Jóval több, mint 1 milliárd keresztyén ember él a földön. Ennek nagy része, csak annak tartja magát, de a templom közelébe se megy soha. Vannak, aki néha elmennek egy-egy istentiszteletre, megint mások rendszeresen látogatják az alkalmakat. Megmondani nem lehet pontosan, hány keresztyén felekezet, egyház létezik a világon. Ez sok kereső léleknek komoly problémát okoz, mert egyszerűen képtelen kiigazodni közöttük. Természetesen mindegyik a sajátját mondja a legjobbnak, egyesek az egyedüli igazak, vagy az egyedüli üdvözítő egyháznak. Nem célunk ezeket a közösségeket összehasonlítani, se az Ige mérlegére tenni őket. Nem a sokféle közösséggel foglalkozunk, hanem a kétféle emberrel: Vallásossal, és az igaz hívővel. Egymás mellé helyezzük őket egyes területen, így mindenki megvizsgálhatja saját magát ebben, hogy melyik csoportba tartozik?
Az igazi vallásos embernek a vérében van, hogy gyülekezetbe járjon! Nagyon komoly lelkiismereti kérdés számára az, hogy egyetlen alkalmat se mulasszon el, és semmire fel nem cserélné. Nem létezik olyan jó cselekedet, ami ennél előbbre való volna, ezért a kötelességéért, elmegy a pap, és a lévita módjára a bajbajutott mellett is, hiszen neki akkor a gyülekezetben van éppen a helye. A vallásos embernek egyik ismertető jele, hogy amíg a gyülekezetjáráshoz ragaszkodik, addig figyelmen kívül hagyja azokat, akik a bűnben élnek, és semmit nem tesz a megmentésük érdekében. Azt az apostoli kijelentést: „El nem hagyván a mi gyülekezeteinket” úgy értelmezi, hogy minden alkalomkor, minden esetben, szigorúan meg kell jelennie: az Úrnak parancsát, hogy „ Tegyetek tanítványokkáminden népet” figyelmen kívül hagyja, vagy pedig azt mondja, az csak az apostolokra vonatkozott. Persze, ha ez így volna, a keresztyénség nem élte volna át az első századot.
A hívő embereket, teljesen más indítékok viszik a gyülekezetbe. Ő a gyülekezetben közösséget lát, ahol egymás hite által épülhetnek a tagok. Nem szokásból jár, ezért nem az az első a számára, hanem az, hogy az Úr mit akar tőle? Számára fontosabb az útszélén fekvő bajbajutott, mint az, mint az, hogy mint a pap, és a lévita módjára felérjen a templomba időben. Nem a gyülekezeti alkalmaknak rendeli alá életét, hanem az Úr vezetésének rendeli alá, együtt a gyülekezeti alkalmakkal is.
A vallásos ember nem mulasztja el, az étkezés előtti és utáni imát. Ha az evés után, egy órán át hiábavalóságokat, vagy vicceket meséltek is, de még nem imádkoztak, nem tud nyugodtan felállni. Berögzött gyakorlata az imádkozás. Szemben a hívő emberrel, aki naponta többször is hálát ad az egészségéért, a napsütésért, a családjáért, a megváltásért, és a mindennapi keresztjéért. Számára nem a megszokott ima fontos, hanem a hálás szív. Nagyon sok vallásos ember rendszeresen imádkozik a megszokott időben, hálákat ad, mégis elégedetlen. Kéri az Úr vezetését, mégis saját tervei vannak, amiket meg akar valósítani.
