Sok évvel ezelőtt történt ez a sajnálatos baleset, mikor a vasúti átjárókban még jelzőőrök fogadták a vonatokat, és lámpásaikkal ők parancsoltak megálljt, az utakról jövő járműveknek.
Így volt ez azon az éjszakán is, mikor az állomásról telefonáltak a jelző őrnek, óra, perc pontossággal, hogy mikor fog odaérkezni egy személyvonat, amit neki kell fogadni, és átengedni.
Kiment az őr, látta közeledni a vonatot, de azt is látta, hogy az útról, egy kocsi közeledik a vasúti átjáróhoz. Elkezdett neki a lámpájával körözni, de a kocsi csak közeledett. Akkor a jelző őr még közelebb ment és még a kezével is integetett, hogy álljon meg, mert vonat azonnal odaérkezik. A várt szerelvény befutott, és a kocsi, mintha semmi akadály nem lenne előtte, nagy sebességgel belerohant a vonatba. A benne ülő utasok mind életüket veszítették.
Mikor a baleset ügyében bírósági tárgyalás folyt, a jelző őrt is beidézték.
A bíró megkérdezte, hogy miért nem jelzett a kocsinak, hogy a vonat közeledik, de az őr határozottan azt mondta: de igen, én kint voltam fogadtam a vonatot, és mikor láttam, hogy jön a kocsi, a lámpámmal köröztem, még a kezemmel is integettem, hogy álljon meg.
Nem érzem magam bűnösnek.
A bíró nézte a jelző őrt és azt mondta: „Az igaz, hogy a lámpával jelzett a kocsinak, csak a baj az volt, hogy a lámpa nem világított!”
A tárgyaló teremben óriási csend lett.

Kedves testvéreim! A mi életünkre vonatkoztatva vizsgáljuk meg a történetet.
Jelzőőrként mi is kint vagyunk a világban, hogy figyelmeztessük az embereket a veszélyre. De vajon világít a mi lámpánk? Van benne égő, vagy olaj, ami által világot tudjon adni? Vajon tudunk -e világítani mi a sötétben?
És majd akkor mikor az igaz bíró előtt állunk, vajon nem -e ezt mondja nekünk is : „Az igaz, hogy kint voltál, és jeleztél a veszélyre, de nem égett a lámpád, hogy a sötétben lévők megláthassák azt.”
Nézzük hát meg a lámpásainkat, töltsünk bele olajat, hogy világítani tudjunk a sötétben!
Hogy az igaz Bíró ne elitéljen, hanem helyet adjon a Mennyei házban nekünk is.

Gyülekezetünkben évek óta eljárt egy vágyakozó nő, aki nagyon szeretett volna bemerítkezni, de komoly akadályai voltak.
Szomorúan vette tudomásul, hogy nem vehet részt az Úrvacsorai közösségben, de azért nem adta fel, hanem kitartóan minden alakalmon jelen volt.
Kb. 2 éve az Úrtól egymás után ezt az Igéket kapta: --Ap.csel 2:38 „ …térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát”

-Joel 2:12 „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.”

Megértettük, hogy az Úr az első Igével buzdítja a bemerítkezésre, még Lelki ajándékot is ígér, de mivel nem történik semmi, a Joel 2:12 Ige azt sugallja nekünk, hogy nem mondott le róla Isten, sőt elmondja, hogy hogyan tartson bűnbánatot.
Tovább teltek a hetek, és a gyülekezet csodálkozott a kitartásán, de ő türelemmel várt, és biztos volt benne, hogy eljön a nap, amikor bemerítkezhet.
És amint az Ige is ezt mondja: „Legyen a te hited szerint”- így az ő életében is bekövetkezett a várva várt nap.
Egy vasárnapi Istentisztelet alkalmával a szolgáló testvérem imádkozott érte, és az Úr válaszul elhárította az akadályokat.
Testvérnőnk bemerítkezhetett, és csodálatos öröm töltötte be a szívét.
Másnap a reggeli imádkozás után, az Úrtól kért egy Igét, és íme a válasz: „ Azon örüljetek, hogy a ti nevetek fel vannak írva a Mennyben”Lk.10:20
Testvérnőnk bizonyságában elmondta, hogy mikor elolvasta az Úr üzenetét, olyan mélyről jövő sírás tört fel a szívéből, ami szinte egész nap tartott.

