Ha egy hitetlen ember jelet vár Jézustól, megbizonyosodva arról, hogy mindig vele van, ez talán még megbocsátható. Ám amikor hívő ember kerül ilyen hitetlen állapotba, az már szomorú! Pedig vannak helyzetek, mikor ez is megtörténik, mert ilyen az ember! Hányszor vagyunk Tamások a hitetlenségünk miatt! Nem az Ő létezésében nem hiszünk, hanem oly keményen érint bennünket az esemény, hogy mi vagyunk gyengék hinni. Sorolhatnék számtalan példát arra, hogy ennek ellenére az Úr mindig ott van az Övéivel, de most csak kettőt mondanék el.
Egyik ismerősöm mesélte, hogy 6 hónapos közmunka program keretében dolgozik, és nagyon be vannak határolva a pénzügyi dolgai. Alig volt már egy kevés pénze, mikor a munkaadója bejelentette, hogy a heti kifizetés helyett havonta egyszer fognak bért fizetni. Még alig sikerült felfogni a kellemetlen hírt, amikor csörgött a telefon és egy volt munkatársa hívta, aki egy kis maszek munkát ajánlott fel neki. A kellemetlen hírt, rögtön egy kellemes hír semlegesítette, ami számára nagyon fontos volt. És itt valóban elmondhatjuk: „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak” Jób 5: 18.  Így történt ebben az esetben is. Dicsőség Néki érte!
A másik valós történetben is a segítség pontosan időben érkezett: Az történt, hogy lányom labor vizsgálatot csináltatott, és az eredmény egy kivételével jó volt. Az az egy eredmény viszont komoly betegséget okozhat, ha nem figyelnek rá. Hiába kértem, hogy menjen vissza az orvoshoz, ő nem akar, ekkor gondoltam, hogy felhívom a vejemet, akit megkérek, hogy ő járjon ösztönzően közben. Hiába hívtam telefonon, nem vette fel. Anyai aggodalmam felülkerekedett, és az üggyel kapcsolatosan írtam 2 sms-t a vejemnek, amit már éppen el akartam küldeni, mikor csöngött a telefonom és a lányom hívott. (Azonnal éreztem, hogy az Úr szólt közbe, hogy ne küldjem el az sms-t!  Mindezt másként az Úr nem tudta megakadályozni, csak ha éppen egy hívás érkezik. Bízott az Úr bennem, hogy megértem az Ő közben járásának okát és tudom, hogy mi a helyes további lépés.)
A lányom keresett, aki nagy vidáman számolt be róla, hogy oda voltak kutyát sétáltatni, és ez neki is nagyon jó volt. Igaz végül nem tudni, hogy ki- kit sétáltatott, de a lényeg az volt, hogy a vejem indítványozta a sétát, mivel azt mondta, hogy a labor eredmény alapján sokat kell mozognia a lányomnak.
Megnyugodtam, és a közben arra gondoltam, hogy a mi Urunk most is pont időben lépett közbe. Ha elküldöm az sms-t, ami az anyai aggodalom miatt lehet egy kicsit erősre sikerült, akkor egy sértődés lett volna belőle. Igy viszont, az Úr szólt, és engedelmes voltam, és elkerültük a kellemetlenséget. Dicsőség az Úrnak érte!

És most sorolhatnék sok- sok ilyen helyzetet, de nem teszem, hisz biztosan mindannyian éltétek már át az Ő segítségét, amikor pont időben ott van, mert szükség van rá!
És csak arra gondolok aggódva, hogy azok az emberek, akik nem hisznek az Úrban, milyen segítséget várhatnak? Kihez mehetnek, akire bizton számíthatnak, aki kellő időben megállítja, vagy éppen elindítja őket?
Mikor az életemben olyan események vannak, amik szinte betöltik az időmet, elveszik energiámat, saját magamért is aggódok. Olyankor könyörgök az Úrnak, hogy ne engedjen távol magától, mert Nélküle nem bírom ki! Nem akarom nem hallani az Ő hangját, nem érteni az Igét, nem követni az Útját! Azt akarom, hogy közvetlen ott legyek a közelében, hogy érezzem a jelenlétét. Mert ha valakit szeretünk, közelében akarunk lenni mindig! Így akarok élni, mert a jelek a mindennapjainkban benne vannak, csak észre kell venni őket!

