„Senki nem lehet Krisztus szolgájává, Isten országának hordozója azáltal, hogy belső ösztönzést érez rá, vagy erre elhatározza magát! Éppoly kevéssé, mint ahogy senki sem lehet egyetemi tanár az által, hogy erre kényszert érez. Elhívás szükséges ehhez. Az elhívás nem az ember személyében végbemenő folyamat, hanem egy magasabb személytől jövő meggyőzés. Az elhívás nem pusztán élmény, hanem esemény!” Írja Ralf Luther „Új szövetségi szótár”- ában.

Hogy mi az elhívás? Ebben a nagyon fontos témában, hívjuk most segítségül Theo Sorg : Elhívás és felhatalmazás c. könyvét, amiben az evangélium szolgálat alapjairól, és feltételéről olvashatunk.
Amikor Isten elhívja az embert, előbb megtisztítja bűnnel terhelt életét. Nem kevés az olyan munkás, aki tele jóakarattal igyekszik tenni valamit. Az ilyenek belefáradnak, és keservessé válik a számukra a Jézus Krisztus szolgálata. Nos, ez azért van, mert már az indulásuk hibás volt! Nem emberi választás a döntő, hanem Isten elhívása! Jézus Krisztus azt Mondta a tanítványainak: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek és megmaradjon a ti gyümölcsötök”János 15:16
I . Amikor Isten elhív valakit, azt személyesen szólítja meg.
Lássunk rá példákat: Mózes elhívása: „És megszólította őt Isten a csipkebokorból mondván: „Mózes, Mózes!” Mózes 3:4
- Amikor az Úr Jézus Jerikóba érkezett, Zákeus egy fára ment fel, hogy jobban lássa. Az Úr Jézus felpillantott, meglátta és azt mondta: „ Zákeus szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom” Lk.19:5 Még soha nem látták egymást, nem találkoztak, de az Úr nevén szólította meg.
- Jézus, amikor Sault, a Damaszkuszi úton megszólította: „Saul, Saul! Miért üldözöl engem?” Ap.csel. 9:4
II. Amikor Isten elhív valakit, melléje szegődik.
- Amikor elhívta Ábrahámot, kiszabadította minden kötöttségből, és más útravalót adott neki: egy ígéretet. I Mózes 12:1-3
- Jézus maga megígérte, hogy nyomunkban lesz: „Ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végéig.” Máté 28:20
Akiket szolgálatba küld az Úr, azoknak megígéri a Szent Szellemet. János 20:22
- Az Úr a Szent Szellem által kapcsolódik a tanítványaihoz. Azt mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” Lk. 10:16
Mert ha Ő nincs jelen, hiába dolgozunk, akkor csak a homokba építünk!!!
III. Ha Isten elhív valakit, elhárít minden akadályt: Mikor Isten elküldte Mózest a Fáraóhoz, hogy hozza ki Izráelt Egyiptomból, akkor Mózes mindenféle kifogást keresett. „nehéz ajkú vagyok”-mondta. És mellé rendelte Isten Áront.
Ha valakit Isten elhív, mélységesen felismeri a bűnös mivoltát: „Jaj nekem , mert tisztátalan ajkú vagyok”-mondta Ésau
„Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok uram”- mondta Péter. (Lk. 5:8)
IV. Ha Isten elhív valakit, világos megbízatást ad neki: Isten elhívta Mózest, és a 2 Mózes 3-ban 5-ször fordul elő : „Elküldtelek” 2 Mózes 10-ben
„Hogy én küldelek” 12-ben
„Atyáitok Istene küldött engem” 13-ban
„Vagyok küldött engem” 14-ben
„A ti Atyáitok Istene küldött engem” 15-ben
Isten megbízatásai világosak, és félreérthetetlenek!!! Istentől való elhívás egész embert kíván! Isten országában csak osztatlan szívvel lehet szolgálni!!!!