Mosolyogva nyitottam meg a Bibliámat, és a Jób Istenhez intézett beszédét akartam kikeresni, azonban a lapok éppen ott nyíltak ki.. Jób 13:22 „Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád, és te válaszolj”
Meghatódva olvastam fel az Igét, ami alátámasztotta, hogy az Úr nem csak a Testvéremhez szólt, hanem ott is ott volt velünk, szinte bizonyságul mindenkinek.

Kedves Testvérem! Bizonyára észrevetted már te is, hogy ha élőkapcsolatban, (napi szinten) vagy Istennel, olyan közel jön hozzád, mintha egy hívő testvéreddel beszélgetnél. Ám az Úrral sokkal jobb! Vágyjál rá, mondd te is azt az Igét, amit Jób mondott: „Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád, és te válaszolj”Jób 10:20
Így érdemes csak hívőnek lenni, ha az Úrral vannak átéléseid, ha meghallod az Ő hangját, ha megérted, mire indít, mit üzen álmodban, ha megfejted az álmokat, de nem álmos könyvből, hanem úgy, mint József.
Akit szeretünk, annak a közelében szeretünk lenni. Vágyjál te is erre!!!

-Tudod e, hogy Isten teremtményei vagyunk, de nem mindenki Isten gyermeke!

-Mielőtt mondanál valamit, gondold át: Igaz e? Lényeges ? Jóindulatból fakad e?

-Ha a hited a Biblia alapigazságában áll meg, biztos lehetsz benne, hogy jó úton haladsz.

-Ha nem Isten hívott el a szolgálatba, akkor egy idő után teherré válik, és elhagyod azt.

- Vizsgáld felül, hogy van -e élő kapcsolatod az Úrral!

-Számodra fontos -e a Szent Szellem itt a földön? Gondolkodj el rajta!

 

A gyülekezetnek gyakran teszi fel a szolgáló ezt a kérdést: Van -e üdvösséged?
Hirtelen mindenki arra gondol, hogy Jézus Krisztus meghalt a kereszten a mi üdvösségünkért, hogy örökéletünk legyen, biztos, hogy van Üdvösségünk.
De mi van azokkal, akik nem hisznek az Úrban?
Mit jelent az Üdvösség? Az üdvösség azt jelenti, hogy az embernek lelke megmenekül a sátáni befolyás alól, és így képessé válik az Evangélium befogadására. Ennek következtében a helyes döntésre és ehhez illő életvitel kialakítására alkalmas lesz.
-Mikor egy kutya rosszat tesz, és a gazdája rászól, akkor összehúzza magát, de nem azért, mert lelkiismerete figyelmeztette.
Az emberben viszont Isten lelkiismeretet helyezett, és ezáltal fel tudja mérni, hogy jót vagy rosszat a cselekszik?
_Az újjászületett ember felismeri magában a bűnt, és próbál Isten elvárásainak megfelelni.
-Az újjá nem született emberben a lelkiismeret nem működik, ezért nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között.

És most tedd fel magadnak a kérdést! Van e üdvösséged???


Amikor az ember felismeri a bűnös mivoltát, megbánja, és bocsánatot kér az Úrtól, elhagyja a bűnt és másként akar élni, mint azelőtt. A legjobb példa erre a Tékozló Fiú története.

A megtérés az addigi életemtől egy 180 fokos elfordulás.
A megtérés az Istenhez való hazatérés.
A megtérés soha nem emberi teljesítmény, vagy magatartás, hanem Jézus Krisztus megváltó munkája.

Ahány ember, annyi féle megtérése van. Van, aki hirtelen dönt az Úr mellett, míg a másiknál fokozatosan történik meg. Ezek a Tamások, akiknek bizonyítani kell Istennek.
De olvassuk el Saul megtérését a Damaskusi úton, vagy Zákeus megtérése, miután találkozott az Úr Jézussal.
Ap.csel.9:1.27, Lukács19:1-10

A megtérésnél egy nagyon fontos, hogy akár hirtelen, akár fokozatosan történik, de teljes elhatározással, és végleges legyen.
Azt mondja az Ige? „Aki az ekeszarvára teszi a kezét, és visszatekint, nem méltó az az Isten országára”