A vallásos embereket soha nem üldözték, csak a hívőket. A kommunista rendszerek békében hagyták azokat az egyházakat, amelynek tagjai vasárnapi hívők voltak, még ha rendszeresen a templomba jártak is. Ennek egyik oka az volt, hogy ők senkinek nem ártottak, nem terjesztették az evangéliumot, nem akartak senkit megtéríteni. Természetesen az ördög állt emögött is, akinek soha nincsenek útjába vallásos emberek, hiszen azok nem veszélyesek az ő országa számára, sőt, amíg biztonságban érzik magukat a vallásukban, addig eszük ágában se jut, hogy megtérjenek. Így van ez minden elvilágiasodott keresztyén közösségben is. Amíg valaki rendszeresen eljár a gyülekezetbe, többé-kevésbé felveszi a közösségek szokásait, és megtartja a hagyományait, nem kerül összetűzésbe a közösség tagjaival, vagy vezetőivel, még akkor se, ha teljesen lapos a lelki élete. Nem érdekli őket van -e lelki élete, olvassa -e a Bibliát, imádkozik -e, vagy csupán rutinos keresztyén életet él? Ha valaki megtér, és felébred a langyos lelki állapotából, és megvilágosodik előtte Krisztus, akkor nem tarthatja magában ezt az életet, mint ahogy Jézus is mondta: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó kútfeje lesz ő benne.” ((János 4:14) Így az ördög számára veszélyes lesz, mint aki másokat is felébreszt. Ha életében sok keresés ellenére se találnak okot arra, hogy kivessék a gyülekezetből, akkor találnak az ő hitében. Eretneknek nevezik, mint aki félrevezeti a népet. Hogy az ő tudománya egyezik -e a Bibliáéval vagy sem, az nem kérdés, a lényeg az, hogy eltér a gyülekezete tudományával.
Számomra egy megrázó, és fájdalmas történetet szeretnék most megosztani veletek, amit már úgy érzem, sikerül Isten segítségével feldolgozni. Történt ugyanis, hogy volt egy nagyon öreg kutyusunk, aki már alig látott, ekcémája volt és ezért a szőre hullt, alig tudott a lábán megállni. Sajnos ő sokkal nagyobb gondoskodást igényelt, mintha fiatal lett volna, hisz naponta tisztogatni kellett a szemeit, és a nagy hőség miatt rendszeresen meg is kellett fürdetni. Bevallom megterhelő volt a számomra, de mivel hűséges kutya volt, naponta tettem a dolgom körülötte. Néha nehéz volt, mert a szeretet diktálta a gondoskodást, de nem tudtam úgy csupasz kézzel meg sem simítani. Volt egy cicánk is, akit mindenki szeretett az új kutyán kívül, de az is ekcémás volt, és nem vettem ölbe soha, de gondoskodtam róla. Egy vasárnap este, az új kutyus megfogta a cicát, és halálra ropogtatta a gerincét, aki bele is halt abba a gyilkos harapásokba. Másnap elveszítettük az öreg kutyánkat is, akit nagyon szerettünk. A két állat elvesztése a férjemmel nagyon megviselt bennünket. Imádkoztam Istenhez, hogy gyógyítsa be a sebeket, hisz nagyon fájnak. Még másnap is jöttek az emlékek, és gyakran elsírtam magam. Hiába volt ott az új kutya, de nem tudtam rá sem nézni. Aztán ahogy teltek a napok, megérettem, hogy Isten látta, hogy nekem a gondozás milyen megterhelő volt, hisz nem volt örömöm bennük. Nem mertem megsimítani a szőrét, mert beteg volt, mind a kettő. Aztán valóban megértettem, hogy Isten megszabadított a teher alól. Mi önző módon sajnáltuk, téptük a lelkünket, és nem is gondoltuk, hogy Isten levette rólam ezt a terhet, mert magunktól nem volt hozzá erőnk. Néha valóban úgy vagyunk, hogy a magunk önzősége miatt, kínozzuk az állatot és magunkat is. Pedig az állatnak is megkönnyebbülés lenne, ha szépen elpihenne, mi meg felszabadulnánk attól a depresszióba torkolló érzéstől, ami minden nap ránk vár. Sokszor nem tudjuk, hogy amit rossznak gondolunk, azt Isten jóra gondolja fordítani. A mi javunkra. Megköszönöm Istennek, hogy megértette velem, hogy ami történt, az mind az állatnak, mind nekem egy szabadulás volt.