A könyv olvasása közben arra gondoltam, hogy ha ma a bemutatott Igék alapján működnének a gyülekezetek, nem lennének szakadások, és betöltené az egyház azt a hivatását, amiről szól. Sajnos gyakran az amúgy is nehezen működő gyülekezetekben, elhívás nélküli testvérek szolgálnak, akik nem várják meg, hogy „szólítsa Isten őket” hanem önjelentkezés által kiállnak a gyülekezet elé.
Isten, mint látjuk is pontosan megtervezte, ami alapján nekünk haladni kell! Ne akarjuk megelőzni az Urat, vegyük szemeink elé az ő tökéletes tervét, mert célt téveszthetünk!
Istentől való elhívás volt, van, és lenni fog! Nélküle örömtelen és keserves lesz a szolgálatod! Ezért legyén türelmed megvárni az Úr elhívását, és akkor se neheztelj Rá, ha az Úrnak nem ez a terve felőled!

Nem tudom, hogy mi hozta magával, de napjainkban szinte nem lehet találni, feltétel nélküli gyermeki hitet. Nagyon elterjedt az emberek között, hogy mindent fenntartással fogadnak, igyekeznek megragadni mindent lehetőséget, amivel ellenvéleményt, cáfolatokat, és hitetlenségeket gerjesztenek. Ha az örök életünk szóba kerül, szinte keresik az ellene szóló bizonyítékokat.
Elfeledkeznek arról, ami a Péld. 21:30-ban meg van írva: „Nincsen bölcsesség, és nincsen értelem, és nincsen tanács az Úr ellen!”
Isten hatalma kétségbevonatóan nagy, erről maga a Szentírás tesz bizonyságot! Oktalan állatok, élettelen tárgyak, a teremtményei, mind-mind az Ő akaratát hajtják végre. Számtalan példát mondhatunk a megtörtént Bibliai eseményekből, ebből csak néhányat: Akarata szerint kettévált a vörös tenger, és mint sziklafal állt a hatalmas víztömeg, míg a választott nép száraz lábbal átkelt.
Mikor pedig úgy rendelkezett, megállt a nap, amikor Dánielt az oroszlán vermébe dobták és nem esett bántódása. Sidrák, Misák és Abednégó a több ezer Celsius fokos kemencéből, melyben a mindent megemésztő tűz égett, sértetlenül jöttek ki. Mindenható, és szerető a mi Istenünk!
Szeretek olvasni Isten dolgairól szóló könyveket. Számtalan olyan írással találkoztam már, amely arról tesz bizonyságot, hogy bizony sokszor az emberek visszautasítják Isten voltát, nem fogadják az evangéliumot, vagy jobb esetben azt válaszolják, hogy ezen még el kell gondolkodni. A világ a sátán tengere, és ebben úszkálnak, sokszor szinte vergődnek a hitetlenek, süllyednek a kárhozatba. Minket, Jézus Krisztus követőit ember halászokká tett.
Ki szeretnénk menni a sátán tengeréből, a lelkeket életre hívni!  Ha egy fuldoklónak a mély vízben egy mentőövet dobnak, hogy megmentsék, és ő nem fogadja el, nem kapaszkodik bele, akkor öngyilkosságot követ el. Tudjátok mi ez? A hitetlenség, amit a sátán táplál az emberbe, és az a szomorú, hogy igen sok követőre talál.
Az Úr Jézus feltétel nélküli követőket vár! A hitünk énekeibe így ír egy énekíró: „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát”
Nem olyan követőket keres az Úr, akik kétségekkel vannak telve, hanem gyermeki hittel fogadják az Evangéliumot. A kegyelem mindenkinek fel van ajánlva!  Van, aki elfogadja, van, aki nem!
Valahol olvastam az alábbi bizonyságot, amely híven tükrözi a gyermeki feltétel nélküli hitet: „Egy vasárnapi iskolában a hitoktató, tanítványai hitét oly módon próbálta ki, hogy levette a karóráját, és így szólt: „ Imre, nézd itt van a karórám, márkás szép óra, fogadd el, neked adom! A 14 éves fiú törte a fejét, hogy mit tegyen? Végül is visszautasította az órát.
Ezt követően szólt a fiú barátjának: „Miklós, látod nem kellett a felajánlott óra Imrének, ezért neked ajánlom fel. Gyere, neked adom!” –„Köszönöm, nem kérem .- felelt a fiú becsületes szerénységgel. Ilyen és hasonló válaszokat kapott a hitoktató a többi fiútól is.
Végül a legfiatalabbak között próbálkozott. Odaszólt az egyik kisnövésű, kevésbé okosnak látszó, de könnyebben hívő kisfiúnak. „Gyere, neked adom az órámat!” A kisfiú odament, átvette az órát, megköszönte, és felcsatolta a karjára.
Most fogták csak fel a többiek, hogy a pajtásuk kapott egy órát. Míg ők ugyan ezt az órát nem fogadták el, addig a pajtásuk örömteli arccal nézegette az értékes órát a karján.
Az egyikük mindjárt meg is kérdezte a hitoktatótól: „Szabad neki megtartani az órát?”- Persze, hogy szabad. Én felajánlottam ingyen, ő elfogadta, az övé! Többeknek felajánlottam közületek, de senki nem fogadta el” – mondta a hitoktató. – „ Hogy ha tudtam volna!” „Én nem gondoltam, hogy komolyan tetszik gondolni” – ilyen és más megjegyzések közepette az óra azé a fiúé lett, aki hitt a felajánlásban, és elfogadta!
Ugye milyen elgondolkodtató ez a kis történet? Így van ez az örökélettel is! Mindenkinek fel van kínálva, ingyen semmit nem kér érte az Úr, csak azt, hogy higgy! Isten nem űz velünk tréfát, semmi igazságtalanság nem éri azt, akinek bár fel van ajánlva az evengélium, de nem fogadja el, a kárhozatra jut! Ha pedig elfogadod, tied lesz és senki el nem veheti tőled! Ezt Isten szavatolja! Aki a Szentírás szavait igazságnak veszi, és elhiszi, hogy Jézus az üdvözlésünkre adatott, és vállalta a kereszthalált, minden kétely eltűnik, és gyermeki hittel kijelentheted: „Én az Úr Jézusé vagyok!”
Mert azt mondja az Ige: „Bizony mondom Néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy abba be!” Luk.18:17  Fogadd el, semmit nem kételkedvén!

