell válnunk Őhozzá.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.”
1 János 3: 2
De a jelen időkben is egyik fő célunk kell legyen, hogy hasonlítsunk Őhozzá, az Ő szeretetében, engedelmességében, jóságában, türelmében stb.
Hogy az az indulat lehessen bennünk, ami Benne is van, és kialakuljon bennünk a Krisztusi jellem. A Világnak Krisztus kell! Nem az egyházra, nem az utánzó vallásos, tradicionális gondolkodású, képmutató emberekre, hanem Krisztusra van szükségük. A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Róma 8:19 Azok az Isten fiai, akikben a Krisztus él. Jellemükben, vehemenciájukban, hozzáállásukban tükröződik a Krisztus szeretete.
Ez tehát a mi oldalunk, amit tennünk kell az ő követésében.
Azonban vannak dolgok, amiket Ő maga tesz meg: „teszlek benneteket” – ígéri Jézus.
Ezt Jézus maga viszi véghez bennünk. Ő formál, Ő tesz alkalmassá, Ő vezet, Ő tanít.
Ha Őt követjük, Ő munkálja ki a meggyőződést és a megváltozást bennünk.
Példaként használ bennünket mások felé. Ő fog segíteni, hogy tudatosan változtassuk meg a jellemünket, hogy vigyázzunk a cselekedeteinkre és törekedjünk türelmes, kedves magatartásra. Ő maga fog szólni általunk. Az emberek Jézust fogják meglátni bennünk. Ehhez kell, hogy kövessük Őt.
Tanítványként tud bennünket úgy átformálni, hogy alkalmassá váljunk.
A tanítvány akkor tanítvány, ha tanítható, ha időnként feddhető, helyreigazítható, és készséges a mesterének a szavára. A Mester látja, hogy mikor válunk alkalmassá valaminek a megtételére. Ő tesz igazán alkalmassá. Az Ő ereje által válunk képessé az ő munkáját végezni.
Jézus követésének saját személyes tapasztalatán keresztül tanít bennünket, míg kiválóvá válunk a missziós munkában.
A legjobb iskola a Jézussal való kapcsolat. Ezt semmilyen teológiai képzés, szemeszter vagy tanfolyam nem pótolja. Mert Jézus személyesen foglalkozik a tanítványaival. Ezt nem lehet tankönyvekből megtanulni. A szellemi érettséget nem lehet máshonnan megszerezni, csak Jézustól. Ő a személyes példáin keresztül tanít. Amikor pedig tapasztalataink lesznek, ezek a példák fognak bennünket arra vezetni, hogy igazán alkalmasak legyünk az evangélista munkájára.
Belső figyelmeztetés által vezet bennünket, hogy hol és mikor beszéljünk.
Jelenleg a Szent Szellem az, aki Jézust dicsőíti és az Ő akaratát kijelenti nekünk. Ő csendesen egy belső hang által szólít meg a szívedben, a lelkiismeretedben. Ma nem látjuk Jézust, de hisszük és tudjuk, hogy ő lát bennünket. Akkor is, amikor hibázunk, elesünk. Vagy éppen bűnt követünk el.
De Ő mégsem elítél a hibáink miatt, hanem szelíden biztat és figyelmeztet, hogy ne tegyük.
Még a beszédünkre is ő ügyel.
Ő tudja, hogy mikor mit kell mondanunk:
„Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon, vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.” Lukács 12: 11 -12
Szelleme által tesz képessé bennünket az emberek elérésére.
Mi a saját meggyőző érveléseinkkel, rábeszélésünkkel egyetlen embert sem tudunk megtérésre vezetni. Egyedül a Szent Szellem ad megtérést a szívekbe. Az emberek elérése a mi saját ötleteink, terveink alapján csak próbálkozás, ami kudarcra van ítélve. Ezért kell elvennünk a vezetést a Szent Szellemtől, hogy mikor és kinek kell bizonyságot tennünk. Ehhez szükséges az a bensőséges kapcsolat a Mesterrel, hiszen Ő szól. Ő tudja, hogy éppen kinek van elkészülve a szíve.
Jézus éppen a halász példáját hozza erre. Hiszen a halász is kiveti hálóját és elkezdi húzni befelé. Vannak halak, amelyek már rögtön a vízben kicsusszannak a hálóból, vagy amikor a partra vonás történik, egyszerűen, kiugrálnak, vagy pedig maga a halász dobja vissza, amelyeket hitványabbnak tart. Ebből is láthatjuk, hogy mi sokat próbálkozunk emberileg és ezt tennünk is kell, de igazán csak annak lesz gyümölcse, amelyet az Úr akar.