Találkoztatok e már ezzel az egyszerű mondattal, aminek életmentő hatása van? - Én igen! Nemrégiben a missziós gyülekezetünkben tanítottam a megtérésről, és az újjászületésről. Ahhoz, hogy jól megértsék a fontosságát, és rögződjön is bennük, néhány embertől megkérdeztem, hogy személyesen neki mit jelent a megtérés? Mindenki mondott valamit, ami közelített az igazsághoz, és én mosolyogva bátorítottam őket. Egyszer csak szemem megakadt egy asszonykán, aki gyermekeivel jött el a gyülekezetbe, és tőle is megkérdeztem, hogy számára mit jelent ez a szó? Ő határozattan így felelt: „Hogy Isten első helyen legyen az életemben." Amint elhangzott ez az egyszerű, és őszinte megvallás, szememből kicsordult a könny, mert egészen átjárta a szívem mélyét. Igen! Talán lehetett volna bővebben kifejteni, hogy a bűnt felismerni, és hátat fordítani az addigi életemnek stb. de ő egy rövid mondattal kifejezte, hogy csak Isten, és majd utána jöhet más! Szép volt hallani ezt a határozott kijelentést, és csak néztünk egymásra mosolyogva. Éreztem, hogy most meg kell kérdeznem: Te valóban az első helyre teszed Istent az életedben? De nem tettem, hanem ránéztem a mellette ülő 4 kicsi gyermekére, és csak boldogan mosolyogtam.
Aki gyülekezetet keres, azt első pontként azt tartja, hogy a Biblián alapuljon az alapelvük. Az, aki nem hasonlítja össze az Igével, amit ott hirdetnek, annak nincs különösebben baja vele. Sajnos vannak olyan gyülekezetek, ahol nem a Bibliát veszik útmutatónak, hanem azt tartják helyesnek, amit ők tesznek. Ha valaki hivatkozik a Bibliában megírt Igére, ők rögtön megmagyarázzák, hogy azt nem mostanra, vagy éppen erre a helyzetre kell érteni. Példaként említem: -„Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket….”-mondják rá a választ: „Az csak az Apostolokra vonatkozik.” Meg azt a rómaiakra, Filipiekre írta az Apostol stb. -De nálunk a fejbekötés megmaradt a gyakorlatban, mert ezt tanította az Apostol, és ezt szó szerint kell értelmezni. -A „lábmosás” igaz, hogy azt Jézus mondta, de azt nem szó szerint kell értelmezni, hanem átvitt értelemben. Ha valaki megkérdezi tőlük, hogy miért van az, hogy az egyiket így, a másikat úgy értelmezik, azt felelik rá: „Azt nem tudjuk, így tanultuk, és ebben maradunk” -Hát nyelveken tudtok -e szólni? – Az csak akkor volt, mert igazából nem tudjuk, de nem is ez a lényeg! -Dehogy nem! A nyelveken szólás a Szent Lélek keresztség jele- egyértelműen mondja az Ige. És lehetne folytatni az effajta vitát, amit tudunk, hogy fölösleges lenne, mert mindenkor a Biblia az igaz útmutató, mi akár követjük, akár nem. Attól az igaz! Talán nem is Teológiai ismeret szükséges ahhoz, hogy valaki megértse az Igét, hanem Bibliaismeret! Jézus azt mondta: „Tudakozzátok az írásokat!”Sok felekezet itt csúszik el, mert nem veszi észre, hogy azok magáról Jézus Krisztusról szólnak. A Biblia ismerete Jézus Krisztus ismerete nélkül holt tudomány! A Biblia erkölcsi útmutatásokat ad, sok alapigazságot mutat az élethez, de új életet nem eredményez. A Biblia önmagában nem szül újjá senkit. Ugyanis, aki Krisztus ismerete nélkül használja Bibliát, az abból be tudja bizonyítani saját teológiáját. Csak éppen a lényeg hiányzik belőle: az Úr Jézus Ezért van ma akkora káosz a keresztyénségben.
