Sok előkép mutat az Úr Jézusra. A legfontosabbak a következők:
1 Ádám: Mint az emberi nem első tagja, Krisztusnak az utolsó Ádámnak az ellenképe. Aki egy új emberi nemzetség első tagja.
Ahogyan az első Ádám által bűn, halál és kárhozat származott az emberiségre, úgy a Megváltó az utolsó Ádám által igazságosság, élet és örök üdvösség fakad a Benne hívők számára.
Róma 5: 12-19, 1 Kor.15: 22, 45-49

2.Nóé. Nóé egy új emberiség törzsatyja, épp úgy mint Krisztus. Nóé bárkát készített, és ebben tartotta meg azokat, akik engedték magukat megmenteni Isten ítélete alól.
A Krisztusban hívők az ítélet elől elrejtettek.
1 Mózes 6:8-22, 7:1, 8:1, Zsid 11:7, 2 Péter 2:5, 1 Péter 3:20,

3.Ábrahám: Ábrahám minden hívő törzsatyja. Vele állította fel először Isten a hit alapelvét. Így utalás Krisztusra, Aki rámutatott a hit útjára.1 Mózes 15:6, Róma 4: 3-5, és 18-22, Gal 3: 6-9, Jak 2:32, Zsid 11: 8-10,

4.Melkisédek: Ő egy személyben egyesítette, mint Krisztus is, a királyságot és papságot. 1 Mózes 14:18, Zsid 7:1-3,

5.József: Miként Krisztus, József is megaláztatáson, szenvedésen jutott el a felmagasztaláshoz, és dicsőséghez. Mint Krisztust, Józsefet is gyűlölték és üldözték testvérei.
Végül is magához hívta, és megmentett őket és megkegyelmezett nekik. Mint Krisztus, József is nem csupán testvéreinek, hanem a népeknek a megmentője lett. ’ Mózes 37: 46

6.Mózes. Mózes volt Izráel népének szabadítója és az ÓSZ közvetítője.
Jézus szabadítója azoknak, akik neki engedelmeskednek, és az új örök szövetség megalapítója. 5 Mózes 18. 15,  Zsid 3:3-6, Lk. 24: 19

7Józsué: Józsué hasonnevű mintaképének, előképe, aki bevezet bennünket az örök nyugalom megígért földjére. Zsid 4:8-10

8. Dávid: Dávid Krisztus győzelmes királyságának előképe. a küzdelem és megaláztatás után. 2 Sám. 15:12-13,

9.Salamon: A békesség örök fejedelmének előképe. Aki a Szent Szellem és Gyülekezet templomát építi. 2 Sám 7:12-13

10.Jónás: Előképe Jézus feltámadásának és az azt követő Igehirdetésnek a pogányok között. Máté 12: 40-41

11. Keresztelő János: Az írás Krisztus előhírnökének, útkészítőjének nevezi. Egyengette az eljövendő Király útját, és előkészítette a szíveket az Evangélium befogadására.
Ő volt a kiáltó szó – Krisztus az Ige
Ő volt a fénysugár – Krisztus a világosság
Ő volt a vőlegény barátja –Krisztus maga a vőlegény
Ésaiás 40.:3,  Mal 3:1, MT 3. 1-12