Sokszor mondjuk valakire, hogy: „képmutató, sok arca van, olyan, mint a szivárvány” Sajnos vannak ilyen emberek, és ezek megszomorítják a többi becsületes embertársaikat. Azonban válasszuk külön a hívőket és a hitetleneket.
Milyen is egy hitetlen ember? A képmutató, mint a kaméleon úgy változtatja a színét. Az ilyen ember nyájas, mások előtt mindig a legjobbnak mutatja magát, de végül nem hosszantartó ez, mert hamar kitűnik az igazi arca. Az ilyen büszke ember soha nem ismeri be az ő hibáját, hanem másikra mutogat. Bármilyen rossz is az ilyen típus, de mentségére szolgáljon, hogy hitetlen emberről van szó.
Mi a helyzet a keresztyén embereknél? Ők hogyan tudják leplezni az igazi arcukat? Talán nem sok különbség van a két típus között, mert aki hívő létére a sátán útját követi, az még lebecsülhetőbb!
Ismertem egy embert, aki keresztyénnek vallotta magát, de nagyon messze járt annak a határához. Eljárt gyülekezetbe, kedves volt a testvérekhez, szépen imádkozott, de ez csak erre az időszakra vonatkozott, mert miután haza ment, otthon a családjával durva-goromba volt. A pásztora próbált vele elbeszélgetni, de hiába, nem akart megváltozni. Szándékosan mondtam azt, hogy nem akart, ugyanis, ha akart volna, akkor megtörtént volna a változás. Amikor figyelmeztették a hibájára, messzemenőkig megharagudott érte. Az ilyen ember csak azt fogadja el, amit ő mond, és másnak nem lehet akarata.
Ez az ember nagyon démonizált volt, aki egykor üldözte a keresztyéneket, és ő abból nem szabadult meg. A benne lévő légiók tudták leplezni magukat mikor szükséges volt, de ha tehették, mindig bántottak valakit. Hiába mentek orvoshoz, nem találtak semmilyen betegséget nála.
Most kérdezheti bárki, hogy a hitetlen vagy a keresztyén emberben vannak démonok? Természetesen a hitetlen emberek a sátánéi, így természetes a démonok ki bejárása.
A keresztyén emberekben akkor tud a démon működni, ha megtérés felszínes volt, és ugyan úgy bűnös életet él.
Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a mai Egyházak nem szorgalmazzák a szabadító szolgálatot, pedig sok ember gyötrődik tőle, de leginkább a környezete szenved. Jézus nevében hatalom van, és az erre elhívott testvéreknek szükséges lenne ezt a szolgálatot végezni.
Bízok benne, hogy ha imádkozunk érte, az Úr küld munkásokat ebbe a szolgálatba is.

Vajon tudja -e mindenki, mi a Bemerítkezés? A Bemerítkezés az a fizikai cselekmény, amellyel kifejezésre juttatjuk Isten iránt való engedelmességünket. Hitünk megpecsételése!
A Bemerítkezési parancsot maga Jézus Krisztus adta, a halálból való feltámadása után. Ap.csel. 2:38 „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg………”
Vagy a Márk 16:16-ban ezt olvashatjuk: „ Aki hisz, az megkeresztelkedik…”
A Bibliában csak felnőttek merítkezéséről olvashatunk. Kisgyermek nem tud felelősségteljes döntést hozni.
A csecsemők keresztelése Egyházi hagyomány, amely az egyén akaratlagos döntése, és személyi hite nélkül történik. Ez az Isten előtt nem kedves!
A megtérés egy felnőtt ember számára személyes, akaratlagos és saját maga dönthet benne.
EZÉRT A KERESZTYÉN EGYHÁZAKNAK NINCS JOGUK MEGVÁLTOZTATNI A BIBLIAI UTASÍTÁSOKAT!
Maga Jézus Krisztus is Bemerítkezett, és ezzel magára vállalta az emberrel való sorsközösséget. Máté 3:13-15