Mit jelent megtérni? Minthogy a szent és igaz Isten egyedül a mértékadó, ítélete szerint, minden ember elveszett és megújulásra képtelen. Istennek ki kellett mondania a halálos ítéletet. Isten szabad akarattal ruházta fel az embert, hogy ő mellette, vagy ő ellene döntsön. A Szent Szellem győz meg most az ember szívében való munkálkodása a bűnről, az igazságosságról, és az ítéletről. Isten felkínálja az üdvösséget Jézus Krisztus keresztjében és elvárja, hogy az ember bűnbánattal és hittel Ő hozzá forduljon. És Krisztusnak a kereszten elvégzett helyettes áldozatát elfogadja, mint ami személyesen érte történt. Mégis a bűnbánat és a hit is végső fokon Isten kegyelmi ajándéka, amelyeket a bűnös ember megkap, ha Isten világosságában felismerte reménytelen állapotát. A Biblia értelmében véve, a bűnbánatnak semmi köze nincsen a „megbűnhődéshez”, azaz, a jóvátételhez, mert erre az ember nem képes. A bűnbánat a görög szöveg szerint sokkal inkább jelenti az érzület, a (gondolkodásmód) megváltozását, amely az addigi saját útról való elfordulásban, és az Istenhez való odafordulásban jut kifejezésre. Ezt az érzületi megváltozást nevezi a Biblia sok helyen megtérésnek!! Mit jelen újonnan születni? Az újonnan születés és a megtérés összetartoznak. Habár az újonnan születés vagy „felülről születés” (Istentől született 1 János 5:18) kizárólag Isten műve, amelyhez az ember épp olyan kevéssé járulhat hozzá, mint a természetes születéshez, azonban mégsem érdektelen benne. A Szent Szellem által meggyőzve, az ember felismeri, hogy halott a bűnben, és hitben megragadja isten mentő kezét. Isten erre a megtérésre válaszol, és a Szent szellem által új, örök életet teremt. Ezt nevezi a Biblia Istentől születettnek (János 1:13) Az újonnan születés által lesz a hívő Isten gyermekévé, és ezáltal isteni természet részeseivé. Ef.4:24, 2 Péter 1.4, János 3:3, Az újonnan születés teljességgel Isten műve, a Szent szellem által Krisztus Jézusban. Hogyan történik a megtérés? Az olvasott, vagy hirdetett Evangélium és a Szent Szellem nyomán. (János 16:8-9) - Felismerheti az ember, hogy elveszett bűnös, aki az örök kárhozat útján halad. Az ember hisz abban, hogy az Úr Jézus a kereszten minden bűnünket magára vette, és ezáltal megbűnhődött értünk, úgy hogy Isten maradéktalanul minden bűnünket megbocsáthat, és meg is bocsátott.
- Isten ezután válaszul a megtérésre, az újonnan születés által, új örök élettel ajándékozza meg az embert, aki veszi a Szent Szellemet (Szent Szellem keresztség)
-Minden embernek meg kell térnie, ha örök életet szeretne? Igen, mert minden ember bűnös, ha itt a földön már boldogok akarunk lenni, és be akarunk jutni a Mennybe, akkor meg kell térnünk és újonnan születnünk.
-Melyik életkor a legkedvezőbb a megtérésre? A megtérésre a legmegfelelőbb időszak a gyermekkor, és az ifjúsági kor.
- Megtérhet -e az ember, amikor akar? Aligha! Mert az ember soha sem tudhatja, hogy meddig él, és, hogy egy későbbi időpontban lehetséges lesz -e a visszafordulás? Isten kegyelmi ajándékát akkor fogadjuk el, amikor Ő felajánlja.