Mint tudjuk, a kísértést nem Istentől, hanem a sátántól várhatjuk, és ha nem vigyázunk, bele is esünk a csapdájába.
Ha megfigyeltétek magatokon, amit sokáig a szívetekben, gondolataitokban forgattok, az egy idő után megfog, és majdhogynem rabbá tesz. Szinte kényszerít valami annak az elérésére.
Nem kell bankrablásokra gondolni, csupán például egy erkölcsi botlásra, ami olyan könnyen megmagyarázható, hiszen mással is előfordult már.
Ma sajnos a keresztyén fiatalok között is sok a szabados, aki természetesnek veszi, hogy strandra jár a barátjával, a hiányos öltözet olyannyira természetes számára, hogy maga is felvesz egy olyan ruhát, amiből szinte kint van a felső teste. Megteheti, mert más is felveszi, és ma már a gyülekezetekben sem szólnak érte. Legfeljebb a férfitestvérek, az Ige üzenete helyett másban gyönyörködnek.
Ha visszaemlékszünk a régi gyülekezetekre, ott még a nőknek a fejüket is be kellett kötni, hogy a szép hajtincsek, hajfonatok ne tereljék el a férfi testvérek figyelmet az Istentiszteletről.
Az ördög nagyszerű kidolgozott, és bevált módszereket használ a keresztyénekkel szemben is, és sokszor nem vagyunk bölcsebbek, mint a hitnélküliek.
1.Mint említtettem, ha sokáig forgatsz a szívedben egy vágyat, ami talán nem méltó a keresztyén életedhez, az hatalmába is kerít téged. Éppen ezért, azt minél hamarabb vesd el magadtól, mert mire észbe kapnál már késő lesz! A Biblia azt írja: „..bennetek gonosz kívánságok egész hadereje…..van”
2.A sátán arra próbál rávenni, hogy kételkedj abban, amit Isten a bűnről mondott. Tényleg nem helyes? Hogy van az, hogy mások mégis csinálják? A Zsidók 3:12-ben olvassuk: „Vigyázzatok testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől”
3.Félrevezetés. A sátán képtelen igazat mondani! Ő a hazugság Atyja  „ János 8:44  Azt súgja, „senki nem fog rájönni. Ez egy kicsi bűn. A kis bűn olyan, mint a teherbeesés, előbb utóbb látszódni fog.
4.Engedetlenség: ha egy gondolat megfog, és sokáig az elmédben marad, viselkedésmód fog belőle születni.
Vigyázz, mert minden alkoholista 1 pohárral kezdi, minden drogfüggő 1 adaggal kezdi, a házasságtörés ártalmatlan flörtölésekkel kezdődik.
Jakab levele ezt mondja:” …mindenki Saját kívánságától vonzva, és csalogatva esik kísértésbe… Ne tévelyegjetek… (Jakab 1:14-16)
Mi hát mégis a megoldás? Élj közelebb Istenhez, és kevésbé leszel sebezhető!!!!!

Ha egy keresztyén életében valami negatív dolog történik, rögtön megkérdezik az emberek, hogy miért engedte meg az Isten? Hitetlen emberként valószínű én is megkérdezném, de mivel hívő vagyok, már nagyon sok mindent tisztán látok.
-Isten gyakran a mi javunkra enged bele olyan dolgokba, amelyek pillanatnyilag fájnak, de később belátjuk, hogy az mind közelebb visznek Hozzá. Ha nem vesszük figyelembe a korlátokat, és belegázolunk tiltott területekbe, igenis kell, hogy jelezze Isten az Ő nem tetszését. Kell, hogy fedjen bennünket, hogy emlékezzünk vissza a magunk döntésének következményeire.
-Aztán vannak olyan titkos bűnök is, amit a hívő senkinek nem mond el, csak az Isten és ő tudja. Ilyenkor többször figyelmezteti Isten a bűnök elhagyására, de egy idő után betelik a pohár, és a kegyelem elvész.

Pl. Volt egy hívő asszony sok évvel ezelőtt, akiről mindenki azt tudta, hogy nagyon szereti Istent, ám a rejtegetett okkult tevékenységét nem hozta a felszínre. Isten azonban egy napon, elvette az életét.
pl. Volt egy hívő ember, aki eltitkolta, hogy a párjával nem kötött házasságot, és ennek ellenére bemerítkezett, így rendszeresen Úrvacsorai közösségben részesült, míg egy napon Isten agyvérzést engedett az életébe, ami által lebénult. Ekképpen vette el Isten tőle az érdemtelenül felvett Jegyek lehetőségét.
pl. Volt egy család, aki hívőként meglopta az Urat, Isten úgy büntette őket, hogy földönfutóvá váltak.
És sorolhatnánk a számtalan példát, amikor Isten válaszolt az emberi gonoszságra.