Feltehetnénk a kérdést, hogy mi ér többet, a Szent Lélek ajándéka, vagy a Szent Lélek gyümölcsei? Már elsőként leszögezhetjük, hogy a Szent Lélek ajándékai nem a miénk, csak azért kapjuk, hogy szolgáljunk vele. Nagyon fontos és főleg külön hálára kötelez, aki megkap egy-egy ilyen ajándékot, pl: Bölcsesség beszéde, Tudománynak beszéde, Gyógyítás ajándéka, Csodatévő erők ajándéka, Lelkek megkülönböztetése, Nyelveken szólás, Nyelvek magyarázata.
Ezeket az ajándékokat a szolgálatban lehet használni, és magasan kitűnik azoktól akik nem kapták meg ezeket az ajándékokat.
A gyümölcsöket pedig a Szent Szellem által mi teremjük meg!
A Szent Szellem által kapjuk, és a hívői nagykorúságunkat fedi le. Ilyen pl. szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Próbáljuk meg időnként előszedni ezeket a gyümölcsöket, és ellenőrizzük le, melyiket teremtük meg, és melyik van híjával?
Gondoljuk csak át, hogy a legfontosabb gyümölcs a „szeretet.” Szeretet nélkül semmik vagyunk, ahogy az Ige is mondja. Minden innen indul ki, hisz ha szeretni nem tudunk, akkor senkivel nem vagyunk megértők, nem segítünk senkin, üres a szívünk, stb
Az „öröm”szerintem nagyon fontos, hisz vigyük az Evangéliumot az (örömhírt). Ha valaki soha nem örül, akkor hogyan mutatja be a boldog hívői életet, hogyan viszi az Evangéliumot?
A „békesség” Jézus a Békesség Fejedelme! Hogyan valljuk magunkat az Övéinek, ha nincs békességünk?
„Béketűrés” Nos, itt sokan elbukunk, mert keressük a magunk igazát és bosszant, ha valaki szándékosan ellenkezik velünk. Gondolom, van más is így, de ez nem vigasz senki számára! Ki kell tűzni ezt a célt, és véghez kell vinni!
„Szívesség” Valakinek, ha adok valamit, vagy segítek neki munkában, ne felháborodva tegyem, hanem jókedvvel!
„Jóság” Megtévesztő, mert a hitetlen emberek között is van jó ember, de az a jó, csak ideig-óráig jó! Amit pedig a Szent Lélektől van, az mindig jó ember.
„Hűség” Szeretem ezt a gyümölcsöt! Hűségesnek lenni Istenhez, a társunkhoz, a főnökünkhöz, munkahelyhez, stb Mindig számíthatnak az ilyen emberre.
„Szelídség”Vannak világi emberek, akik olyan szelídek, persze csak addig, amíg az akaratukat érvényesíthetik.
„Mértékletesség” vannak emberek, akik vigyáznak, hogy ne essenek túlzásba akár étel, akár ital fogyasztásban, vagy pénzköltekezésben, stb
De! És a de-t hozzá kell tenni! Lehetnek hitetlen emberek, akik tulajdonságai között bőven ott van az előbb felsorolt tulajdonság, de, most jön a de! De, a hitetleneknél időleges, és csak addig tart, amíg nekik tetszésükre van. Tehát ideiglenesen van az életükben.
A Szent Lélek gyümölcsét, aki megteremte, az látható, mert szeret önzetlenül, mert öröm van benne, ha nem is olyan jó az élete. Tud alkalmazkodni a másikhoz a békesség miatt, szívesen tesz bármit a másiknak. Az az ember mindig jó, nem csak úgy van kedve, hűsége nem látszat, hanem bizonyítható, szelíd, még ha durvák is vele, és nem felejtkezik el soha a mértékekről.
