Lépj túl a Tamási hiten!
Hisszük az Úr iránt érzett szeretetünket, de nem igazán szeretjük, mikor ellenőriznek bennünket, hogy igaz -e, amit mondtunk.
Kívülről fújjuk a Zsidók 11:1 Igét „A hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”
Mégis, hol marad ez az Ige a tudatunkból, mikor valami fontos döntést kellene meghozni az életünkben? Mégis a Tamás -i kételkedés van bennünk?
A napokban volt beszélgetésem egy keresztyén fiatalemberrel, akinek megtéretlen barátnője van. Kapcsolatukat komolyan veszi, de az életén látható jelei vannak, hogy Isten nem tudja úgy megáldani, mint ahogy szeretné.
Mikor kis segítséggel rávezettem arra, hogy ez felemás iga, akkor szabadkozott e témától.
Én azonban tovább folytattam. Nos, ha valaki megismerkedik egy világi lánnyal, akkor minden igyekezetével azon legyen, hogy segítse azt a megtérésben. Amennyiben a lány tiltakozik, kifogásokat keres, akkor még az elején be kellene fejezni ezt a kapcsolatot, mert az későbbiekben sem lesz jobb.
Majd megpróbáltam felvázolni a felemás iga hátrányait, érthetően elmagyaráztam, hogy a jelenlegi áldás nélküli élet minek a következménye. Egyértelműen bólogatott rá, és mikor megkérdeztem tőle, hogy akkor mégis miért ezt a döntést hozta, azt felelte: „Mert félek, hogy különben elveszítem.”
Mély megdöbbenést éreztem. Arra gondoltam, hogy ez a fiatalember tudatában van annak, amit mond? Neki fontosabb egy áldás nélküli élet attól, minthogy az Úr áldásaiban fürödne? Van neki oka félni attól, hogy Isten elveszi ezt a lányt, ha éppen neki szánta, és azért hozta az útjába? Ha viszont nem Istentől van a lány, akkor viszont áldás helyett átkot vesz magára vele.
Hol van tehát a fenti Ige, jelenesetben a fiatalembernél? Azt valószínű minden hívő tudja és valószínű ő is, hogy az Úr a legjobbat akarja számunkra elkészíteni, és nekünk kell hozzá adni magunkat. De akkor hol van a hit? Miért nem hisz ez a fiatalember mégis abban, hogy az Úr nagyon szereti és meg akarja áldani.
Ő ettől biztosabbnak tartja, ha maga tartja kézben a boldogságát.
Ez a lélek és a test harca! Mindenképpen imádkozok érte, hogy az Úr adjon neki tisztán látást, és tudjon dönteni lépései felől.
Kedves Testvéreim! Valósággal higgyünk az Úrban, és ne várjuk meg, hogy szemeinkkel tapasztaljuk meg a bukásainkat!
Mert mi is a hit? „ A reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” Ne legyünk Tamások, hanem bízzuk életünket arra, Aki a legjobbat akarja adni számunkra!