Amikor 20 évvel ezelőtt elfogadtam az Úr Jézus Krisztust személyes Megváltómnak, sokat hallottam az istentiszteleti alkalmakon, a nagy nyomorúságról, a fenevad bélyegéről, Jézus visszajöveteléről. Emlékszek, mikor a pásztor mosolyogva azt mondta: „Ez olyan közel van, hogy talán én is megérem” azonban néhány év múlva 50 éves korában az Úr haza hívta. Ő már jó helyen van, de ránk mi vár? A Bibliában fontos útmutatásokat találunk, a keresztyén életünkre vonatkozólag, és ha naponta nem megszokásból, hanem szeretetből forgatjuk e könyvet, akkor bizonyára sokat tanulunk belőle. Az utolsó időket éljük, ezt magatok is tapasztaljátok. Jézus azt mondta a Márk 13:23-ban „Ti pedig vigyázzatok, előre megmondtamnéktek mindent” – tehát, Jézus beszélt az utolsó idők jeleiről: „ A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az ajtó előtt” Márk 13:28
Vajon ti is látjátok -e a fügefa ágait zsendülni, és észre veszitek -e a körülöttetek lévő változásokat? - Úgy gondolom, hogy legtöbben hallottunk már katasztrófákról, halálos betegségekről, olyan eseményekről, amik Jézus eljövetelének közeledtét jelentik. - Legtöbb kutyába már beültették a chippet, és már szinte egy pillanat választ el attól, hogy az embereknek is kötelezővé tegyék. És ez a pillanat még közelebb jött, hisz amint a hírekben hallhattátok, a legnagyobb egyház vezetője rábólintott a RFID chip emberbe való beültetésére. Ez a hír, nem olyan, mint a többi! Nem vihar, földrengés stb. amit számtalanszor hallhattunk, hanem ez a hívő ember számára legnagyobb döntés lesz! Ki állunk -e az Úr mellett, vagy felvesszük -e a fenevad bélyegét? Nagy átgondolást igényel a hívők számára, mert nagy a tét! Testvéreim: Lehet, hogy a Bibliában található János Jelenések könyvét még teljes egészében nem olvastátok el, mert valljuk be őszintén, nem a 4 Evangélium, ami mindenki számára könnyen érhető. A jelenések Könyve János látomása az utolsó időkre vonatkozik. Bármennyire odáztad az elolvasását, most el kell kezdened, hogy tisztán láss, és a döntéshez legyen ismereted. Imádkozzatok, hogy az Úr Szent Szelleme segítségével megértsétek a ránk váró eseményeket. Amint olvassuk az Igében: „Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” Máté 25:44
Mint tudjuk az egyetlen igaz könyv a Biblia. Azonban vannak emberek, akiket az Úr felhasznál arra, hogy Isten üzeneteit átadják. A Lázár történetében olvashatjátok: „ Vannak nekik Mózesük, és prófétájuk, azt hallgassák” Valóban vannak emberek, akiket Isten felhasznál akár egy könyv megírásában, hogy az üzenetét átadja. Szeretném ajánlani Detler Grebe : Az ő száma pedig 666 című könyvét, amiben bőven vannak olyan ismeretek, ami tájékoztatás nyújt e témában. Kívánom mindnyájunknak, hogy legyünk készen az Úr Jézussal való találkozásra, amit azzal érhetünk el, sokat imádkozunk, Bibliát olvasunk, és megmaradunk a keskeny úton.