Látjuk tehát, hogy mi csak emberi tulajdonág, vagy mi a gyümölcs!
Kedves Testvéreim! Vizsgáljátok felül az életetekben ideiglenesen jelenlévő emberi természetet, és a felsorolt gyümölcsökre igyekezzetek felváltani! Legyen hozzá segítségül a mi Urunk!

Isten minden emberbe belehelyezte a lelkiismeretet. Azért, hogy ha a büszkesége megengedi, bármilyen téves útról visszafordulhasson! Így esett a következő történtünkben is.
Történt valahol, hogy egy magát keresztyénnek valló fiatalember megismerkedett egy másik gyülekezetbe tartozó lánnyal. Megtetszettek egymásnak, és nem sok idő elteltével, el is döntötték, hogy Istentől vannak egymásnak. A fiatal fiú faképnél hagyta az addigi gyülekezetét, és eljárt a lány kedvéért a másik gyülekezetbe. Minden simán ment, gyorsan könnyen beilleszkedett a testvérek közé, őt ott úgy fogadták, mintha évek óta ismerték volna. Aztán hétről- hétre a lelkitáplálékot már csak az új gyülekezetből merített. Teltek múltak a hetek és nem sok idő múlva a lány hiába ült ott mellette, a fiú már nem volt boldog! Valami megszólalt benne! Megszólalt benne a lelkiismeret, ami egyre jobban gyötörte. Hiába voltak hozzá kedvesek a testvérek, hiába mosolygott rá a kislány, de valami nem volt rendben! Eszébe jutott a volt gyülekezete, ahová sok emlék fűzte. Megjelentek előtte az arcok, akikre mindig felnézett, hallotta a tanítói figyelmeztetéseket, ami az öltözete vagy haja miatt kapott. Alig egy éve egy sárga nárciszt nyújtott át anyák napján az egyik testvérnőnek, és jöttek, jöttek gondolatban az események. A lelkiismeret teljesen fel akarta rázni, és elé hozta, az ígéreteit, a fogadkozásait, és úgy érezte, nem fog tudni megbirkózni vele. Nagyon szomorú lett, és ezt észrevették mások is! Mikor a lelkiismerete teljesen rabul ejtette, egyik vasárnap reggel nem kelt fel, és nem ment a gyülekezetbe. Mikor édesanyja bement hozzá, látta a párnára gördülő nagy könnycseppeket. Csendesen állt az ágya előtt, mire a fiú megszólalt: „Én hazudtam, becsaptam Istent, a testvéreket, azt az arcot köptem le, aki aggódva tekintett rám! Elfogadtam, amit adtak és hálátlanul elfordultam tőlük! Júdás lettem közöttük! Mi ezért a fizetség? „- és keservesen sírt. Édesanyja némán megfogta a kezét, meghajtotta a fejét és imádkozott a fiáért. Lassan a sírás csendesedett, és megkérdezte: Van -e erre bocsánat Istentől és a testvérektől? – „ Igen, van fiam.”- bólintott az anyja.
Következő héten a fiú elment a saját gyülekezetébe és mikor belépett az ajtón, karját széttárva, mosolyogva ölelte magához a pásztor. „Júdás vagyok!”- suttogta a fiú, a pásztor fülébe.
„ Nem, csak tékozló fiú”- válaszolta a pásztor mosolyogva.

Kedves testvérem, aki az ország másik felében lakik szomorúan közölte, hogy a lelkipásztoruk hazaköltözött az Úrhoz. A nyáj magára maradt, és nem tudják mi lesz a tovább? Ahogy ilyenkor szokott lenni, míg új pásztor nem jön, kialakulhatnak a szolgálat utáni harcok, vagy az a veszély is fent áll, hogy a kiszakadt gyülekezetek magukhoz csalogatják a testvéreket. Bárhogyan is van, de veszély leselkedik a pásztor nélküli nyájra.