Hiszen úgyis csak azok tudnak közeledni, akiket az Atya vonz.
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” János 6: 44
Az emberek szívében végzett titkos munkája által gyorsítja munkánkat.
Isten Szelleme az imádságok, és különböző események által fokozatosan puhítja az ember kemény szívét. Sok esetben az aratás az évekkel korábban történt vetés és a Szent Szellem kitartó puhító munkájának az eredménye. Isten összetöri az embert azért, hogy új embert alkosson belőle.
A ránk vonatkozó megnevezés: „emberhalász”.
A lélekmentő tehát egy olyan személy, aki hasonlít a tengeri halászemberhez.
A halász másokra van utalva. Nem csak a maga hasznára halászik. Bizalmas, figyelmes szorgalmas. Hiszen tudja, hogy csak így éri el a célját. Kitartó, mert nem adja fel néhány kudarc ellenére sem, hiszen fontos neki az eredmény.
A halász tudja, mit akar – halat fogni, hogy legyen mit ennie és legyen mit eladnia a piacon, mivel a megélhetését ez jelenti.
Az emberhalász előtt egy cél kell, hogy lebegjen: megmenteni minél több embert.
Egy rövidke történet is ábrázolja ezt a hozzáállást: „Egyszer egy kisfiú a tengerparton az apály idején arra lett figyelmes, hogy a hullámok féltenyérnyi tengeri csillagokat sodornak a partra. Amikor ezt meglátta átfutott az elméjén, hogy azok a tengeri teremtmények vízben élnek és így a parton el fognak pusztulni. Neki állt hát és elkezdte visszadobálni a tengeri csillagokat beljebb a vízbe. Persze a hullámok újabb csillagokat sodortak a partra, de a fiú nem adta fel. Már jó ideje dobálta vissza a csillagokat, amikor arrafelé ment egy férfi, és ezt látva megszólította. –Te kisfiú, látod, hogy fölösleges visszadobálni őket, hiszen úgysem tudod mindet megmenteni. Erre a kisfiú rápillantott és ezt válaszolta: - Lehet, hogy mindet nem fogom tudni megmenteni, de amelyiket sikerül, az tovább élhet és hálás lehet az életéért.”
Ez lebegjen előtted is, amikor bizonyságot teszel valakinek. Nem fölösleges beszélned neki.
Lehet, hogy nem tudunk mindenkit megmenteni, de akit sikerül azért örömünnep lesz a Mennyben.
Sokan, inkább tovább fognak vergődni, fuldokolni a tengerben, minthogy velünk a csónakban menedéket találjanak. De a feladatunk akkor is az, hogy emberhalászként szolgáljuk a Mestert.
Eredményes szolgálattevőnek nem lehet születni; azzá válni kell. Isten készíti fel személyesen, nem csak az emberi oktatás.
Mindannyian részt vehetünk az Úr munkájában, és az Ő kezének alkotásai lehetünk, ha Őt követjük.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”

Máté Evangéliuma 11. rész, 28 – 30. versek.
„ Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugvást adok nektek. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Egyszer valaki a keresztyén életet egy szinusz görbéhez hasonlította, és a tapasztalatok alapján azt kell mondanom igaza volt. Ugyanis a keresztyének életében sokszor vannak hegyek, de sokszor völgyek is. Ha sokáig a hegyen tartózkodsz, idővel elfelejtkezel arról, hogy milyen volt a völgyben lenni. De, aztán ha a völgybe kerülsz ugyanez a helyzet.
Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük megfáradtunk, szellemileg kimerülten, erőtlenül tengődünk. Nem mondom, hogy ennek természetesnek kell lennie, de mivel az Ige is ír róla, így el kell fogadnunk a tényt.
Sokszor olvastuk már azt az Igét az Ézsaiás könyvéből: „…erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja, mert megfáradnak az ifjak, és meglankadnak a legkülönbek is, de akik az Úrban bíznak, az erejük megújul…” Ézsaiás 40: 29 -31
Ám azon túl, hogy bízunk az Úrban, van egy másik lehetőségünk is.
Ez pedig az, amit Jézus mondott: „Jöjjetek énhozzám…!”
Bizonyára többször átélted már, hogy fáradt vagy és mennél imádkozni, de valami távol tart tőle. A lelkedben úgy érzed kész lennél imádkozni, de testileg erőtlen vagy erre.
Jézus mondja is ezt: „Jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.” Máté 26: 41
Előfordul, hogy sikerül rábírni magad az imádkozásra, de csak azt érzed, hogy szavak hagyják el a szádat, de nincs felelet rá. Mintha csak a mennyezetig jutna az imád. Mintha Isten távol lenne tőled, pedig jelen van. Ekkor valami elválaszt Tőle. Ez a valami, pedig legfőképpen a bűnnel van összefüggésben.