Hívőként éljük a mindennapjainkat, mint a többi ember, és elfelejtkezünk arról, hogy milyen hatalmas fegyver van a mi kezünkben!
Jézus ugyanis hatalmat adott, hogy démonokat űzzenek az Ő nevében, és ezzel nekünk élni is kellene!
Nem csak kellene, hanem nagyon is szükség van rá, hisz a hívők között is sok a démonizált ember.
Elnézzük a gyötrelmeiket, hallgatjuk a rendszeresen visszajáró panaszaikat, és megkeseredetten élik az életüket. Nem tudnak bekapcsolódni az Úr munkájába, nem tudnak részesei lenni az Isten áldásainak, mert a démonok elválasztják Istentől őket, és megkeserítik az életüket.
Miért is nem szorgalmazzák ezt a szolgálatot gyülekezetekben? Mert nem hisznek benne, vagy nincs, aki ezt a szolgálatot végezze?
Pedig ez Jézus Krisztus utasítása, és a mi javunkat szolgálná!
Az említett démonűzéssel kapcsolatosan megosztok Veletek egy valós történetet:
Keresztyén testvérnőmmel való beszélgetés során kiderült, hogy súlyos lelki megrázkódtatás érte, ami nagyon kihatással volt az életére. Hiába próbálkoztam vigasztalni, csak ideig-óráig tartott.
A folytonos, már-már depresszióba átmenő hangulata, fájdalmas panaszai, kérdései, arra engedett következtetni, hogy a halál szelleme van benne. Felismertem a teendőmet, és tudtam, hogy cselekednem kell. Este miután lefeküdtem, nagy szeretettel az Úr elé vittem a testvérnő ügyét és kértem, hogy adjon nekem bölcsességet a szabadításhoz.
Ekkor határozottan felszólítottam a halál szellemét, hagy hagyja el a testvérnő testét………………….Jézus nevében! (A határozott parancsra, a halálszellemének ki kellett menni Jézus nevében. És hittem is benne)
Másnap ismét találkoztunk a testvérnővel, akin már az első pillanatban észrevettem a változást. Más lett a hangja, mosolygott, határozottan beszélgetett a jövőjéről, az addig fogvatartott nő, megszabadult attól a szellemtől, ami őt teljesen el akarta pusztítani.
A depressziót felváltotta az élni akarás, a könnyeket a mosoly, az erőtlenséget a látható fizikai erő.
Míg előző beszélgetéskor azt kérdezte, hogy „meghalok?”- másnap már a tennivalókra gondolt.
Ez a halál démonja, magával hozta az életuntságot, a haláltól való félelmet, a kilátástalanságot, a rettegést, bánatot, a történteken való gondolkodást stb.
És ím, Jézus szava „Garancia” arra, hogy amit Ő nekünk megmondott az akképpen történik!
Kedves Testvéreim! E fontos szolgálatot, nagyon óvatosan, kell végezni, mert ha eredménytelen lesz, nem Jézus neve nem garancia, hanem a mi életünk miatt nevet vissza az ördög.
Mi saját magunkat is meg kell tisztítani, hogy ne hasonuljunk meg önmagunkkal, hogy ne azt mondja a sátán amint az Igében olvashatjuk: „Pált ismerem, de te ki vagy?”Hanem ismerjen bennünket a sátán, mit Jézus Krisztus gyermekét.
Kívánom, hogy minden gyülekezet ismerje fel ennek a szolgálatnak a fontosságát, és tegyék azok a testvérek, akiknek igazán elhívásuk van erre.
Vigyázat! Ez nem a mi érdemünk, mikor megszabadulnak az emberek, hanem csak is Jézus Krisztusé! Ámen

Töltsd ki, és majd olvasd össze a megfejtések első betűit függőlegesen! Örülsz neki?

1.Vadat hajt = ……………….5 betű
2.Király volt = …………….. 5
3.Ketté vált a tenger = ……………….. 5
4.Elpusztítja =………………. 3
5.Ragadozó madár = ………………. 3
6.Anna fia volt = ………………. 6
7.Meggyulladt = ………………..2
8.Gázló madár =………………..4
9. Nagypróféta =……………… 5
10.Első ev.írója =………………. 4

11.Világtalan =……………… 3
12. Samuel anyja =………………4
13. Bárkája =………………3

A bűnbánat létfontossága: Miért létfontosságú a bűnbánat, akik Imacsoportban szolgálnak? A válasz az, hogy rendezetlen bűnökkel teret engednek a sátánnak, ahol működni tud, ott működni is fog az életükben.

Mikor a sátán fellázadt Isten ellen, örökkévaló ítélet alá helyeztetett: „a sötétség kötelékeibe”. Az ördög és bukott angyalai az erkölcsi sötétségbe száműzöttek, mivel Istentől, aki a Világosság, örökre elzárattak.

