„Érték az ember” - olvashattuk nem is olyan régen, de már nem az! Mi változott meg az óta, kérdezhetném, de nem teszem, mert naponta megtapasztalom a választ. Valóban, ma már nem érték az ember!

- Talán ezt a megállapítást nem is a politikához kötném, hanem ahhoz, hogy az emberre, mint egy gépre tekintenek. Nem nézik, hogy beteg -e, vagy bírja -e, hanem menni kell, ha éhen nem akar halni.
Mint egy gép, amibe üzemanyagot töltenek, és egész nap működik, úgy gondolják, hogy az embernek is bírnia kell.

-Lassan az ember fogyóeszköznek számít, ami ha elromlik, vesznek helyette másikat. Ha meghal az ember már a temetésére se mennek el, mert nincs idő, mert nem divat már. Teljes érzéketlenség már ez.

-Régen volt háború, kinek rossz ez? Persze hogy a fegyvergyárosoknak. És mit tesznek ilyenkor? Belebonyolódnak egy olyan harci helyzetbe, amibe belerángatják az országokat, értékesíteni tudják a harci eszközöket és sok ártatlan katona leli halálát! Miért kell ez?

-Akkor kinek érték az ember? Ki az, aki tudja, hogy az ember, érzelmekkel rendelkezik, vágyik a szeretetre, odafigyelésre, ajándékra, pihenésre, egy mosolyra, egy jó szóra, egy jókívánságra, a jóindulatra, egy simogatásra, nevetésre, sétára. Vágyik a családja jólétére, boldogságára, anyagi javakra, gyógyulásra, felüdülésre, kikapcsolódásra. Vágyik dolgozni ahol embernek érezheti magát! Nem olyan munkára, ahol „Leonszió” áll mögötte, hogy jobb legyen a teljesítés.
Mit gondoltok, Isten ezért teremtette az embert? Saját képmására formázta, az Ő lelkét lehelte belé, mindent megtett, hogy az ember ott legyen a közelségében. Egyetlen Fiát adta oda az ember bűneinek megváltása végett! Mert Isten szereti az embert!
Akkor miért nem értékes az ember, talán pontosan azért, mert Isten szeme fényei vagyunk? Mert úgy vigyáz ránk, mint legféltettebb kincsére. Értelemmel ruházott fel bennünket, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Akkor miért nem tesszük, hogy meglássuk, kik is vagyunk?
Testvérek! Amikor megtapasztaljuk ezt az elgépiesedett világot, ami nem nézi, hogy neked mi lenne a jó, ami értéktelenné tesz saját magad előtt, mi keresztyének, legyünk olyan emberek, aminek Isten akar bennünket látni. Érzelmeink működjenek egymás iránt, és ne engedjük, hogy a sátán egy élettelen gépnek állítson be minket világ előtt.