Mivel a lelked erőtlenné vált, a tested felülkerekedett és egyszerűen kikövetelte magának azt, ami neki jó. Vannak dolgok, melyek szükségesek a testnek, de vannak olyanok is, amelyek csak a test élvezeteire valók. Ezek viszont bűntudatot, hoznak, és egyre távolabb visznek Istentől.
Ha az ember ezeket veti a testnek, akkor veszedelmet vet léleknek is. (Galata 6:8) Azonban megvan írva: Ha a lélek által megöldöklitek a test ezen cselekedeteit, akkor élni fogtok. (Róma 8: 13)
Mert a test gondolata és cselekedetei ellenségeskedés az Istennel. (Róma 8:7)
Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”– úgy, amint vagy gyere Jézushoz.
Ő Nem kárhoztat, nem fog vádolni a hibáid, és bűneid miatt. Ha megfáradt vagy és meg vagy terhelve a világ gondjaival, a megélhetés fáradságos munkájával és úgy érzed nincs kiút ebből a mókuskerékből, akkor egyedül egy lehetőséged maradt:
Gyere Jézushoz, és Ő megnyugvást ad neked! Ő betölti a szíved békességgel, és új reménységet ad.
Nem fog benne hagyni nyomorúságos helyzetedben. Lehet, hogy sokszor mentél már Jézus elé, de ha őszinte vagy és valóban kitárod a szíved előtte, akkor valóságos módon fogod megtapasztalni az Úr békéjét.
Az a legnagyobb hibánk, hogy odamegyünk Jézushoz, elmondjuk neki a bajainkat, letesszük elé a terheinket, majd miután befejeztük az imát, úgy vesszük fel újra, ahogyan letettük.
Jézus segítene a terhed cipelésében, sőt átvenné tőled, ha letennéd elé. De mi emberek mindig azt mondjuk az Úrnak: Uram leteszem, de…
Aztán azt is megszabjuk az Úrnak, hogy milyen módon cselekedjen. Ha nem úgy akar megoldást hozni, ahogy mi gondoltuk, akkor újra felvesszük a terhet, és tovább cipeljük. Majd a magunk által kiötlött megoldás után indulunk.
Gyere Jézushoz és hagyd ott a kereszt előtt azt a zsákot. Mert az a zsák tele van szeméttel, bűnökkel és megoldatlan ügyekkel, melyeket Jézus képes megoldani.
Egyszer hallottam, hogy vannak olyan emberek, akik a terhet nem is akarják letenni igazán.
Felszállnak a hátizsákkal a buszra és ahelyett, hogy letennék az ülésre, inkább cipelik, de közben többször elmondják, milyen nehéz is a csomagjuk.
Az ilyen emberek folyton csak a panaszból állnak ki, meg abból, hogy milyen nehéz az életük. Ha nem értesz egyet velük ebben, akkor azt mondják: megtudnád, ha a helyemben lennél…
De mi az egyetlen megoldás? Jézushoz odajönni őszintén és letenni a terhet, és csak azt vinni tovább, ami feltétlenül szükséges.
Egy testvér egyszer arra panaszkodott, hogy neki olyan sok feladata van, hiszen a munkahelyen neki kell mindent rendszerezni, a családjában ő hordja legtöbb terhet, a gyülekezetben is tőle várnak mindent… És amikor megkérdeztem, hogy ugyan mondja már meg, hogy igazán ezeket a terheket ki tette rá? Akkor csak hebegett- habogott, hogy igazából senki, csak ő úgy gondolta, hogy ezeket neki kell megtennie.
Olyan igát cipelt, amelyet nem kellett volna, hiszen magától vette fel. Nem az Úr igája volt mindaz.
Jézus azt mondja: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”
Ezt az Igét legtöbben, leggyakrabban kizárólag a gyülekezeti szolgálatra vonatkoztatják. De az igazság az, hogy ez az Iga, amelyről Jézus beszél, mindazt a terhet jelenti, amelyet az Úr adott az életünkre. Jézustól megtanulhatjuk, hogy szelíd volt és alázatos szívű. Ő önként vette fel a megváltás terhét. Önként, szeretetből vállalta a földön az emberek szolgálatát és sohasem panaszkodott amiatt, hogy neki mennyi feladata van, vagy, hogy milyen nehéz az a kereszt, amit helyettünk cipelt. Van mit tanulnunk Tőle.