Írta: Dózsa Lajos

Még a napokban emlékeztünk meg Nagypéntekről és Húsvétról, amikor is felidéztük az ünnep eseményeit. Jézus bevonult Jeruzsálembe, ahol pálmafaágakat lengetve hozsánnát, és nem sok nap múlva „feszítsd meg”-et kiáltozott a nép. A hozsánna és a „feszítsd meg” között óriási a jelentés különbség! Jézus nem tett semmit az idő alatt, hogy a királynak kijáró dicsőítés után nem sokkal, már az életét akarják kioltani: Ki ez, ha nem a sátán???? A sátán, aki belement a népbe, és az ellen lázította fel őket, aki bűntelen volt! Ki volt, aki elárulta? Júdásba belement sátán!
Jártál már úgy, hogy valakiért mindent megtettél, és pontosan ellenkező hatást váltottad ki benne? Így szenvedett az Úr is, ok nélkül, de Ő bűntelen volt!
Elgondolkozok azon, ma is előfordul, hogy aki az előbb még dicsért, talán a másik pillanatban arcul üt. De miért? Igen könnyű rá a válasz. Azért mert a sátán embereket használ fel a te megalázásodra, fájdalomkeltésedre. Gyakran olyan embereket biztat fel, akitől nem is várod, és nem is érdemled meg! A sebek sokkal mélyebbek, hogy egy bocsánattal el lehetne elintézni. Keresztyén vagy a szívedben nem szabad haragnak lenni, de a sebek, amik tátongva még fájdalmat hoznak elő benned, megkeserítik a szívedet. Néha feljön bennünk egy kérdés: Miért tette ezt velem? Ne kérdezz, hanem tudjad, hogy a sátán volt! A néhány betűs bocsánat, semmit nem jelent már akkor, mikor a szívedben mélyén érzed a fájdalmat. „Nem haragszok, de most még nem tudok mosolyogni rád, talán holnap, vagy néhány nap múlva.”- szoktuk mondani. A sebek begyógyulnak, de a hegek ott maradnak továbbra is. Megkeseredsz, és idő kell neki, hogy eloszlasd a fejedben a miért-et, ami talán soha nem válaszolódik meg.
Gondoltál már rá, hogy vajon életed során hányszor lengettek a fejed fölött pálmafaágakat, és hányszor kiáltoztak rád feszítsd meg-t?? És ugye ott volt benned mindig a „miért”?
Bántottak már meg olyan emberek, akik osztályon aluliak voltak hozzád képest, vagy koruknál fogva több tiszteletet kellett volna adniuk?
És gondoltál már arra, hogy hány ember mondhatja ezt el, amit te? Lehet pontosan te lőtted ki azt a sátán által megtervezett nyilat, ami majd halálra sebezte embertársadat.
Mi emberek fájdalmat kapunk, és fájdalmat adunk a másiknak. És most kell ezt kérdezni: Miért?????????? Mert bennünket is felhasznál a sátán! Mit tegyünk, hogy ne adjunk, és ne kapjunk sebeket, ami fájdalommal jár? Egyetlen megoldás van csak: Én, te, és mindenki Jézus útján járjon, ami maga a szeretet! Nem lesznek sebek, nem maradnak hegek, és szeretetet adsz és kapsz mindenkitől! Lehetne már a földön is ÉDEN?  Igen, de ez az embereken múlik!