Éppen ezért, nem illik sem hívőnek sem hitetlennek azt mondani, hogy „Miért engedte meg Isten?”mert Isten igazságánál nincs bölcsebb. Isten azt is tudja, amit a mi szemük nem lát, és az értelmünkkel nem fogunk fel.
Próbáljunk meg mindig az Úr elvárásainak megfelelni, és ne akarjuk a bűneinket elrejteni, hisz az Isten előtt úgysem lehet!
Isten a szíveket vizsgálja, és a szív tisztaságát csak Ő tudja igazságosan megítélni. Mindenkor ezt tartsuk a szemeink előtt!

 

Néha valóban elgondolkodunk rajta, hogy mit kellene tennünk, hogy megbecsüljenek, hogy jobban szeressenek az emberek? Sokszor úgy vágynánk arra, hogy hiányozzunk másoknak, hogy mosolyogva keressék a közelségünket. Talán ez nem is olyan lehetetlen, de ezért nekünk is kell tenni.
-Egyszer a lelkipásztor felesége feltett nekem egy kérdést, ami ekképpen szólt: „Miért van az, hogy engem nem szeretnek az emberek? Például, ha óvodai szülői értekezletre megyek, senki nem ül mellém?” Amikor ő befejezte a kérdést, én hirtelen azt feleltem: Olvasd el a lábmosás történetét a Bibliából! A választól csendesebb lett, mélyen elgondolkodott és elköszönt. A hirtelen válasz miatt én is megdöbbentem, és amint módom volt, gyorsan kikerestem a lábmosás történetét, mert kíváncsi voltam, hogy esetleg rosszat mondtam -e?
Az alázatra való nevelést nagyon jól bemutatja a történet, amit mi is gyakorolhatunk embertársainkkal.  Jézus megmosta a tanítványai lábát, bemutatva, hogy ekképpen cselekedjünk mi is.
Lehetséges, hogy általam üzent az Úr annak az asszonynak, aki eddig eléggé kiharcolta a tekintélyét magának az emberek között.
Jézus így akarta őt is a helyes útra terelni.
Beszélgettem egy lelkipásztorral, aki arra panaszkodott, hogy őt biztosan nem szeretik a hívek, mert soha nem vesznek neki ajándékot, pedig szívesen elfogadná. Én a meglepetéstől előbb nem tudtam szólni, majd mikor mélyebben megértettem a panasz súlyát, csak annyit mondtam: Valószínű nincsenek hozzászoktatva a hívek, egymás felköszöntéséhez. Csend lett. Lehetséges ő azon gondolkodott, hogy ki a hibás, én meg azon, hogyan lehet ilyet kérni valakinek? Mint ahogy a tiszteletet ki kell érdemelni, éppen így ha a gyülekezet arra van tanítva, hogy szeretettel legyenek a testvérek egymás felé, valószínű szeretetből a pásztorról sem felejtkeznének meg a hívek olykor-olykor.

-Talán megfigyeltétek, hogy a világban olyannyira felgyorsultak az események, hogy alig tudjuk követni. Sokszor egyes politikai döntéseket olyan érzéketlen hirtelenségben bonyolítanak le, hogy időnk sincs átgondolni, hogy egyáltalán jó lesz -e az emberiség számára?

-A munkahelyeken maximális elvárások, ellenőrzések vannak, és ez a sok megfelelés idegileg kikészíti az embereket.

-Az egyik ember nagy fényűzése mellett, a másik nem tudja kenyeret másnap miből tesz az asztalra?

-Értelmetlen költekezések, épületek, amire nincs, vagy soha nem lesz szükség….

-A fegyvergyárosok elkészített eszközeit el kell adni, ezért háborúkat kell szítani, fegyver vásárlásra kényszeríteni stb.