Csodálkozva mesélte el, hogy ő nem is tudja, hogyan lehet az, hogy még élt a pásztor és már akkor a vendégszolgáló a „Miben Hiszünk” az Egyházunk hitvallásáról tanított, sőt következő héten úgy szintén, néhányszor felolvastatta velük, és utána Úrvacsorát vettek. Talán a múltkor sem és most sem készült a szolgálatra? –kérdezte testvérem.
De igen! – válaszoltam. Sőt nagyon is a Szent Lélek által szolgált, mert érezte, hogy milyen nagy veszély fenyegeti a nyájat! Hisz néhány éve kiszakadt egy tévtanítást követő csoport a gyülekezetből, akik szívesen csábítanák a meglévő gyülekezeti tagokat is magukhoz.
Mosolyogva megnyugtattam a testvéremet, és közben a Komornyik történetére gondoltam: „Vajon érted -é amit olvasol?”- kérdezte Filep. „Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nekem.”
Nos így lettem én Filep, aki elmagyaráztam, hogy nem felkészületlenség volt a pásztor részéről, a „Pünkösdi Hitvallás”-ról való szolgálat. Az Úr gondoskodása volt ez, a még egyben lévő nyáj védelméért történt!

„Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj!” Jób 13:23

Talán ezzel az Igével tudnám lefedni a következő történetet, amit meg szeretnék osztani veletek. Mert ahogy mindig is hangsúlyozom, egy hívő ember számára nagyon fontos, hogy élő kapcsolatban legyen Istennel. Mikor mondhatjuk el a fenti Igét? Ha valóban mindenben kikérjük Isten akaratát, vagy ha előre mentünk kérdés nélkül, de utólag szégyenkezve, akkor is  kérdezzük meg Őt. Egy hívő ember ne ember után menjen, ne embert kérdezzen meg, hanem az Urat! Nos, ennyi bevezető után elmesélem a történetet.
Este egyik ismerősömmel beszélgettem, aki egy általa olvasott könyvet nagyon dicsért, és anélkül, hogy észrevette volna, engem meg azzal vádolt, hogy én nem akarom elolvasni. Valószínű azért, mert az neki tetszik. Csak hallgattam, hisz még ha akarnám sem tudnám elolvasni, mert nincs meg nekem a könyv. Kicsit felzaklattak a szavak, és a stílus, ahogy sértegetett, és anélkül, hogy átgondoltam volna, azt mondtam: „Mindig csak bántotok, pedig én többnek tartom magam nálatok”- meg kell vallanom, hogy magam is megdöbbentem ezen a kijelentésen, mert én nem szeretem magam dicsérni, de ha más teszi, azt is visszautasítom, mert nem az én érdemem. (Azért mondtam többes számban, mert nem sokkal előtte szintén az egyik testvér bántott meg, csak annak nem szóltam semmit, csak kinyomtam a telefont.)
Később imádkoztam, és Istennek elmondtam, hogy nekem fáj a sértegetés, és Isten a következő Igét adta: „….mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Lukács 18: 14
Elgondolkoztam az Úr válaszán, de meggyőzött, mert nekünk semmink sincs magunktól, minden az Úrtól van, ezért nem magasztalhatom én fel magam. Teljesen megbékélve aludtam el, és reggel szintén imával kezdtem a napomat. Az Úr megint egy Igét hozott elém: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és ők követnek engem.
És én örök életet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” János 10:27-28
Mosolyogva bólintottam. Az Úr nem olyan, mint az ember, akinek semmire nincs ideje, hanem az este történtekről Ő nem felejtkezett el! Az Igei feddés után nem magyarázkodtam, hanem igazat adtam az Úrnak, békességgel elaludtam. Másnap reggel Ő szólt hozzám, és a legszebb 3 szó amit olvashattam: „ Az én juhaim”- Te tudod mit jelent Jézus juhainak lenni? És engem is az Ő juhainak tekint! Az Ő juhainak, akikre Ő vigyáz! Boldogság tölti el a szívemet! Hitetlenek nem érthetik, de ti testvéreim, ugye értitek, hogy milyen kincs ez!!!!!!!!!