Írta: Dózsa Lajosné

Olvassátok el a következő a történetet, és gondolkodjatok el rajta, hogy ma nem -e élünk át hasonló helyzeteket?

Történt egy napon, hogy két asszony jött Salamonhoz. Mindketten egy kisgyermeket tartottak a karjukban. Az egyik asszony gyermeke halott volt, a másiké élt. Mind a két asszony azt állította, hogy övé az élő gyermek.
Salamon azt parancsolta, az ott álló őrnek, hogy: „Vágd ketté a gyermeket!” Az egyik fele legyen az egyik asszonyé, a másik fele legyen a másiké!” Az egyik asszony fájdalmasan kiáltott fel: „Ne! Kérlek, ne ölesd meg a gyermeket! Inkább legyen az övé a gyermek, csak maradjon életben!”
A másik asszony azonban így szólt:„Igazad van király,Vágjátok csak ketté a gyermeket, akkor legalább egyikünké sem lesz!” Salamon azt mondta az őrnek:„ Add az első asszonynak a gyermeket, mert csak egy igazi édesanya tud igy szólni!”(I Királyok 3:16-28)
Biztos vagyok benne, hogy néhány percre elgondolkodtok ezen a történeten. Talán nem is Salamon bölcsességén - bár az is nagyon fontos -  hanem inkább azon, hogy volt -e hasonló dolog az életed során? Vagy éppen most vagy abban a helyzetben, mikor a szívedhez legközelebb álló dolgot akarják tőled elvenni?
Csak az tud valakihez, vagy valamihez ragaszkodni, ha érzelmi szálak kötik hozzá, és tett is érte valamit. Ilyen volt ez az édesanya is, aki lemondott a saját gyermekéről, mert abban a helyzetben csak úgy tudta a gyermeke életét megmenteni. És az egészben a kulcs, ez a mondat: a ragaszkodásomról lemondani, hogy a másiknak jobb legyen!
Megpróbáltál már valamiről lemondani, ami számodra veszteség volt, de a másik számára az életet jelentette?Ismerek egy édesanyát, akinek saját gyermeke nem lehetett, ezért hozott ki magának egy pici kislányt az intézetből. Nagyon szerette, amit tudott mindent megadott neki, és hacsak tehette együtt volt vele. Hitetlen lévén, azt gondolta, hogy a gyermekre csak ő tud vigyázni és így semmi baja nem eshet. Aztán a gyermek elkezdett növekedni, óvodás, majd iskolás lett és eljött a tovább tanulás ideje. Mivel vidéken élnek, a kislánynak egy közeli nagyvárosban választottak egy jó nevű iskolát. A szülő-gyermek szoros kapcsolatának megszakadása, váltotta ki bennem a kérdést, mikor néhány hónap múlva az anyukával találkoztam: Hogy bírod? – kérdeztem. És a válasza ez volt „Nagyon nehéz megszokni, hogy nincs itthon minden nap, de muszáj beletörődni.” Sőt azt beszélgették már, hogy a kislány tanulmányainak befejezése után, ha ott fog munkát találni azt is elfogadják. A kislány „életéért”lemond arról a boldogságról, amit átélhetne, ha mindig ott lehetne körülötte!
Azt hiszem nagyon sok édesanya, elmondhatja azt, hogy a gyermeke boldogulásáért, lemond a saját boldogságáról!
E kis rövidke keresztyéntörténetet, lehetett volna más szempont szerint is vizsgálni, hisz a Salamon bölcsességből fakadó döntés, a halott gyermek anyjának viselkedése éppen olyan kiértékelést pozitív illetve negatív elemzést érdemelt volna. Én azonban az élő gyermek édesanyjával tudtam azonosulni, és biztatlak titeket is az anyai lemondás fontosságáról, ha az a másik javára szolgál.