Mint tudjuk a világban különböző jelzőrendszerek figyelmeztetik az embereket, ami lehet pl. a telefon hívóhangja, mikró csipogása, mosógép leállását jelző hang, az útesten a kocsi kűrt hangja, de sorolhatnék más példákat is. A napokban én is kaptam egy ilyen figyelmeztető jelzést, ami egy megálljt parancsolt nekem abban az irányban, amiben haladtam már egy ideje. Az történt ugyanis, hogy 1-2 hete a bevándorlók veszélye, nekem is lekötötte a figyelmemet, és izgatottan olvasgattam a neten található híreket. Sajnos, egyre komolyabbá vált a helyzet, ami bennem is bosszúságot váltott ki, és egyre nagyobb aggodalomnak adtam helyet. A hírek kezdtek leterhelni, de minden nap, mint egy kábítószeres, vagy alkoholista, dolgom végeztével a gép elé ültem és olvasgattam a híreket. A sátán még jól ki is tervelte ezt a bizonyos megkötözöttséget, ugyanis egy olyan hírportált kínált fel, ami bőven kitárgyalta a történt eseményeket, de mint később észrevettem, már nem csak a migránsokról olvasgattam, hanem a különböző kósza hírekről is. Kezdtem 2-3 hét után megunni, és nem megszokni az életritmus váltást, hanem éppen azon gondolkodtam, hogy tudjak megfordulni és „visszamenni oda, ahol elvesztettem a fonalat.”- Tehát kezdtem sejteni, hogy nem jó úton vagyok. Ez a széles út! Egyik nap megfáradva, szinte kényszert érezve ültem a gépem elé, mikor a szívemben megfogalmazódott. „Keresztyénként, nem a keskeny úton járok!” Majd tovább gondolkodtam rajta: Először kíváncsiságból olvasgattam az említett témáról, majd később fontosnak tartottam, hogy olvassak róla, de ez engem teljesen kimerített, legyengített. Eszembe jutott, hogy milyen aljas a sátán, aki mézesmadzaggal kecsegteti az áldozatát, és mikor látja, hogy jó a felkínált csali, akkor már tudja, hogy csak egy lépés kell hozzá, hogy valaki sétáljon tovább a széles úton. Ám, jött az Úr jelzőrendszere, Aki figyelmeztetett engem, segített visszafordulni, és távol kerülni a világ zajától. Elgondolom, hogy az, aki nem engedelmeskedik az Úrnak, és nem hallja meg a figyelmeztetést, milyen észrevehetetlenül belesétál a sátán hálójába. De mikor is fordulhat ez elő? Ha nem vesszük észre, hogy az Úr szólt a Szent Lelke által. Ha nem vagyunk engedelmesek, és tovább engedünk a csábításnak. Hálásan megköszönöm Istennek, hogy gondja van rám, és engedelmes lelket adott, hogy megmaradjak a keskeny úton.
A Gecsemáné küzdelme a saját akarat megtöréséről szól. Jézus mikor még a Mennyben volt, így jelentkezett az Atyánál: Ímhol vagyok, Atyám, hogy cselekedjem a te akaratodat” Az Atyának pedig az volt az akarata, hogy a bűnös ember ne vesszen el, hanem örökélete legyen. Jézus a Gecsemáné kertben szemben nézett a rá következő szenvedésekkel, és a halállal. Lévén ugyanebben a gyarló testben, mint amiben mi vagyunk, rendelkezett a test szabad akaratával, mint amivel mi rendelkezünk. Ez nagy dolog az Ő földi életében, hogy Isteni erejét teljesen letette, és hozzánk hasonlóvá lett, csak így tudott nekünk példaképpé válni. Ha egyezett volna az emberi testben lévő akarat vele, akkor nem kellett volna azt mondania: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg” Ha mi nem megyünk végig a Gecsemáné küzdelmen, ahol a mi akaratunkat, teljesen az Atya akarata alá helyezzük, nem vagyunk Jézus valóságos követői, csak szájjal vallói: Uram! Uram! Amíg nem törik meg a mi akaratunk, addig nem az Ő útján járunk, hanem a magunkén. Addig nem Ő a mi Urunk, hanem mi vagyunk a saját magunk Ura. Addig, míg valaki nem adta át az Úrnak saját életét, amely az akarat megtörését jelenti, addig képtelen lesz az Urat követni. Az akarat megtörésével adja át mindenét, hiszen így már többé nem ő rendelkezik felette. Semmije nem marad, amit a saját birtokában tart.
