Nekem az őszről nem csak egy évszak jut az eszembe, hanem azok az emberek akiknek a hajuk színe őszbe fordul, testük tartása kissé meghajlik, és lelassul a járásuk. Még lehet egészségesek, és aktívan dolgoznak, de valahol már tudat alatt ott lapul, hogy elérték életük utolsó szakaszát.
Ezek között vannak, akik pánikba esnek, és életük utolsó szakaszát bánatban, szomorúságban töltik. Közülük van, aki ki sem mozdul otthonról. Ezek az emberek, hamar megöregszenek és meghalnak.
Van egy másik csoport, akik megpróbálják ezt az időszakot fiatalos vidámsággal átvészelni, és megtesznek mindent, hogy a jó kedélyüket megtartsák. Klubba járnak, és kirándulnak, előadásokat hallgatnak meg a klubtársaikkal. Mindez azonban csak ideig-óráig tart. Addig, míg betegek nem lesznek, és végképp le kell mondani a közösségi életről. Otthonaikban magukra maradnak, és nem tudják miért is történt mindez velük?
Nem tudják, hogy ideiglenes dolgokban keresték az örömüket, és a beteg állapotukban már nem tudnak mibe kapaszkodni.
Van viszont az idős embereknek egy olyan csoportja, akik nagyon bölcsen nem mulandó dolgokhoz, hanem örök életre kötnek szövetséget. Ők is öregszenek, de számukra mindez természetes, hisz minden egyszer elkopik, elhasználódik, és a szerveink, melyek sok évig végzik a testünkben a csodálatos munkát, elfáradnak, és végleg leállnak. És ezt ők tudják, és türelemmel viselik.
Mindamellett, ha megfigyelitek, egy ilyen koros ember mégis kincs a környezete számára. Természetesen csak azok számára, akik észre is veszik és elfogadják az értékeiket. Mennyi élettapasztalat, jó tanács, segítőkészség, mosoly, ajándékozó készség, tapasztalható meg bennük…
Ezek az emberek tudatosan élnek, és nem félnek attól, hogy egyszer el kell nekik is költözni erről a földről, az életük őszhöz hasonló szakaszát széppé tehetik. És én hiszem, hogy bölcsességük által meg is teszik.
De honnan is meríti egy ilyen idősödő ember az erőt, nevetést, jó hangulatot? Mitől tud vidám lenni, ha már felnőttek a gyermekei? Mi az, ami ad még élni akarást akkor, mikor már itt-ott fájnak a csontok, amikor a szép arcbőrön ráncok csúfosodnak? Mitől lehet kedvesnek lenni, mikor éppen akkor bántották meg, mitől mégis fiatalos, mikor fölötte van a 60-nak? Mi az a megmagyarázhatatlan varázs, ami sugárzik az ilyen emberből?
Talán a szeretet sugárzik belőle, és ez teszi sokkal fiatalabbá? De hát mi is a szeretet? A szeretet a keresztyén ember örökké tartó gyümölcse, amit megterem! Tudjátok, mitől vidám, jókedvű, tettre kész egy olyan őszbe hajló keresztyén ember? Attól, hogy van a szívében egy Ige: „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség” Értitek, hogy akinek Krisztusa van boldog ember? Szabad és vidám, mert biztonságban tudja az életét. Tudja azt, hogy míg él, addig az Úr szemei vigyáznak rá, ha meghal is, Ő hozzá fog menni! Így teljes a bennük lévő vidámságnak, és örömnek a magyarázata.
Ez az a szeretet, ami nem a maga hasznát nézi, hanem csak ad és semmit nem vár érte. Ettől a szeretettől van feltöltődve az az idős ember, akiből valami vonzerő árad. A forrás kútfeje pedig maga Krisztus. És ezzel el is árultam a nagy titkot: Ilyen egy igazi keresztyén ember, még ha túl is van a 60-on!
Azt érzi rengeteg még a tennivaló, amit el kell végezni! Ezért számára az igazi öröm, boldogság, már itt a földön is létezik, mert mindig a forráshoz megy utánatölteni. Nem ideiglenes helyhez, és változó, elmúló emberekhez köti magát, hanem Jézushoz!
Aki Isten munkáját végzi, az feltöltődik a tettrekészséggel, mert azt mondja az Ige. „Az aratnivaló sok a munkás kevés” és pedig, ha az Úrnak szüksége van rám, nem mondhatok nemet! Az az ember nem szomorú, és mindig azt keresi, mit tehet még az Úrért. De valójában csak a hívők tudnak boldogok lenni? - Kérdezheti akárki. - Hosszan tartóan igen! A hívő ember bármi megpróbáltatásba kerül, azt tudja, hogy az Úr nem hagyja felettébb megpróbálni. Valamennyi bajból kimenti őt.
Én az őszülő idős emberek között ezt a 3. csoportot tartom a legbölcsebbeknek. Szemeiket az élő Krisztusra vetik, aki a földön az örök forrást biztosította számukra, majd egykor pedig ott lesz velük az örök honban. Ámen