Írta: Dózsa Lajosné

Nincs a világon egy másik olyan könyv, amelyet annyi nyelven és olyan sok példányszámban adtak volna ki, mint a Bibliát. Értéke anyagi javakban, pénzben, drága kövekben, ékszerekben, és még sorolhatnám, nem fejezhető ki. Hisz amiket felsoroltam az mind időleges, és múlandó, de amit a Bibliából nyersz, az örök! Más szót nem találok rá, csak azt, hogy a Biblia kincs!
Miért? Értékrendet állít fel az élet minden területén, mely arra hivatott, hogy akik elfogadják, és az útmutatása alapján hittel élnek, lehetőséget biztosít arra, hogy méltókká legyenek Isten országára. 2 Tess. 1:5
A Mindenható Istennek gondja volt, és ma is van a teremtményére. Ha semmi mást, csak a 2 Mózes 20: 2-17-ben foglaltakat, nevezetesen a Tízparancsolat betartod!
Nem lenne szükség a Rendfenntartó szervekre, nem lenne szükség a Büntető Törvénykönyvre, börtönökre és még sorolhatnám.
Ha átgondolod, Isten nem egy nehezen érthető, bonyolult Útmutatást adott, hogy annak megfogalmazását csak komoly iskolázott emberek érthetik meg, hanem a legegyszerűbb embernek is érhető. Első hallásra is érthető, mert egyszerű szavakban foglalt parancsolatokat kaptunk. Mindez utat mutat egy szeretetteljes, békés paradicsomi élet örömére, amelynek betartása szavatolja minden teremtett lélek számára az élet koronáját.
A Lukács 17: 20-21-ben azt mondja Urunk, hogy „Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt nem mondják, itt vagy ott van, hanem Isten országa tibennetek van.”
Nagyon kevés család van, ahol ne lenne Biblia, bár lehet a padláson, vagy a lakás kevésbé használt részében porosodik.
Fáj, mikor Istenkáromló beszédeket hallok, fáj, mikor visszautasítják, vagy megcáfolják a Biblia – a Szentírás igazságát. Isten szava biztosíték arra, hogy ígéretei beteljesedjenek.
„Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, mondja a te könyörülő Urad” (Ésaiás 54:10)
A másik helyen, az 1 János 5:14-ben „Ha kérünk valamit, az Ő akarata szerint, meghallgat minket” Isten nem ígért áldást kérés nélkül. Miért?
Mert tőle csak az övéi kérnek, akik nem ismerik Őt, azok nem az Ő tetszése, és nem az Ő akarata szerint élnek.
Az Isten akaratával megegyező élet a mi javainkat szolgálja!
A gonoszoknak, az Istenteleneknek meg van az okuk a rettegésre!
Azok, akik megvetik Istent, megszegik a törvényét, nem ismerik el a dicsőségét, és úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Ezek az emberek ne higgyék, hogy Isten az utolsó napon megmásítja a szavát! Nem! Mert Ő kijelentette: „Ezért én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket, s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval nem hallgatom meg őket” Ezékiel 8:18
Isten változhatatlanul szent. Pontosan ezért gyűlöli a bűnt, és örökre gyűlölni is fogja.
Kedves Olvasó! Ha még nem döntöttél, és életed Isten nélküli, ma még jöhetsz a kegyelem királyi széke elé! Jézus azért jött a földre, hogy megbékélést hozzon Isten és te közted!
Olvasd a Bibliát, ami számodra feltárja az igazságot, és imádkozz naponta, hogy kapcsolatod legyen az Istennel.

Írta: Dózsa Lajos