És sorolhatnám a sátán által felgyorsított eseményeket.
Mindezek itt játszódnak le a szemeink előtt, és millióknak nem tűnik fel, ha ez mind igaz, akkor az is igaz, hogy Jézus vissza fog jönni!!! A Biblia első szavától az utolsóig igaz, akkor nem kellene sok embernek egy 180 fokos fordulatot tenni?
Ha felgyorsultak az események, akkor egyszer csak Jézus, ahogy ígérte megjelenik az Égen, és akkor sírnak majd az emberek, de a kegyelem elvétetik.
Testvérek! Mi ne a sátán fényűzésének csábításában gyönyörködjünk, hanem lássuk meg a nyomorban a hitetlenségben szenvedő embereket, mondjuk nekik, hogy még most időben menjenek a lámpásaikba olajat venni, mert az idő közel!

Oly sokszor elfelejtkezünk arról a nagyon fontos tényről, hogy az életünk  ajándék számunkra. Ez nem természetes, hanem igenis ajándék, és mégis milyen keveset mondjuk Istennek, hogy: „Uram, köszönöm az életem.” És ha még tovább gondoljuk, mondhatnánk, „Köszönöm a mindennapi kenyeret, egészséget, erőt, stb. mindent köszönök Neked! És milyen keveset hálás a szívünk azért a mindenért. Ilyen az ember, aki születésétől fogva bűnben él, és hálátlan. Ha viszont történik valami az életünkben, amire kénytelenek vagyunk odafigyelni, akkor látjuk meg igazán, hogy az Úr tenyerén hordoz bennünket, mert a szeme fényei vagyunk.
Szeretnék veletek megosztani egy bizonyságot, ami szintén azt igazolja, hogy Isten nagyon szeret bennünket.

Az történt, hogy férjemmel elmentünk ügyet intézni a közeli városba, és visszafele jövet a kocsi szokatlanul viselkedett, ami műszaki hibára engedett következtetni.  Férjem nem állt meg, hogy külsőleg valamiről is meggyőződjön, hanem inkább igyekezett, hogy minél hamarabb haza érjünk. Az Utolsó 10-16 km-ben imádkozni kezdtem, hogy Isten segítsen meg bennünket, mert egyre inkább éreztem én is a bajt.
Mire beértünk a községünkbe, már szinte vezethetetlen volt a kocsi, de a sok rosszban az volt a jó, hogy hamar találtunk egy szerelőt, és a tudat pillanatnyilag megnyugtatott bennünket. Miután a körbe nézték a kocsit, férjem rápillantott a bal első kerékre, és látta, hogy az anyacsavarok teljesen fel vannak lazulva.
Mikor lehajolt és meggyőződött róla, hogy kézzel is elfordítható a csavar, akkor értettük meg igazán, hogy Isten milyen bajtól óvott meg bennünket. A fellazult kerék, ha kiesett volna a kocsi alól, a kocsi átmegy a másik oldalba, és tragédiához vezetett volna.
Végül is nem kutakodtunk, hogy ki és miért tette ezt ellenünk, hanem hazaérve megköszöntük Istennek az életünket!
Megköszöntük, hogy az Úr angyalai tábort járnak az Övéi körül, és kimentik őket minden bajból.
És most hálás szívvel mondom most ki: „Uram, köszönöm az életemet!”

Dr.Paul Brand, egy sebész, aki az indiai Vellore Keresztyén Orvosi Egyetemen dolgozott, és ezt írta: Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom …..ám az évben egy nap különös jelentéssel bír..

Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli, én Jézus kezein gondolkodom ... azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal, a római kivégzőosztag emberei keresztül szúrták a csuklón, épp a kéztőcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak, és a középső ideg ez a kezet megbénította, és karomszerűen összerántotta. Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót. Később az egész testsúlya a testére nehezedett, így még több szövet roncsolódott és még több vért veszített.

Volt valaha ennél kétségbeejtőbb kép? A tanítványok, akik abban reménykedtek, hogy ő a Messiás, elbújtak a sötétben, és szétszéledtek. Ám nem ekkor láttuk utoljára Jézus kezeit. A Biblia azt mondja: amikor beesteledett a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: „Békesség Nektek!” és miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezeit és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Dr. Brand így folytatta: Jézus úgy döntött, hogy a kezein lévő sebek örökre emlékeztessék, az itt töltött időre.