Testvéreim azt gondoljuk, hogy ma is érvényes az a magállapítás, amit több éve hajtogatunk: „ Az embereket nem érdekli Isten, és hiába hívjuk, úgy se jönnek a gyülekezetbe” – lehet van olyan is, de az a sejtésem, valami mégis megváltozott!
Talán a nagy szabadság, a világban felgyorsult események, a rákos betegségek, és az elképesztő események miatt, az  emberek újra érdeklődnek Isten iránt. Ezt a lehetőséget ragadjuk meg!
A helybeli gyülekezetünk jelenleg nem működik, mert a testvérek munkahely, és lakás miatt elkerültek más gyülekezetbe.
Én úgy imádkoztam Istenhez, hogy érintse meg  a szíveket, és hozza elénk ezeket az embereket. Ne emberileg kelljen megszólítani, mert az nem biztos, hogy célhoz vezet. Hanem, az Úr érintse meg a szíveket, hogy legyen bennük vágy az Úr keresése iránt. És az Úr meghallgatta az imámat, mert valóban elém jöttek azok az emberek.
Legutóbbi néhány megtapasztalásomat szeretném megosztani veletek:
-Ismerősömmel találkozva, hosszan beszélgettünk, aki elpanaszolta betegségeit, és láttam rajta, hogy  gyenge a világsodrásaival szemben.  Felajánlottam neki, hogy keressen egy gyülekezetet, ahol Isten védelme alatt lehet. „De csak oda akarok menni, ahol te vagy” - jegyezte meg. Természetesen nem én hozzám kell közel lenned, hanem az Úrhoz- válaszoltam rá. „De veled olyan jó beszélgetni, és ezért vágyok a közeledben.”-mondta.
-Másik ismerősömmel az utcán beszélgettem, aki már megismerte Istent, de az élet nehézségei elsodorták őt.
Időközben a gyülekezet szünetelt, és mi sem kerestük őt.
Most viszont néhány mondat után azt mondta nekem: „Mindig néztem a gyülekezeti ház felé, hogy hátha meglátok valakit, mert vágyok vissza”
-Egy fiatal ismerősömet kerestem meg a közösségi oldalon, és néhány szót váltottunk. Végül rájöttem, hogy jócskán benne van az okkultban, és jelenleg műtét előtt áll. Természetesen nem hagyhatom ebben a szellemi állapotában.
-A szegénység nagy Úr, és a gyülekezetben hozzám jött egy nő, aki kért használt tárgyakat, hogy létezni tudjanak.

Kedves Testvéreim, mint látjátok van munka, csak észre kell venni! Hiába járunk el hetente a gyülekezetbe, az csak nekünk jó, de mi lesz a kint lévő emberekkel? Hol a Missziós parancsa Jézusnak?
Akkor mikor gyülekezetben járók között nem tudják, hogy a Pünkösdöt mire ünnepeljük, akkor a kinti emberektől mit várunk? Kinek a feladata mind ezt elvégezni? Égni kell ezért a feladatért!
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az isten fiainak megjelenését” Róma 8:19

A másik özvegy testvérnőnk, aki szintén pénzt kért kölcsön a fiától, de az nem tudott segíteni, a lánya  akivel haragban volt néhány hete, felhívta telefonon és azt mondta neki: „Anyu, hát tudok én segíteni neked…” (– Valószínű a két testvér megmondta egymásnak, hogy édesanyjuk milyen bajban van. )
Ki hát ez, ha nem az Isteni kegyelem, az Isteni szeretet, ami megmozgatta a szíveket a jóság irányába?
Ezek a szegény emberek, akiknek nem volt pénzük, de adni akartak, és megáldotta őket az Isten!
Áldott legyen az Úr érte!

Igen tudtam, kiről beszélt, és megkértem, hogy beszéljen neki az Úrról.
Sajnos ez volt rá a válasz: „A fia meghalt, hogyan menne ő Istenhez?”

Mélységesen elcsodálkoztam a válaszon, mert ismerősöm néhány éve gyülekezetbe jár, és bőven megtapasztalta az áldásokat, akkor miért mondta ezt?
Természetesen vannak világi emberek, akik anyagilag magabiztosak, de az igazi védelmet csakis Isten adhat mindannyiunknak.
Ha ennek a világi embernek meghalt a 22 éves fia, aki mély fájdalmat hagyott maga után, akkor mit érezhet Isten, Aki egyetlen Fiát adta a világ bűnei miatt?- kérdeztem ismerősömtől.
Ő csak hallgatott, és én éreztem, hogy nincs kész az igazság magyarázatára.
Sokan vannak ilyen emberek, akik nem beszélnek Istenről a világi embertársuknak, nehogy megsértsék őket.
De elgondolkoztatok -e azon, hogy azok az emberek, akik most általunk nem hallják az Evangéliumot, egykor nem fognak -e megvádolni bennünket azzal, hogy a mi hibánk miatt kerülnek a kárhozatra. Ne akarjuk ezt a pironkodást!
Keresztyén Testvéreim! Egykor Jézus Krisztus azt mondta: „Tegyetek tanítványokká minden népeket….” Keresztyének vagyunk, végezzük az Ő Missziós Parancsát!