Nem rendelkezik többé saját pénzével, idejével, vagy erejével. Ez a döntés egy életre szóló döntés. Ebben a döntésben az ember, egyszer és mindenkor átadja Istennek a vezetést saját életére vonatkozólag, mely célba jutásának egyedüli biztosítéka. Az embernek egyetlen dologban van életében hatalma, a saját akarata felett. Ez a szabad akarat a titka annak, hogy ki válassza az Urat, a szenvedésekkel együtt, vagy ki válassza a világot, a könnyelmű életet? Ez az akarat teljesen az ember keze között van! Saját maga dönt felőle, hogy elengedni, veszni hagyja, de ettől függ az egész jövője is! Arról, hogy az embernek meg kell tagadni magát, azaz a saját akaratát, már alig lehet hallani. A saját akarat megtagadása, az Isteni tökéletesség elfogadását jelenti. Nagyon sok ember azért nem tud tovább lépni, mert nem mondja ki a szót: legyen meg az Isten akarata! Így hát, aki biztosra akar futni, annak le kell tenni saját akaratát!
„Hogyan tudnák a pásztorok megóvni a gyülekezetüket, miközben lecsökkentik az evangelizációs munkát? Ha Isten népe nem tekinti első számú feladatának a lelkek megmentését, akkor gyorsan teret nyer az Igehirdetések, dicsőítések kritizálása, a vezetőség bírálgatása. A gyülekezet nem ötcsillagos étterem, ahol a szószékről inyencségeket tálalnak fel, hanem egy munkás kantin! Ha az embernek dolga van, nem ér rá kritizálni. Amelyik ló húz, az nem rúg”( Reihnhard Bonnke)
„Amikor Saul – Aki később Pál Apostol lett, találkozott Jézussal a damaszkuszi úton, ezt kérdezte tőle: „Uram! Mit akarsz, hogy tegyek?( Ap.csel 22:10) És itt kezdődik a mi utunk is, egy egyszerű kérdéssel. Nem azzal, hogy „Mit akarsz tenni az életemmel?” hanem „Uram, mit akarsz, hogy tegyek az életemmel” (Daniel Kolenda)
„A gyülekezetek nem elitklubok a tökéleteseknek, hanem kórházak betegeknek, a sérülteknek, és a nyomorultaknak, ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék. Akik megbocsájtást nyertek megbocsátanak. A gyógyultak, gyógyítanak, a megvigasztaltak megvigasztalnak. Nem az a feladatunk, hogy még jobban lenyomjuk az embereket, ha már amúgy is lent vannak. Úgy kell rájuk tekintenünk, mint az ördög áldozatai, és ahelyett, hogy megvetjük őket, a megértés olajával kellene kenegetni sebeiket, hogy átéljék a gyógyulást és az örömöt. „ (Reinhard Bonnke)
„A Szent Szellem erejét nem jutalomként kapjuk, mint valami trófeát a maratoni futás végén. Erőre már a start vonalnál szükségünk van, mikor elkezdjük a maratoni futást Istenért. Minél gyengébbnek érezzük magunkat és minél inkább bukdácsolunk a hitünkben, annál inkább rászorulunk a Szent Szellem erejére. A tökéletesség nem feltétele a Szent szellem elnyerésének!! Sőt inkább azért kapjuk, mert nem vagyunk tökéletesek. Azért küldte el Jézus, mert szükségünk van rá, mindnyájunknak, a legszentebbnek, és a legkevésbé szentnek egyaránt. Gondolkozz ezen, és szoktasd hozzá a szívedet! Szent Szellem jöjj, mert szükségem van Rád!”