Ezért hiszem, hogy Isten hallja és megérti a fájdalmunkat. Mert megtartotta azokat a sebhelyeket, mint a megsebzett emberiség maradandó képmását. Ő tudja, hogy milyen az élet a földön, mert járt itt. A kezei bizonyítják. Vidd hát sebeidet ma Jézushoz, és engedd, hogy meggyógyítsa testedet és lelkedet! Ámen!

Krisztus születése után 33-ban három embert feszítettek keresztre, Jeruzsálem külső falainál.
Ez az esemény megváltoztatta a világtörténelem folyamatát. A római ítéletvégrehajtók az elítéltek kezét, lábát szöggel átlyukasztották, és hagyták őket meghalni.
A keresztre feszítés gyötrelmes kivégzési mód volt. Az elítélteket bőrből készült, szöggel kivert szíjjal kötözték a fára.  Az áldozat napokig élt gyötrő fájdalomban. Halálát általában fulladás okozta.
Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkantam Jézus halálát leíró Bibliai szakasz mellett, ( Lk 23:32-43) „Az egyik ember bűnös volt, bűneiben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg.
Kik voltak ezek?

Aki bűnös volt, az a bűnben halt meg.

Az egyik gonosztevő az ország törvénye szerint méltó büntetést kapott. Valószínű dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni. Dühös volt a bíróra, aki elítélte, és mindazokra, akik cserben hagyták. Sőt, különösen dühös volt erre a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten.
Nem volt nehéz olyan valakire haragudni, aki kijelentett, hogy ő a világ világossága, és reménye, és most ugyanúgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző. Ez a lator káromolta Jézust, hogy képtelen önmagán, vagy bárki máson segíteni. ( Lk.23:39)
Ez a gonosztevő az önmagában hordott, és megtartott bűneivel halt meg.

Aki bűnös volt, de bűn nélkül halt meg:

A másik gonosztevő, aki szintén ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigúnyolták az Úr Jézust. Egy ideig ő is kigúnyolta, hogy ha ő a Messiás, mentse meg magát! (Máté 27:37-44)
De ahogy ennek a gonosztevőnek a szívében változás történt, odaszólt a társához, és ezt mondta: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanaz az ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetést kapják, de Ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a királyságodba. Erre Ő így felelt neki: Bizony mondom néked, ma velem leszel a Paradicsomban. ( Lk.23:40-43) Ez a néhány szó a legfontosabb kijelentése az Újszövetségnek.
A Bűnbocsánat és az örök élet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az üdvösséghez. Egyedül a Krisztusba vetett hit jelenti az Örök életet.
Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje elrendezni a múltban elkövetett dolgait, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára az örök életet.
A hit legegyszerűbb kijelentésére, válaszként az Úr Jézus a bűne bocsánatáról biztosította gonosztevőt. Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül.
A Mennyek bírája levette válláról a vétkeit, és helyette az Úr Jézusra, bűnünk hordozójára helyezte.

Aki nem volt bűnös, de bűn miatt halt meg.

Az Úr Jézus volt, Aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek terhével, de nem volt benne semmi bűn. Három nappal később feltámadt a halálból, és megmutatta, hogy halála nem volt tévedés. Sebhelyekkel a testén Jézus bebizonyította a tanítványainak, és azóta millióknak, hogy vállalta Isten ítéletét, és legyőzte a halált.
Ami csodálatos, ez a mi történetünk is, mert ő ott volt helyettünk és miattunk, a bűneinket hordozva.  Ott voltunk mindannyian, és vagy az első, vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni foguk a tetteinkért.
Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit. Ha nincs hited, de akarod, hogy legyen, kérd Istent és Ő adni fog. Ha nehéz ezt tenned, kiálts így: Hiszek, segíts a hitetlenségemen!