Ez a sötétség, ahová a sátán járatott, nem korlátozódik az emberen túli területre. Mikor elfogadtuk Jézust, mint Urunkat és Megváltónkat, a 2 Kol. 1:13 szerint „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába”

Ha rejtegetjük a bűnt, a világosság bennünk sötétséggé lesz. A sátánnak legális bejárása van, Istentől kapta, hogy a sötétség birodalmában lakjon. Az ördög a sötétségnek bármely területén közlekedhet, még a keresztyének szívében lévő sötétségben is!! Isten olyan dolgokat fog hozni az életünkbe, amik megváltoztatják ezeket a sötét dolgokat, de hit által ki kell nyitni az ajtót és megengedni, hogy cselekedjen.

A démonok mindig készek arra, hogy segítsenek a keresztyéneket megtartani a bűnben, összezúzni a Szent Lélek gyümölcseit, így növelve a sötétséget. Állandóan éberek, keresve egy nyitott területet, hogy növeljék befolyásukat a személy életében. Nekünk, mint közbenjáróknak először a saját életünkben kell rendeznünk saját sötétség minden területét, mielőtt másokért közbenjárunk. Azokat a területeket, amelyeket sötéten hagyunk, a jövőben kudarc területei lesznek. Figyelni kell szívünket, és alázatban járni Istennel, különösen akkor, ha közbenjárásra, és imádkozásra hívattatunk el.
A Szent Léleknek „jó a modora” és Ő nem fog erőszakosan változást hozni. Csak akkor jön, ha hívjuk.
A legnagyobb fegyver az ördög ellen az Isten előtt becsületes szív.
A tiszta szív lényeges az Istennel való akadálytalan kapcsolatban. A bűn megtöri a kapcsolatot.
Amikor a Szent Lélek megmutatott egy területet, ahol megtérés szükséges, le kell győznünk az önvédelem ösztönét.
El kell hallgattatnunk a bennünk lévő személyes ügyvédet, aki ezt képviseli: „Az ügyfelem nem olyan rossz, valójában csak egy ember” Ha erre figyelünk, soha nem fogjuk meglátni, mi a rossz, és soha nem fogunk szembesülni, hogy mit kell megváltoztatni az életünkben?
Az önfenntartó ösztönünket át kell adni Istennek, mert Krisztus, a mi egyetlen egy szószólónk. Ha megengedjük a Szent Léleknek, hogy meggyőzzön, ahelyett hogy vitatkozunk vele, a szívünk sokkal hajlíthatóbb lesz Isten előtt.
Ez azt igényli, hogy megalázzuk magunkat, és elismerjük a rossz dolgainkat. Ha túl büszkék vagyunk, hogy megalázzuk magunkat, akkor Isten is ellenáll nekünk. ( Jakab 4:6)
Az egyik elv, ami fájdalmas az új imádkozó számára az, hogy Isten nem siet. Időt szán arra, hogy létrehozza az Ő természetét bennünk, hogy türelmesen és módszeresen megtisztítsa a szívünket, hogy az Ő céljai szerint tudjunk másokért imádkozni.
Gyakran hallunk ellenállásról, és menekülésről, mint szellemi hadviselés bizonyítékáról, de a sátán menekülése csak megtérés, az alázat, és a tiszta szív környezetében igaz.
Példát kell mutatnunk Istennek való engedelmességre és alázatra azok számára, akik felé szolgálunk. Túl kell lépnünk azon, hogy Istennek csak általában vessük oda magunkat.
Amikor saját életünkben vagy másokéban gonosz erők ellen megyünk, Jézusnak teljes alárendelt szívvel kell tennünk.
A sátán addig folytathatja a támadást a gyenge területek ellen, amíg fel nem ismerjünk, hogy Isten egyetlen válasza a Krisztusivá válás.
Ahogy magunkévá tesszük Jézus nevét, és természetét, az ellenség visszavonul, a sátán nem fogja folytatni a támadást, ha a körülmények, amelyekkel tönkre akar tenni téged, már azon munkálkodnak, hogy téged tökéletesítsenek.

Ahogy a gyógyulásért való imával szolgálunk, Dávid Király imáját kell imádkoznunk. Fel kell készülnünk arra, hogy megtanítsuk azokat is a tiszta szív fontosságára, akik felé szolgálunk.
„Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem” Zsoltárok 51:12

More Articles ...

  1. Uram legyen meg a Te akaratod az életem minden területén!
  2. Feljebb egy lépcsőfokkal…
  3. Merőben más
  4. „Olyankor csak az időt veszik el tőlem”
  5. Vezérfonal
Page 24 of 89