Az Úr igája tehát a mi hétköznapi életünkben vállalt tevékenységet is jelenti. Így van, akinek a munka, van, akinek a gondoskodás, vagy gyermeknevelés jut, mint iga. De azt kell mondanom, hogy ezek az igák csak akkor gyönyörűségesek és könnyük, ha nem visszük túlzásba őket.
Jézus azt mondta: ”Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Amit eltúlzunk, az inkább gyötrelmes igavonás, mint hálaadással végzett feladat.
Ugyanis mindent el lehet túlozni. Van, aki a munkát túlozza el. Hogy értem ezt?
Úgy, hogy az ember azt mondja: hogy muszáj és kötelesség, hogy dolgozzon, hogy a fizetésből eltartsa a családját. Ez részben így igaz is. Ám amikor az ember 8 – 10 óra munka után, hazatérve a munkahelyéről újabb munkákat vállal, hivatkozva arra, hogy még több pénzre van szüksége a családjának, és közben elhanyagolja a családját, valamint az Úrral való kapcsolatot, a közösséget, a gyülekezetet. Akkor idővel csak azt veszi észre, hogy nagyon megfáradt szellemben és fizikailag is, és hiába keres többet, nem elég a pénze, mert nincs rajta az Isten áldása.
Ráadásul ezzel az ördög sikeresen belenyomja a szívébe keserűséget, és egyszerűen becsapja, hiszen az ember azt fogja mondani: többet kell dolgoznom, hogy a családom jobban éljen… viszont éppen ez a helyzet előbb - utóbb a házasságában, családi életében konfliktusokhoz vezet.
Ez a teher egy gyötrelmes teher lesz, amelyből menekülni szeretne az ember, és nincs más kiút, mint gyakorlati módon változtatni ezen a helyzeten. Viszont hiába határozza el elméletben, ha a gyakorlatban nem képes megvalósítani.
A Példabeszédek könyve ezt mondja: „Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, ahol háborúság van.” Példabeszédek 15: 16
Ám ugyanilyen túlzás lehet, ha valaki az egész életét, minden idejét, a napjait csak a család, a gyermekek nevelése köti le. Kell a törődés, a gondoskodás, de ha csak ez jut neki, idővel frusztrált, depressziós, panaszos és kedvtelenné válik. Ez a veszély legfőképpen a fiatal anyukákat fenyegeti, akik otthon vannak és semmi más nem jut nekik, mint a kicsiről való gondoskodás. Ez viszont legtöbbször egy ideig tart csak, tehát átmeneti, és ezt is lehet helyesen kezelni, valamint sokat jelent az apuka a férj segítsége, hozzáállása is. Ha ebben egyedül van az anyuka, a férj segítsége nélkül akkor ez sem egy könnyű és gyönyörűséges iga.
Ebben a helyzetben is Jézus az egyedüli Úr. Ő képes segíteni, ha az ember hozzá jön.
Ez csak két példa volt az életünkből, de vizsgáljuk meg a helyzetünket, hogy éppen milyen terhet cipelünk, és azt tudjuk - e hálaadással hordozni és azt mondani: ez az iga könnyű és gyönyörűséges.

A Szabadság:
Itt jön elő még a szabadság kérdése is. Ha az ember önszántából vállalt valamit, akkor ne panaszkodjon, hiszen senki sem kényszerítette rá. Mert szabad vagyok megtenni valamit, vagy éppen nem megtenni valamit. Amikor már az ember nem szabad valamiben, vagyis a szükség kötelezi, ez vonatkozhat a munkára, vagy más tevékenységekre, akkor ott is fennáll az, amit Jézus mondott: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok.”
Vagyis szelídséggel és alázattal kell végezni a munkánkat, nem panaszkodva, hanem hálaadással, engedelmesen.
Azt mondja Pál apostol: 1 Kor 6: 12-ben
„Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.”
Hiszen szabadságra lettünk elhívva. Az ember törekszik a jóra, és mindent jól szeretne tenni, de mégis ott a figyelmeztetés: ne váljunk semminek a rabjává.
A rabság az pedig már nem az az Iga, amelyről Jézus beszélt.
A rabságban meg van kötözve az ember, és egyszerűen kénytelen megtennie azt, ami a feladata, és ezt nem örömmel teszi.
Ha az Úr igáját hordozod, akkor többnyire azt teszed, amit szeretsz.
De ha mégsem azt tennéd, akkor is megsegít az Úr és elviselhetővé teszi azt az igát.
Jézus tehát azt mondja ma neked és nekem:
„ Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű: és nyugalmat találtok a lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”
Kívánom, hogy ez így legyen az életünkben most is.

Sidebar

Menü