És amikor Jeruzsálemhez közeledett Bethfage, Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elküldte kettőt a tanítványai közül.
És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, amelyen ember nem ült, még soha, azt oldjátok el, és hozzátok ide!
És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.
Elmennének azért, és megtalálták a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál és eloldák azt.
Az ott állók közül pedig mondának, nékik. Mit mímeltek, hogy eloldjátok a vemhet?
Ők pedig felelének nékik, úgy amint Jézus parancsolta vala. És elbocsáták őket.
És odavivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruhájaikat, ő pedig felüle reá.
Sokan pedig felső ruhájaikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek a fákról, és az Útra hányják vala.
Akik pedig előtte ménének, és akik követék, kiáltanak mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!
Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Tamás és Péter keresztyén jó barátok, de mivel nem egy városban élnek, így csak telefonon tudnak legtöbbször beszélgetni. Tamás nagy büszkeséggel mesélte el, hogy vasárnap egy másik gyülekezet Istentiszteletén vettek részt, ahol nagyon jól érezték magukat. Még hozzátette azt is, hogy azok a testvérek nem olyanok, mint……….
Péter csak hallgatta, majd végül megszólalt: -Ha látod a különbséget a két gyülekezet között, akkor miért nem törekszel arra, hogy te is olyan legyél, mint ők? Melyik gyülekezetről van szó?- Tamás nagy buzgalommal mondta el a pontos nevet, amit a gyülekezet kapuján olvasott.
-De hisz, az nem is a mi Egyházunkhoz tartozik, és  rengeteg olyan gyülekezet van, ami szekta. Ezért nem jó tévelyegni, az Ige is ezt mondja, mert lehetséges, hogy hamis tanításokat hallunk. -magyarázta meggyőzően Péter.
Ezen aztán sikerült összevitázniuk, és nehezteléssel zárult le a beszélgetés.
Néhány nap múlva reggel Péter felhívta a dicsekvő barátját, és próbált vele szépen beszélni. Annak még mindig érezhető volt hangján a neheztelés, de azért hallgatta, amit a másik mondott.
Péter a szolgálatával kapcsolatos néhány nehézségről számolt be, de mivel tudta, hogy barátja dolgozni indul, ezért sietve el is köszönt. Szomorú volt, mivel megtapasztalta, hogy nem érti meg őt a másik, és így hiába kért volna tanácsot is tőle.
Rövid időn belül Tamás küldött egy sms-t, amibe leírta, hogy „Miattad, és a te problémáid meghallgatása miatt késtem el a munkahelyemről „stb.
Pétert nagyon bántotta a barátja viselkedése, de nem válaszolt neki semmit, hanem eldöntötte magában, hogy inkább Istennek mondja el, aki tud is rajta segíteni.
Ettől kezdve Péter naponként az Úrhoz vitte barátja problémáit, és bízott Jézus segítségében.
Aztán eltelt 1-2 hét, és a jég megolvadt. Tamás felhívta Pétert és bocsánatot kért tőle a viselkedése miatt. Elmondta, hogy meg akar változni, és szeretné, ha továbbra is tanítgatná őt, a keresztyén viselkedési formákra.
Péter hálás volt az Úrnak barátja alázatáért, és természetesen megígérte, hogy Istentől kapott bölcsességével segít neki. Mindketten boldogok voltak, hiszen tudták Jézus volt, aki a békességet elhozta közéjük.

Elgondolkoztam azon, hogy olyan mesébe illő ez a rövidke történet, amikor minden jóra fordul és mindenki boldog. Pedig így lenne ez mindenkor, ha Istenre hagyatkoznánk és alázat lenne bennünk. Nem kellene annyi vargabetűt leírni és sok keserűséget átélni, ha alázatban lennénk.

More Articles ...

  1. Az Úr nagy dolgokat cselekszik
  2. Érték az ember!
  3. Tedd próbára a Biblia tudásodat
  4. A Szent Szellem
  5. Tedd próbára a Bibliatudásodat!
Page 29 of 89